Az egrszalóki St Andrea pincészet mindig kiemelt figyelmet szentelt az egri bikavér házasításnak, amelyet több kategóriában is elkészített, és ennek csúcsa a Merengő névre hallgató küvé. Ennek a különleges bikavérnek nyolc évjáratát (2002, 2003, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2011) kóstolhatták végig a borkedvelők a borász, dr. Lőrincz György közreműködésével. A
Metropol.hu beszámolójában így írt a tételekről:
„Természetesen az évjárathatások és az alkotóelemek eltérő aránya, a palackos érlelés is mind-mind hozhat eltéréseket, különbségeket a borokba. Egyet azonban leszögezhetünk: dr. Lőrincz Györgynek sikerült egy olyan stílust, karaktert megfogalmaznia a Merengővel, amely évek múltán is meg tudja mutatni azt az irányt, amelyet a borász elképzelt.(...)
Természetesen voltak tételek, amelyek jelen állapotukban még az átlagosan magas minőség mellett is kiemelkedtek – pl. 2009, 2005, 2003 – de összességében azt lehet elmondani, hogy a Merengő ma Magyarország egyik legjobban megkomponált és megfogalmazott vörös házasítása.(...)
Az első dolog a harmónia és a felismerhető stílus. Elsősorban elegáns és fineszes, mégis koncentrált és erőt mutató bor a Merengő. Feszes és lendületes, mégis bársonyos és selymes a korty. Mondhatjuk, hogy minden a helyén van, amitől egy mérsékeltebb klímáról származó vörösbor izgalmas, egyedi és élményt adó tud lenni. A kékfrankos szerepét is szépen mutatja a házasítás: remek vázat ad az építkezéshez. Az, hogy melyik évjáratban, milyen egyéb fajtákkal egészül ki a cuvée szintén fontos az összhang és összkép megtartása miatt, de a másik oldalról nem annyira fontosak a komponensek, mert a stílus stabilnak mondható.(...)
Egy olyan márka, amely rengeteg tett azért, hogy a bikavérre ismét úgy tudjunk tekinteni, mint Közép-Európa egyik legizgalmasabb és legpotensebb házasítására. Gyümölcsös, fűszeres, koncentrált, elegáns, mély, van súlya, de mégis inkább az eleganciára és a fineszre épít.”