A Zalai borvidék a 22 borvidékünkből a legfiatalabb, a mai elnevezése 2006 óta van érvényben. Előtte Balatonmelléki borvidéknek hívták. Teljes területe 6079 hektár, amelyből 4107 hektár első osztályú. A rendelkezésre álló területből mindössze 840 hektáron terem szőlő. Viszonylagos ismeretlenségének elsődleges oka, hogy a borvidék többsége a filoxérát követően csemegeszőlőnek adott otthont, vagy pezsgőgyártáshoz felvásárlásra szánt bort készített.
 

Boronapincék sora bizonyítja, hogy a zalai dombokon a borkészítés több mint 100 éves hagyományra tekint vissza. A népi építészet e jellegzetes képviselőivel ma már csak ezen a vidéken találkozhatunk. A boronapincéket szálfákból ácsolták össze, kívül-belül agyaggal tapasztották. Ma már csak mutatóban áll közülük néhány, az elmúlás különös hangulatát árasztva. A terület 1998-as borvidékké válásával ismét remény nyílt arra, hogy az itt található értékek megfelelő kezekbe kerülve megőrzésre kerüljenek.

Földrajzi behatárolás

 

A Balaton Borrégióhoz tartozik a Zalai borvidék, ami a Balatontól nyugatra helyezkedik el. A borvidékhez tartozó községek elszórtan találhatók a Zalai-dombság területén és a Keszthelyi-hegység északnyugati lejtőin. Közigazgatásilag Zala megyéhez tartozik. Szőlőtermő községeit három körzetbe, a csáfordi, a szentgyörgyvári és a Mura-vidéki körzetekbe sorolják. 

 

 

Klímája nem szélsőséges, hőmérsékleti viszonyait tekintve a magyarországi átlagnál hűvösebb. A csapadék mennyisége országosan a legmagasabb, a Mura-vidéken például közel 900 mm. Érdekes azonban, hogy ez a csapadékmennyiség általában néhány nagyobb részletben, egyszerre hullik le, és a napsütéses órák száma emiatt nem kevesebb, mint a Dunántúl többi, hasonló szélességi fokon fekvő területén. A terület legnagyobb része lankás dombvidék. A dombok magját az egykori Pannon-tó homokos–agyagos üledékei építik fel, rajtuk vékony, negyedidőszaki lösztakaróval. Az általános földtani felépítéstől valamennyire különbözik Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalaszántó vidéke, ahol a dűlők a Keszthelyi-hegység északi bazaltterületeire futnak fel. Felettük magasodik a Tátika vulkáni kúpja. Leggyakrabban barna erdei talajokon és löszös vályogtalajokon terem a szőlő.

 

olaszrizling, szürkebarát, cserszegi fűszeres, zweigelt, kékfrankos

 

 

Bérbaltavár
1935-ben Baltavár és Hegyhát-Kisbér egyesülésével jött létre, ekkorra a két (középkori) település teljesen összeépült. Mária Terézia uralkodása idején a Baltavár földesura gróf Festetich Pál volt.

Csörnyeföld
A falu a szlovén és a horvát határ közvetlen közelében, a szelíd déli fekvésű lankák lábainál helyezkedik el, Letenyétől 10, Lentitől 20 kilométerre. A település első írásos emléke 1361-ből származik. A községet körülölelő dombok, a klimatikus adottságok kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre, az erdők értékes faállományukon kívül vadban rendkívül gazdagok.

Dióskál
A település neve 1256-ban Kaal, 1796-ban Diós Kál alakban fordult elő, ami személynévre vezethető vissza. Egyik legnagyobb vonzereje, a csodálatos környezetén kívül, a pár elszórt ház látványa. Ideális hely azoknak a pihenésre, nyugalomra vágyó családoknak, akik nem szeretik a zsúfoltságot.

Dobri
A Kerka völgyének jellegzetes és rendkívül hangulatos kistelepülése, ami a régészeti leletek tanúsága szerint a rézkorban, a késő bronzkorban, valamint az Árpád-korban egyaránt lakott volt. Első írásos említése 1408-ban Dobri néven történt.

Garabonc
A Kis-Balaton délnyugati partján fekszik, az őskortól lakott település. Első írásos említése 1335-ből származik Garaboncz néven. A szláv eredetű Gerebench, Garabonch, jelentése: kis dombgerinc, taraj.

Homokkomárom (Garmadabucka)
A település első írásos említése (akkor még Humukkamarként) 1293-ból származik, mai nevét 1741-ben kapta. A település nevének első tagját adó garmadabuckákat (szélbarázdákból kifújt homok felhalmozódásával létrejött futóhomok képződmények) a település határában, a homokdombi dűlő délkeleti részén találjuk. Ezeket a jellegzetes, 3-5 méter magas dombokat ligetes jelleggű erdeifenyők borítják.

Muraszemenye
A Mura holtágai és a Muravölgyet körülölelő szőlő és erdőfedte dombok ölelésében, csodálatos természeti környezetben található. A település első írásos említése (Scebenya néven) 1353-as. A község mai elnevezését 1938-ban kapta, ekkor egyesítették Alsó- és Felsőszemenye, valamint Csernec községet. Első templomára már egy 1248-ban kelt oklevél is teszt utalást.

Nagyrada
A Kis-Balaton szomszédságában helyezkedik el. Rada község neve először a zalavári apátság Szent István korabeli (1019) alapító levelében fordul elő. A Rada eredetileg szláv személynév, a nagy jelző Kisradától való megkülönböztetésre szolgált.

Orosztony
Nagykanizsa körzetéhez tartozó település. A kapcsolódó legkorábbi adatok az Árpád-korból maradtak ránk, első írásos említése 1251-ből való. A középkorban a Zalavári apátság jobbágyközsége volt, három különálló településből áll (Alsóorosztony, Felsőorosztony és Baksaháza) állt. 1571-ben Alsóorosztony területén esett el Thury György, Kanizsa várkapitánya. Emlékét kopjafa őrzi, a dűlőt pedig Táltostemetőnek hívják.

Pakod
A Zala folyó partján fekvő Pakodról a XIII. századból származnak az első feljegyzések. A római katolikus templom és a Tölcsány majorban található volt uradalmi magtár műemlék jellegű.

Szentgyörgyvár
A Zala folyó partján fekvő község kisméretű várának ma már csak középkori sáncmaradványa látható. A község neve első ízben Károly Róbert 1326. július 13-án kelt oklevelében fordul elő, várát először az 1445-ben kelt oklevél említi.

Szécsisziget
A Zalai dombságnak a Mura és Zala folyók völgyei által közrefogott területén, a Közép-Zalai dombságon, a Kerka folyó partján helyezkedik el, Lentitől 10 kilométerre. Nevét egykori tulajdonosáról, a Szigeti családról kapta. Első okleveles említése 1403-ból való, e szerint Szigeti Péter ekkor vesztette el Szigetet hűtlenség miatt. Az új tulajdonos Széchy Miklós, a veszprémi püspökség kormányzója lett, akinek hamarosan elkészült kastélya, illetve vára is. Mátyás 1458-ban kelt oklevelében mint Castellanus in castello seu fortalicio Zychyzygethy szerepel (jelentése: várnagy a Szécsiszigeti kastélyban).

Tormafölde
A Torma nevű birtokosáról elnevezett községet 1387-ben, Tormafeuldként említik először. 1403-ban már Tormafeldeként ismert. Turisztikai látványossága a vétyemi ősbükkös, a vadban gazdag erdő, valamint a népi kismesterségek (kádár, fafaragó) egy-egy képviselője.

Zajk
Letenyétől 7 km-re található község, neve a szláv Zajk személynévből ered. Első írásos említése (Zoueyk néven) 1352-ből származik.

Zalakaros
A Balatontól 25 km-re délnyugatra található város. A község gyógyvize mozgásszervi, reumatikus, valamint idegi eredetű és nőgyógyászati betegségek gyógyítására alkalmas. A közeli dombokon régi pincesor található.

Zalaszabar
A Kis-Balaton nyugati partján, Balatontól és Keszthelytől 25 km-re, Hévíztől 15 km-re, erdőkkel határolt lankás dombok között fekszik. Zalaszabart a régi írások Zabar néven említik. A honfoglalás korában lakott település volt, a magyarok előtt érkeztek már ide szavardok, szabarok, valószínűleg innen ered a település neve. Temploma egy részét Buzád Bán (a későbbi Boldog Buzád) építette az 1230-as években, ez az épület ma sekrestyeként szolgál.

Zalaszántó
Zala megyében, a Keszthelyi-hegység és a vulkanikus eredetű Kovácsihegy, valamint a Tátika-hegy közötti Szántói-medencében, a Kovácsi-patak völgyében található. A falu neve (Samtowként) először egy 1236-ban kelt oklevélben bukkan fel. Ekkor említik templomát is. A falu határában "magasodó" Tátika hegyen találhatók a XIII. században emelt Tátika várának romjai. Az alatta levő ősbükkös természetvédelmi terület.

Zalaszentgrót
Régészeti ásatásokból tudható, hogy a környék már a kelták idején is lakott szálláshely volt, de Maestriana néven római kori települést is számon tartunk. A létezéséről szóló első írásos emlék 1247-ből való. A város vélhetően Szent Gellért püspökről kapta nevét. Itt található Magyarország egyik legrégebbi (1854-ben épített) kőhídja, valamint a Batthyány-kastély. Az utóbbi helyén álló XIII.századi várat a Batthyány család bontatta le a XVIII. században. A ferences templom XIV. századi, a római katolikus templom a XVIII. században épült.