A szőlő-bor ágazat Európai Uniós támogatási lehetőségei jelentős rugalmasságot biztosítanak a tagállamok számára támogatási politikájuk kialakítására. A támogatási keretösszeg több intézkedésre is felhasználható, amelyből a tagállamok szabadon választhatnak. A támogatási keret felhasználásának csak néhány korlátja van. A legfontosabb korlátozó tényező, hogy az egyes évek támogatási keretösszege nem csoportosítható át az évek között. Egy adott évben fel nem használt támogatási összeg végérvényesen elvész a tagállamok számára. Ezért a támogatások felhasználásának tervezésekor erre fokozottan figyelemmel kell lenniük a tagállamoknak.

Ennek a feltételnek az ismerete különösen is fontos azon országok esetében, ahol a borászati melléktermékek kivonását és megsemmisítését támogatással segítik. A támogatási intézkedés fontosságát a felhasznált támogatási összeg mutatja meg. A tagállamok borászati melléktermékek megsemmisítésére 2009-2013 időszakban 610 millió eurót használtak fel, amely a teljes költségvetési keret 11%-át érte el. A támogatást ugyan nem a szőlőtermelők, vagy a borászatok kapják meg, mégis haszonélvezőknek tekinthetők közvetve.

Az Alaprendelet 103v cikke alapján támogatás nyújtható a borkészítés melléktermékeinek önkéntes vagy kötelező lepárlásához. A támogatási jogcím alkalmazása akkor nyer értelmet, ha a borászati melléktermékek kezelésére kötelezettségeket ír elő a közösségi jog. Ez a kötelezettség az 555/2008/EK rendelet 22. cikkében jelenik meg. A szabályozás alapján a termelők kötelesek a borkészítés vagy a szőlő bármely más feldolgozásának melléktermékét kivonni a piacról. Más megfogalmazásban a szőlőtörköly vagy a borseprő további feldolgozására csak nagyon korlátozott mértékben van lehetőség.

A borászati melléktermékeket haladéktalanul, de legkésőbb annak a borászati évnek a végéig kell kivonni, amelyben keletkezett. A kivonást be kell jegyezni a borászati tevékenységről vezetett nyilvántartásba (pincekönyv). A kivonásnak összhangban kell állnia az alkalmazandó közösségi jogi szabályokkal és különösen a környezetvédelmi rendelkezésekkel. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy azoknak a termelőknek, akik a kérdéses borászati évben telephelyükön nem termelnek 25 hektoliternél több bort vagy mustot, melléktermékeiket nem kell kivonniuk a piacról. Magyarország alkalmazza ezt a kivételi lehetőséget, annak érdekében, hogy a kötelezettség ne rójon aránytalanul nagy terhet az igen kis mennyiségben bort termelők számára.

A borseprő kivonása akkor tekinthető megtörténtnek, ha a borseprőt denaturálták annak érdekében, hogy lehetetlenné tegyék a borkészítésben való felhasználását.

A borászati melléktermékek kivonását a termelők többféleképpen is teljesíthetik. Az 555/2008/EK rendelet alapján a borkészítés melléktermékeinek kezelésére vonatkozó kötelezettséget a termelők teljesíthetik a melléktermékek lepárlásra történő átadásával is. A rendelet lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok előírhassák, hogy a borkészítés vagy bármely más szőlőfeldolgozási eljárás melléktermei összességének vagy egy részének lepárlásra történő átadása kötelező legyen. Magyarországon a borászati melléktermékek megsemmisítése alapvetően lepárlással történhet. A kötelező lepárlást hazánk az EU-s csatlakozásunk időpontjától kezdve alkalmazza. Azóta a kötelező lepárlás alól több kivételt is lehetővé tettek a jogszabályok.

A borászati melléktermékek hasznosításának tagállami végrehajtási szabályait a szőlőfeldolgozás és a borkészítés során keletkező melléktermékek kivonásáról és támogatással történő lepárlásáról szóló 70/2012. (VII. 16.) VM rendelet tartalmazza. A 70/2012. (VII. 16.) VM rendelet 3. §-a alapján a 25 hektoliter vagy azt meghaladó mennyiségben bort előállítóknak a borászati melléktermékek kivonásáról gondoskodnia kell. A szőlőtörköly megsemmisítésének módjáról a termelő dönthet. Az 500 hektoliter vagy azt meghaladó mennyiségben bort előállító termelőknek a borseprő kötelező lepárlás útján történő megsemmisítéséről kell gondoskodnia. Ez ezen mennyiség alatt termelők számára a borseprő más megsemmisítési módja is választható

A borászati melléktermékek lepárlása történhet támogatással és támogatás nélkül is. A támogatásnak akkor van jelentősége a termelők számára, ha a borászati melléktermékek megsemmisítését nem tudja hasznos módon megoldani, vagy a megsemmisítés jelentősebb költséget vonna maga után. A támogatásban részesülő lepárlónak ugyanis a 70/2012. (VII. 16.) VM rendelet 9. §-a alapján a keletkezett melléktermékeket a vele szerződött termelőktől kötelesek térítésmentesen elszállítani, vagy saját szervezésben megvalósult beszállítás esetén meghatározott költségtérítést fizetni.

A lepárlástól eltérő megsemmisítési módokat a 70/2012. (VII. 16.) VM rendelet 4. §-a részletesen felsorolja. A lepárlás, vagy más megsemmisítési mód választása esetén a termelőnek igazolnia kell, hogy a 70/2012. (VII. 16.) VM rendelet 3. §-a alapján az előírt alkoholmennyiséget a borászati melléktermékkel kivonta, valamin a melléktermékek megsemmisítése megtörtént. A lepárlás kivételével a melléktermékek megsemmisítési módját a kormányhivatalok részére az első megsemmisítés előtt be kell jelenteni.