Azt mondják, hogy a paulánus szerzetesek tartottak olyan sörböjtöt, ami 40 napon át tartott, spirituális élményekkel és megvilágosodással járt. Elég erősen hangzik, nem vitás. Hogyha a dolognak azt az oldalát nézzük, hogy 40 napig ittak, bizonyára történt valami, amit, ha mai szavakkal nem is megvilágosodásnak neveznénk... Na, szóval valami lehetett.

 

Az Index újságírója egy hétig próbált sörön élni, de az erről készült napló szerint szörnyű volt. Mondjuk ő többnyira alkoholmentes stört fogyaszott, amivel bizonyára épp a dolog értelme veszett el, akkor is, hogyha az egy hétig való tivornyázás nem nagyon fér bele korunk társadalmi normáiba...

A kérdés persze egy kicsit túloz, mert mi már ettünk néhányszor szőlős fagyit. Rögtön ott van pl. az Etyeki Piknikeken kapható, különböző szőlőfajtákból készülő hideg csemege... Mindenesetre a Prominent blog szerzői úgy tűnik még nem jártak Etyeken, mindazonáltal érdekes a történet, amit ismertetnek.

Miközben a sajtokról rendre találunk a magyar történelemben feljegyzéseket, fejlett, a nyugat-európaival összemérhető sajtkultúráról valójában egyetlen korban sem beszélhetünk - olvasható a Food&Wine-on. Az ország északi és nyugati felébe csak az 1880-as évektől érkeztek az első itáliai és svájci sajtmesterek. Uradalmakkal, községekkel, szövetkezetekkel együttműködő sajtüzemeik Svájcra utaló neve a „Svajtzéria”. A magyar tejipar végül a 19. század végétől, az egész országot, Erdélyt és a Felföldet, a Dunántúlt, főként Vas, Tolna és Moson megyét behálózó tejszövetkezeti mozgalommal alakult ki. A századfordulón már számosan gyártanak, kizárólag nyers tejből készült, ezért jellegzetesen lyukacsos, félkemény sajtot. Mást nem látván, a kor embere ezt a sajttípust azonosította a sajttal, a magyar sajttal, és ennek az magyar sajtfogyasztási ízlésre gyakorolt hatása még napjainkban is jól érzékelhető.

Hangulatos összeállítást közöl az Index az egykori Tabánról. A Fotrepan fotóin Budapest egykori kocsmanegyede elevenedik meg, amely a képek tanúsága szerint korántsem lehetett olyan romantikus, mint milyennek a visszaemlékezésekből tűnik. Mai ízléssel talán a korabeli borok is ihatatlanok lennének, ám mindezek ellenére bizonyára sokunknak vezetne oda egy útja, ha végre működne az a fránya időgép...

A Gourmet Fesztibál Gasztroszínpadán ma lesz a legtöbb program. Egytől Gráf Jennifer és Nemesvölgyi Attila (Sarki Fűszeres) előadásukban mesélnek juice-ról, turmixról, superfoodokról, hideg préselésről, trendekről, színekről, ízekről, utóbbiakat pedig majd kóstolni is lehet.
 
Délután kettőtől Adorjányi Máriusz, a Nyárspolgár BBQ blog szerzője és az itthon is növekvő népszerűségnek örvendő barbecue szakértője avat be a füstön és lassú tűzön történő sütés rejtelmeibe. Az érdeklődők megtudhatják, hogyan készül a sertésoldalas és a marhaszegy ezzel a technikával, és természetesen az eredményt meg is kóstolhatják majd!
 
Egy órával később Korponai Péter, a Desszert.Neked műhely vezetője a színpadon készít majd Rákóczi túróst tarte változatban.

16 órától Erhardt Zoltán, az Erhardt Étterem séfje, Till Zsuzsanna, parfümszakértő és Komoroczki Anna, sommelier tesz kísérletet az ízek és illatok összehangolására.
 
Havas Dóra és Fördős Zé 17 órától kedvenc ételeiket készítik el a színpadon.
 
Este hattól az Arany Kaviár étterem séfjétől, Nyíri Szásától megtudhatjuk, merre tart a mai orosz konyha és hogyan lesz egy népi eledelből fine dining étel. A remek fogások sem maradhatnak el: Szása rakott heringsalátát és füstölt kecsegesalátát készít oroszosan.

A főváros legjobbjai között számon tartott Olimpia Étterem séfje, Ádám Csaba mesél csúcsgasztronómiáról, miközben mangalica pofát készít kimcsivel, almakompóttal és füstölt hagymával - héttől.
 
Végül, este 8 órától a Gault&Millau által 17 pontosra értékelt ZONA Étterem séfje, Huszár Krisztián baszk és ázsiai inspirációra épülő konyháját mutatja be.

Hát persze, hogy a halászléről lesz szó. Ezúttal az Egyenlítő Gasztro Magyar Elek, az Ínyesmester szakácskönyve alapján próbálja összeszedni a lényeget. De kérdések mindig maradnak: 

 

„Legyen benne tészta? Csavarjunk bele egy kevés citromlevet, adjunk hozzá tejfölt? Készítsünk esetleg máltai hallevest, alljottát, ahogy korunk ínyesmestere, Váncsa István ajánlja egy tengeri halas variációval? Vagy kövessük minden szakács Bibliáját, a Larousse gasztronómiai lexikont, amely Babette de Rozieres receptje alapján egy blaff-ot ajánl az Antillákról?”

 

Itt a hosszú hétvégére, rágódj ezeken egy kicsit!

Off topic, de kihagyhatatlan!

 

Pazar ízkombinációk hozhatóak ki a dolgoból! :)