A kutatásban a Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete, a Tornai Pincészet, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem borászati tanszéke vett részt – tudta meg a Naplo.Online internetes gazdasági magazin  dr. Májer Jánostól, a badacsonyi székhelyű kutatóintézet igazgatójától.

Ősi magyar fajta, szinte egyetlen termőhelyhez, a Somlóhoz köthető. Gyakran keverték össze a csomorikával, de mára ez a vita tisztázódott. Somló hegyen újra tiszta ültetvényeket találhatunk. 

A juhfark valódi értékeit a vulkáni, ásványos talajokon tudja megmutatni, de a meszes talajt is kedveli. Bora utóbbin könnyedebb, illatosabb. Levele ötkaréjú világoszöld, nyílt vállöblű. Fürtje hosszú, hengeres, gyakran visszakanyarodik. Nevét is ettől a tulajdonságától eredeztethetjük. Bogyói fehéres zöldek, hamvasak. 

 

 

A magyar tájon termő legkeményebb bornak tartják. Rusztikus. Fiatalon neutrális illat- és ízvilága nem teszi könnyen érthetővé. Fahordós érlelés nélkül szinte élvezhetetlenül érdes, rosszabb esetben nyers és durva savakat mutat. Értékeinek kibontakozásához idő kell, levegőztetést és a szokásosnál magasabb hőfokot igényel. Csúcsának eléréséhez legalább 3-4 évre van szükség. Savai ekkorra már veszítenek kezdeti érdességükből és nagyon tiszta ízű, tartalmas, elegáns bort mutat.

 

Közismert a Habsburg-ház legendája, miszerint a "Nászéjszakák bora"-ként emlegetett Somlói Juhfark fogyasztása az utódnemzésben fiúgyermeket eredményez. Állítólag egykoron még Indiában is csodatevő italként, mint az elvesztett férfiasság gyógyszereként tekintettek rá.

 A Baross Gábor program keretében zajlott kutatásokat negyvenegy kísérleti bor bírálatával zárták.  Az értékelésben negyven vizsgázott borszakértő vett részt, a helyi termelőkön kívül Balatonfüred-Csopak és Badacsony borvidéke képviseltette magát, valamint az egyetem oktatói és a kutatóintézet munkatársai. Örvendetesen sok volt köztük a fiatal. 

A különböző technológiákkal művelt szőlőből készült, eltérő érlelésű borokat hasonlították össze. Nem volt szerencséjük a résztvevőknek, hiszen az utóbbi két év nem kedvezett igazán a szőlőművelésnek, s ezen belül az amúgy is magas savtartalmú, rothadásra nagyon hajlamos juhfarknak főleg nem. A bírálat eredményeként azt javasolták, hogy középmagas kordonon neveljék a szőlőt, négyzetméterenként hat fürtben szabályozzák a termés mennyiségét. A szüretet a normális időben végezzék, semmiképpen se siessék el. A karakteres zamatok megjelenéséhez szükség van hat-tíz hónapos fahordós érlelésre is. Friss, gyümölcsös bor is készíthető juhfarkból, ehhez fajélesztőre és alacsony hőmérsékletű, irányított  erjesztésre van szükség. A kései szüretelésű különlegességek ritkák - a fajta rothadásra való hajlamossága miatt -, ezért különösen értékesek, a bírálaton javasolták, hogy ezeket nevezzék arany juhfarknak. Rövid héjon érleléssel növelhető az egészségre jótékonyan ható anyagok mennyisége.