A hungarikumok sorába tartozik ez a régi magyar fajta. Feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka természetes kereszteződéséből jött létre. Az 1970-es évektől telepítik Magyarországon, először a Balatonboglár-környéki területeken terjedt el. Jelenleg megtalálható emellett az Etyek-Budai, a Móri, a Pannonhalma-Sokoróaljai, valamint a Tolnai borvidéken.
Középkésői érésű (szeptember vége), bőtermő, magas mustfokú fehér borszőlőfajta. Fürtje kicsi (100g átlagtömegű), rövid, tömött, kúpos és vállas. Bogyója kicsi, gömbölyű, alig hamvas, vékony héjú. Húsa puha, leves, olvadó közömbös ízű. Bora visszafogott illatvilágú, sokszor szőlőcukorra emlékeztető kellemesen savas, üde. Házasításokhoz gyakran használják kellemes neutrális íz világa és határozott savai miatt. Ideális társa illatos fajtáknak. Fiatalon célszerű elfogyasztani, ez a bor nem évtizedekre szól. A könnyű nyári bor kedvelt alapanyaga.