A keresztény, ezen belül a szerzetesi kultúra nélkülözhetetlen kelléke volt a bor. A bencés regula előírja a rend önfenntartó „stratégiáját”, vagyis hogy lehetőség szerint maguk termeljék meg a szükséges javakat, ezek közül is a legfontosabbak egyikét, a búza mellett a bort.
 

A történet 1990-ben kezdődött, amikor önálló borvidékké nyilvánítottak, annak ellenére, hogy a pannonhalmi bor fogalma már évszázadok óta létezett. Az első bencések 996-ban jöttek Magyarországra, a Pannónia nevű kis falu felett emelkedő - Szent Márton hegynek nevezett - dombon telepedtek le és építettek kolostort. A pannonhalmi volt a Benedek-rendiek első és mind a mai napig a legismertebb kolostora, itt alapították Magyarország első főiskoláját. A szőlőtermesztés első írásos emléke a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében található. A rend papjai a szószékről is rendszeresen hirdették a szőlőtermesztés fontosságát és mikéntjét, komoly szerepük volt a helyes és racionális szőlőtermesztés és borászkodás elterjedésében a filoxéravész után.

Földrajzi behatárolás

A Pannonhalmi-dombság Győr-Moson-Sopron megye déli részén helyezkedik el. A borvidék teljes területe közel 4 ezer hektár, amiből 3200 hektár első osztályú termőhely, és szűk 650 hektár körüli a szőlővel betelepített terület, ami a teljes magyarországi termőterületnek mindössze az egy százaléka, tehát az egyik legkisebb borvidékünkről van szó. (Pannonhalma néhány száz hektárja pláne apró, ha az országhatáron túl a 136 ezer hektáros franciaországi Bordeaux-val vagy a 218 ezer hektáros argentin Mendozával vetjük össze.)

 

A borvidék 650 hektárját meglepően sok, megközelítőleg 500 szőlősgazda műveli, de a teljes termelés többsége az apátsághoz tartozik. Az ültetvények kétharmadának életkora 15 év körül mozog.

 

 

 

Ami a környezeti tényezőket illeti: a pannon kor végén kéregmozgások indultak meg, amelyeknek eredményeképpen ma két fő völgy, a Pannonhalmi- és a Tényői-völgy szabja három részre (Pannonhalma, Ravazd–Csanak, Sokoró) a 200-300 méter magas dombvonulatokat. Klímájára a Bakony-vidék, illetve részben a Győri-medence és a Marcali-medence körzete gyakorol hatást, ennek eredményeként az időjárási viszonyok – fény, hő, csapadék – az országos átlagnak megfelelő értékekkel bírnak, és elég kiegyenlítettek. A Sokoró alapja mezozós vagy paleozós kristályos kőzet. Erre az alapra rakódtak a különféle pannon üledéksorok, amelyek vastagsága rendkívül változatos. Ezek a rétegek – a kékesszürkés színű agyag, a finomabb és durvább szemcséjű pannóniai homok és homokkő – nagy valószínűséggel a Pannon-tenger sekély vízű parti sávjában alakultak ki.

Jellemző szőlőfajták

A fiatalnak mondható ültetvényállomány adja a borvidék friss, reduktív, könnyed fehérbor stílusát, amit Pannonhalma – a felső Loire-völgyre, illetve Elzászra emlékeztető – környezeti adottságai egyértelműen támogatnak. A teljes termőterületből bő 80% fehérszőlő, ebből 150 hektár olaszrizling, emellett 60-70 hektár területen terem a rajnai rizling és az Irsai Olivér. Jelentős mennyiséget mutat a tramini, a sauvignon blanc, a chardonnay, de megtalálható a rizlingszilváni, a királyleányka és a pinot blanc is. Igényes termesztés és borkészítés esetén a borvidék kékszőlője, a pinot noir komoly karaktert mutató, jól érlelhető bort tud adni. Ennek nyomában ott van a legnagyobb területtel – 25 hektár – a kékfrankos, amit a merlot, a cabernet franc és a cabernet sauvignon követ. A borvidék termelésének egy jelentősebb része szőlőként vagy mustként kerül tovább a borvidékről.
 

Fontosabb borászatok

Jelentősebb települések, látnivalók
Écs, Felpéc, Győr-Ménfőcsanak, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Tényő településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Felpéc
Síkmennyezetes, barokk stílusú evangélikus templom található itt.

Pannonhalma
A környékről csiszolt kőszerszámok, bronzeszközök, vaskori sírok, fazekas kemencék, korsók kerültek elő. Kelták, rómaiak, hunok, keleti gótok, avarok is éltek itt. Utóbbiak legyőzésének emlékére Nagy Károly, frank császár i.sz. 800-ban a mai Várhegyen Szent Márton tiszteletére templomot építtetett.

A mai bazilika alapjait Géza fejedelem rakta le, Szent István építtette tovább, a templomot és monostort 1001-ben szentelték fel, majd az idők folyamán állandóan bővítették. A törökök pusztítás utáni helyreállításra csak a XVIII. században került sor. Az oktatás 1775 körül emelkedett főiskolai rangra. 1824-ben kezdték építeni a klasszicista stílusú könyvtárépületet, ez ma hazánk egyik leggazdagabb könyvgyűjteménye. A könyvtárhoz többek között kő- és régiségtár, érem- és metszetgyűjtemény, természettudományos gyűjtemény és képtár tartozik. Jelentősen befolyásolták az épületegyüttes képét az 1868-1886 közötti, valamint az 1943-as építkezések.

Ravazd
A hagyomány szerint IV. Béla ivott itt egy forrásból 1241-ben. E fölé kútházat emeltek, s ezt 1677-ben restaurálták.