Borászportál: Boros berkekben nagyot szólt a hír, hogy a Canter borház bemutatta borait májusban a Cannes-i Filmfesztiválon. Hogyan jött a lehetőség, hogy odakerüljenek a boraitok? Külföldre jó kitörési pontnak tűnik egy ilyen alkalom. Hogyan lehet ebből profitálni?

Istvándi Tamás: Az idei Cannes-i Filmfesztiválra a Korda Stúdió jóvoltából kerültek ki a boraink. Az új, prémium kategóriás Magnus borainkat küldtük, egy Juhfark, egy rozé és egy tölgyfahordós érlelést kapott 2012-es Merlot képviselte a borcsaládot a magyar pavilonban. Én személy szerint nagyon örültem ennek a váratlanul jött felkérésnek, mivel ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem, különösen, hogy egy olyan évben kóstolhatták a pavilon látogatói a Canter borház borait, amikor ilyen szép sikereket értek el honfitársaink.

 

Hogy egy ilyen alkalom mennyire jó kitörési pont lehet egy nyugat-európai piacra, az persze kérdéses... Azt gondolom, hogy nekünk ez egyrészt nem is volt cél, másrészt egy alkalom tapasztalatom szerint semmilyen reális lehetőséget nem ad. Előfordulhat, hogy véletlenül egy borkereskedő pont ott szerelmesedik bele egy borba, de egy olyan hatalmas borpiacon, mely az egész világot ellátja, ez természetesen csak álmodozás. Én inkább abban hiszek, hogy sok ilyen alkalom, vagyis az éveken át tartó tudatos és kitartó munka hozhat reális eredményt, jó kapcsolatokat és hírnevet, ismertséget a piaci világban. Ez a lehetőség tehát inkább emocionális töltettel bírt számunkra, hogy Magyarországról ezúttal balatoni borokat kóstolhattak a pavilon vendégei.

Borászportál: Melyik az a három bor, amelyeken keresztül szerinted a legjobban be lehet mutatni a Canter termékpalettáját?

Istvándi Tamás: Egy teljes szortiment-bemutatóhoz három rozénkat választanám. A három eltérő borcsalád egy-egy rozéja mind a csomagolásában, mind árpolitikájában, mind borstílusában megmutatja, hogyan építkezik a Canter Borház a piacon.

A belépő szintű rozénk az úgynevezett csipkés Balatonfüred-Csopaki Rozé, melyet a régi Badacsonyi Pincegazdaságtól vettünk át, jelentősen megreformálva a borminőséget és a csomagolást. Ez egy igazi sikersztori, hiszen itt mutattuk be, hogy lehet nagy mennyiségben, barátságos árazással tisztán magyar szőlőből minőség bort a polcokra helyezni. Gazdasági sikerünk, hogy legfontosabb partnereinkkel együttműködve a kiinduló termékhez képest jelentős áremelést tudtunk realizálni, mégis 1000 forint alatt tartani a fogyasztói árakat. Az igazi siker viszont az, hogy a korábbi gyenge minőségű rozé mára közönségkedvenc borrá vált a kategóriájában és 2 év alatt közel ötszörösére emelkedett az értékesített darabszám, így idén a 100.000 palack eladása reális célkitűzés.

A paletta következő családjának, a Dandelion boroknak zászlósbora a második rozénk, a Dandelion PINK. Ez már ízig-vérig „Canter gyerek”, ami valódi csapatmunka eredménye. Gelencsér Gergő, a Canter főborásza készített egy – mondhatni – kísérleti tételt, aminél a piaci igényeinktől függetlenül csak azt tartotta szem előtt, hogy ő milyen rozét idealizál. A kész bor aztán halomra nyerte a versenyeket, ezért úgy döntöttünk piacra lépünk vele. Kovács Attila igazgatónk egy hosszúra nyúlt, de utólag igazán szerencsés és kreatív este során találta ki a címke alapjait, melyet aztán igazán különleges megoldásokkal a NAP S.r.o. nyomdával sikerült kiviteleznünk.

Ez a rozénk a fiatalos címke mellé csavarzárat kapott, kihangsúlyozva, hogy ez egy könnyed, szórakoztató bor, ami azért van, hogy egyszerűen csak örömöt szerezzen, szóval nem egy filozofikus, agyalós tétel, hiszen nem is ez volt a cél. A PINK sikere minket is meglepett, beválogatták Magyarország 10 legszebb borospalackja közé, a forgalma pedig megduplázódott, így mára évi 50-60 ezer palackról beszélhetünk. Barátságos, 1300 forint körüli árazásával egy nagy mennyiségben is megbízható és szórakoztató bort sikerült polcokra helyeznünk.

Technológiai különlegesség, hogy ennek a bornak a kis szériás, családi borászatokból származó tételekhez hasonlóan minden évben egyszer, az érési csúcspont előtt egyszerre palackozzuk le a teljes éves készletét, így egynemű tételt biztosítunk a piacon. Ez persze üzleti kockázatot rejt magában, hiszen az ember gyakorlatilag előre befekteti a pénzét a piaci reményeibe, de mi úgy gondoljuk, hogy egy bizonyos minőségi és árszint felett már csak így lehet megbízhatóan dolgozni.

A nagy láncokban megtalálható kínálatunk csúcsa a Magnus Borcsalád, aminek teltebb, komolyabb rozéja már egy egészen más hangulatú megjelenéssel kerül piacra. A címke 4 különböző részből áll össze és legfontosabb eleme az a kettős aranyozású hosszúkás címketest, melyre minden palack egyedi sorszáma kerül. 12.000 palack készül minden Magnus tételből, így ebből a rozéból is.

Természetesen ennél a borunknál is egy tételben palackozzuk az egész éves mennyiséget, illetve mind szüreti időpontban, mint készítési metodikában eltér a többi rozénktól. Itt már a könnyedebb vörösbor-alapanyagként bekerülő szőlők áztatása során leengedett mustból dolgozunk, azaz préselés nélküli színmustot erjesztünk ki. Így teltebb kerekebb és inkább a mélyebb, gyümölcsös irányba forduló rozét kapunk eredményül.  

Az egyes rozék nagyságrendileg 300 forintokra vannak egymástól árazásukban, mindhárom más-más stílusú, így más-más alkalmakra megfelelő. Ez a három bor megmutatja azt, hogy milyen sokrétűek a balatoni termőhelyek, illetve milyen előnyökkel jár, hogy a Canter a tervezésétől kezdve különböző technológiákat rendel az egyes nagy borstílusok alá, így nem kell megalkuvást kötni sem az alkalmazott préselés, vagy áztatás technológiájában, sem az erjesztés vagy a későbbi borkészítés során.  

Istvándi Tamás: Fesztiválok szempontjából sajnos nem mondhatni, hogy kiemelkedő a mérlegünk. Mint induló borászat, magától értetődően nagyon sok figyelmet fordítunk a pincénk, a rendelkezésre álló technológiánk mélyebb megismerésére, belakására, hiszen a bor minőségét egészen a legapróbb dolgokig javítani lehet és kell is. Emellett most történnek a piaci bevezetések, a magasabb piaci elérhetőség megteremtése. Mivel egy nagyon kis csapat áll a borok és a borászatok mögött, félszívvel pedig nem szeretnénk beleugrani semmilyen új területbe, ezért a fesztiválokból csak nagyon korlátozott mértékben vesszük ki a részünk idén. Bár nagyon hasznos megismertetési eszköznek tartom ezeket az alkalmakat, én arra törekszem, hogy ha csinálunk valamit, azt csak nagyon jól szabad csinálni. Ha elvben sem tudunk a tökéletesre törekedni, akkor nem szabad belekezdeni, ezért nem szerettem volna még idén belekezdeni a komolyabb fesztiváljelenlét megvalósításába, de bízom benne, hogy a jövő évben ez jelentősen megváltozik!

Istvándi Tamás: Nagyon nehéz évjárat az idei, ez már biztos. Az enyhe tél kedvezett a szőlőbetegségeket okozó mikroorganizmusoknak, és a nyár időjárása a gyakori esőkkel és az azokat követő meleg, fülledt időszakokkal pedig még rá is erősített a nagy fertőzésveszélyre.

Országosan elsősorban a lisztharmat pusztított, de hatalmas eltérések vannak az egyes borvidékek, sőt a borvidékeken belül a dűlők közt is. A gazdák viszont általánosságban felkészülten várták ezeket az időszakokat és rengeteg munkával megvédték a termést, így nem is annyira minőségromlásról, mint inkább hatalmas költségnövekedésről lehet beszélni.

A gazdasági nehézségek mellett viszont eddig szépek a kilátások. Egy jó virágzás és sok napsütés van a hátunk mögött és viszonylag korai szüretre készülünk. Az évjárat borainak jellegét azonban az utolsó 3-4 hét még javában befolyásolja, beköszönthet egy 2013-as hűvös ősz, ami inkább a friss, illatos boroknak kedvez, relatíve magasabb savtartalommal, de jöhet egy 2012-es száraz, forró szeptember, ami viszont nagyban elmozdíthatja a borok jellegét a lágyabb irányba.

Az biztos, hogy bizakodóan tekintünk az új évjáratra és nagyon várjuk is, hiszen lassan kiürül a pince és szerencsére egyre nagyobb az igény a borainkra!