Magyar eredetű fajta, a pozsonyi fehér és csabagyöngye keresztezése. Csemegeszőlőként és borszőlőként egyaránt hasznosítják, korábban csak az előbbi volt elterjedt. A Kunsági, a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Dél-Balatoni, a Mátraaljai, az Ászár-Neszmélyi borvidéken van jelen. A legnagyobb irsai olivér területeket az Alföldön találhatjuk.
Korai érésű (szeptember első fele), közepesen termő, csemege- és borszőlőfajta. Nem igényes különösebben a talajra, fürtje középnagy (150g átlagtömegű), ágas vagy vállas, laza. Bogyója sárga, kicsi, gömbölyű, alig hamvas, középvastag héjú. Húsa ropogós, lédús, húsos, muskotályos ízű.
Az irsai olivérből készült borokat fiatalon célszerű elfogyasztani, mert gyorsan öregszenek. Kellő gondossággal kezelve üdén tartható, illatossága miatt a "könnyű nyári bor" egyik legdivatosabb alapanyaga. Gyakran házasítják sauvignon blanc fajtával.