Egyszerre édes, sós, csípős és savanyú ... izgalmas, érdekes, ám van akinek visszataszító ételpárosításokat mutattak be, és kóstoltak meg a „hős” tesztelők a Buzzfeed vidoójában.

 

A filmben a következő kombinációk szerepelnel: mogyoróvaj ecetes uborkával, sós halkréker tejbe áztatva, nutellás pizza (a pizza feltétével együüt) és banán majonézzel „fűszerezve”. Figyelem, csak erős idegzetűeknek!

 

Évtizedekig tartó romló tendencia után javulni kezdtek a táplálkozási szokások az Egyesült Államokban, megállt a túlsúlyosak részarányának növekedése mind a felnőttek, mind az iskoláskorúak körében, sőt, a ráta a legkisebb gyerekek között még csökkent is - írta vasárnapi számában a The New York Times.

 

Egy átlagos amerikai felnőtt napi kalória-bevitele, amely 2003 körül tetőzött, most először csökken huzamosabb ideje azóta, hogy több mint négy évtizeddel ezelőtt a szövetségi statisztikát kezdtek vezetni a problémakörről. A tendencia, ha különböző mértékben is, de minden társadalmi csoportban kimutatható. Egy átlagos amerikai gyerek napi kalóriafogyasztása legkevesebb 9 százalékkal csökkent.

 

A legjelentősebb változást a nem csökkentett energiatartalmú italok fogyasztásában regisztrálták: ez a '90-es évek vége óta egynegyedével csökkent. Amíg az emberek 1998-ban éves szinten átlagosan 40 gallon (több mint másfél hektoliter) cukros üdítőt vásároltak, addig ez az adat 2014-re 30 gallonra (113,5 literre) esett vissza. Ez nagyjából megfelel a '80-as évek szintjének, amikor az elhízási folyamat még nem szabadult el.

 

Az amerikaiak étkezési szokásai a hetvenes évek közepén kezdtek gyors ütemben változni, ami maga után vonta a kalóriafogyasztás csaknem egyenletes növekedését és az emberek egészségi állapotának ezzel együtt járó romlását. Ez a tendencia a jelek szerint végre megváltozhat.

 

A lap szerint a fordulat azt jelzi, hogy az amerikaiakban egyre jobban tudatosul, hogy ártanak az egészségüknek azzal, ha túl sokat esznek-isznak. A tudatosság a '90-es évek végén kezdett megerősödni, a tudományos kutatások gyors fejlődésének és az elmúlt évek közegészségügyi kampányainak hatására. 

 

Különösen egy, a szövetségi járványügyi hatóság (CDC) által elkészíttetett és The Journal of the American Medical Association folyóiratban 1999-ben megjelent tanulmány volt kijózanító hatással. Ez kimutatta, hogy a '80-as és a '90-es években a túlsúlyosak aránya mind az 50 államban megnőtt. Egy évvel később hasonló felmérés jelent meg a cukorbetegek számának növekedéséről.

 

Ennek nyomán David Satcher, az Egyesült Államok akkori fő tisztiorvosa 2001-ben felhívást adott ki a túlsúlyosság és az elhízás elleni harcra, hasonlóan ahhoz, ahogyan a hivatali elődje 1984-ben a dohányzás elleni küzdelemre szólított fel. Satcher rámutatott, hogy a túlsúlyosság több krónikus betegség kialakulásának rizikófaktora, és hangsúlyozta, hogy a megelőzés érdekében prioritásként kell kezelni a gyerekek testsúlyát.

 

A Gallup szerint 2003-ra az amerikaiak 60 százaléka akart lefogyni, szemben az 1990-es 52, és az '50-es évekből származó 35 százalékos adattal. Az Obama-kormány fokozta a nyomást: az egészségügyi reform bevetése után az étteremláncoktól megkövetelték, hogy közöljék, fogásaik hány kalóriát tartalmaznak. A szövetségi kormány hatást gyakorolt annak érdekében, hogy az iskolai ebédek egészségesebbek legyenek, igaz, ezen a téren súrlódások is keletkeztek.

 

A változást sugalló, mostani bátorító adatok ugyanakkor nem jelentik azt, hogy vége lenne már az elhízási járványnak: az amerikai felnőttek több mint egyharmada most is túlsúlyosnak számít, ezért fokozottan kitett a cukorbetegség, az érrendszeri betegsége és a rák kockázatának. Az amerikai lakosság még mindig túl kevés zöldséget, gyümölcsöt és túl sok gyorsételt fogyaszt, még ha az utóbbi téren némi csökkenés is észlelhető. 

 

A pozitív változások azonban a legkövérebb amerikaiakat a jelek szerint nem érintették: a túlsúlyosak testsúlya és derékbősége az elmúlt években tovább gyarapodott. Kevin Hall, a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) kutatója egy tanulmányában azt írta: ahhoz, hogy az amerikaiak 2020-ra az 1978-as súlyukra fogyjanak vissza, napi 220 kalóriával kellene visszafogniuk a fogyasztásukat. A lap szerint azonban az utóbbi időben észlelt csökkenés ennek csak a töredéke.

Kisütötték a világ legnagyobbnak gondolt perecét a 23. Segesvári Középkori Fesztiválon, a péksütemény az "Óriások eledele" elnevezést kapta.

 

"Óriások, csillapítsátok éhségeteket!" - éljeneztek a jelenlévők vasárnap, miközben a 100 kilogrammnyi tésztát egy Marosvásárhelyen készült, acéllemezekből álló és kört formázó sütőlapra nyújtva a fával táplált tűz fölé helyezték.

 

Dionisie Pajin segesvári pék felhívta a résztvevők figyelmét, hogy mivel nem sütőbe rakták, a tészta teteje elkerülhetetlenül fehér fog maradni, hiszen a nap nem biztosít elég hőt a megszokott barnás kéreg kisüléséhez.

 

A perec hossza elérte a 64 métert. A fesztivál szervezői elmondásuk szerint a Guinnesshez fordulnak a rekord hitelesítéséért.

Tudja valaki miért görög a dinnye? Valójában nem is gyümölcs, hanem zöldség ez az édes nyári frissítő, hiszen a tökfélék családjába tartozik. Afrikából ered, a mai napig vadon terem a Kalahári-sivatagban.

 

Folyadéktartalma rendkívül magas, 90-95%. Éppen ezért a vízhiányos területeken rendkívül nagyra tartották, így a karavánok, kereskedők és utazók segítségével az egész világon elterjedt – Európában az 1200-as években vált népszerűvé, de arra, hogy idehaza már a honfoglalás korában jelen volt, régészeti bizonyítékok ismertek - írja az Origo.hu.

 

A hazai elterjedés nem kizárólag a török hódításhoz köthető, de a törökök kétségkívül számos fajtát hoztak Magyarországra. A szakértők szerint a termesztés aranykora a 16. század volt, amikor világhatalomnak számítottunk.  

 

Egyes szakértők szerint Magyarországon a 16. század közepéig csak a sárga bélű fajták voltak elterjedve, a vörös húsúak megjelenése a megszállás idejére tehető.

 

„A görögdinnye elnevezés arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről, a görögöktől érkezett hazánkba ez a gyümölcs. Tehát semmi köze a szónak a görgetéshez” - írja az Origo.hu Wenszky Nóra, nyelvész cikkére hivatkozva.

 

Falyuna Nóra a Magyar Tudományos Akadémiánál kicsit megengedőbb, egyik igazság mellett sem tör lándzsát. „A görögdinnye megnevezés eredetére vonatkozóan két népszerű magyarázat terjedt el. Az egyik szerint a kifejezés előtagja a görög hangutánzó eredetű szó, melynek hangalakja azt a hangot idézi föl, melyet a guruló tárgyak mozgása okoz. Ennek alapján a görögdinnye megnevezést a dinnye formája, és így görgethetősége motiválta. A másik nézet szerint a görögdinnyében a görög népnév ismerhető föl, amely arra utal, hogy a bizánci birodalom területéről került hozzánk.”