Ismertebb nevén kékfrankos. Közép-európai vörösborfajta, az egyik legelterjedtebb sötét szőlőfajta Ausztriában. Az Egri Bikavér legfontosabb összetevője. Leginkább a Szekszárdi, Villányi, Soproni, Egri, valamint a Mátraaljai borvidékre jellemző, de az ország egész területén megtalálható, ahol kékszőlőt termelnek. A Tokaj-hegyalját, somlói, és badacsonyi borvidékeket leszámítva mindenütt találkozunk vele. Viszonylag újonnan felfedezett fajtának tekinthető, hiszen a XIX. sz. elején még nem ismerték.
Változó talajadottságok mellett képes megbízhatóan teremni, erőteljes terméskorlátozás mellett a kissé hűvösebb klíma (Sopron) sem válik kárára. Az ásványokban gazdag talajokon és löszön is ad minőségű borokat, sok helyen homokon is terem.
Élénk savú, gyümölcsös bort ad, közepesnek mondható tannintartalommal. Ha éretten szedik, bora kellemesen fanyar. Alkalmas új kis- hordós érlelésre is, bár a hagyományos magyar "kékfiankos etalon" a fél-egy évet tradicionális nagyhordóban töltő bor. Mindkét stílusnak vannak követői és barátai a borfogyasztók körében.
Az önálló iskolázás mellett sok cuvée-nek is alapját képezi a fajta, így a szekszárdi és egri Bikavér boroknak, és számos cabernet házasításnak Villányban.