Intuitív borkóstolás: az ész mellé adja a szívet

Amikor elhangzik a borkóstolás szó egy társaságban, sokan nagyjából ugyanarra gondolnak. A borhoz értő szakemberek vagy sommelier-k a bort először a pohárban, majd a szájukban hosszan forgatva egy univerzális nyelvet beszélve egzotikus szavakkal leírják a bort, míg a nem beavatottak kissé szégyenkezve, szemüket lesütve helyeselnek arra gondolva, hogy bárcsak nekik is olyan ízlelőbimbóik lennének, mint a bírálóknak. Pedig a borkostólásnak nem az úgynevezett analitikus az egyetlen formája.

Amikor borkóstolásról beszélünk a legtöbben automatikusan erre az analitikus borkóstolásra gondolnak. Erről hallunk a legtöbbet, ezt tanítják a különböző iskolákban és a WSET is ezen alapszik.

Ezt a technikát követte a 2000-es év legjobb európai sommelier-jének választott Franck Thomas is, amikor borkóstolást tartott a borairól híres Chateuneuf-du-Pape városában. Miután végzett az egyik bor analitikus bemutatásával, egy a hátsó sorokban ülő ember szólásra emelkedett. Elnézést kért, majd elmondta, hogy bár ő nem olyan képzett, de szereti és valamelyest ismeri a bort, és bizony ő teljesen mást érez. Nagyjából az ellenkezőjét mindannak, amit a vele szemben álló nagynevű borász elmondott. Az eset nagyon megérintette Franck Thomas-t. Sok töprengés után arra jutott, hogy bár az analitikus borkóstolás fontos, és segít a borokat értékelni, amikor nem versenyekről van szó, nem biztos, hogy ez az egyetlen és a legcélravezetőbb út.

Bevallom, amikor először találkoztam az intuitív borkóstolás kifejezéssel, kissé ezoterikusnak hatott, de némi tanulás után megértettem az erejét. Az alapvető ötlet az intuitív borkóstolás mögött, hogy teljesen átadjuk magunkat a bornak, hagyjuk, hogy a bor által kiváltott érzések eluralkodjanak rajtunk. Színek, évszakok, tájak, bármi, ami eszünkbe jut a borról, és ami segíthet megérteni az üzenetetét.

Elsőre azt hihetnénk, hogy ez baradság, semmi köze a borkóstoláshoz, és amúgy sem működik. Amennyiben egy alacsony kategóriás, indusztriális termelésű bort kóstolunk, jó eséllyel ez a metódus valóban nem fog működni. De amint egy kisebb, minőségi, “kézműves” borokkal foglalkozó pincészet termékét kóstoljuk, a siker szinte garantált.

Elvégre a bornak és a borkóstolásnak nem az a célja, hogy analitikus pontossággal kitöltsünk egy értékelőlapot, hanem hogy örömünket leljük benne, élményt biztosítson a számunkra, és megéljük az általa generált érzelmeket. Az pedig korántsem univerzális, hogy miként tapasztalunk meg egy bort, hogyan élünk meg bizonyos ízeket, illatokat, textúrákat. A tapasztalásunk a személyes életutunktól is nagyban függ. Emellett az intuitív borkóstolás segítségével a bor lélektani szerkezetéről is szerzünk tapasztalatokat, nem csak a beltartalmi értékeiről.

Hogyan zajlik egy intuitív borkóstolás?

Az egész a megfelelő környezet kialakításával kezdődik. Egy nyugodt, sötét helyiségre lesz szükségünk, valamint papírra és tollra. Amennyiben az erős fényt nem tudjuk kizárni, egy szemellenző is ellátja a feladatot. A szobában legyen teljes csend, vagy esetleg egy halk, nyugodt zenei aláfestés. Üljünk le egy székre egyenes háttal, két talpunkkal szolidan a földön. Lélegezzünk lassan, mint ha meditálnánk, amíg kellően el nem lazulunk. Ezután illatoljuk meg a bort, és vessük papírra az eszünkbe ötlő szavakat. Ne siessük el, hagyjunk időt, hogy a gondolataink, érzéseink felszínre törjenek. Ezt követően kóstoljuk meg a bort, az apró kortyokat forgassuk hosszasan a szánkban, szinte rágjuk a bort és a korábbi szakaszhoz hasonlóan jegyzeteljük le a minket elöntő érzéseket.

Az emberi psziché híres arról, hogy mindenáron alátámassza az előítéleteinket. Éppen ezért ideális esetben az intuitív borkóstolás úgy zajlik, hogy nem tudjuk milyen bort kóstolunk. Ebből kifolyólag egy segítőre is szükségünk lesz a tökéletes élményhez.

Míg az analitikus borkóstolás a hibák kereséséről szól, addig az intuitív borkóstolás célja, hogy megtaláljuk a bor mondanivalóját.

Ez nem feltétlenül egy gyors folyamat, egy bor kóstolása könnyedén eltarthat akár 15-20 percig is, amiben a ráhangolódás még nincs is benne.

Minél nagyobb üzenete van egy bornak, egy borásznak, annál több szó lesz a papírunkon. A kóstolás végeztével a szavakat kategóriák szerint csoportosítjuk. A kategóriák nincsenek kőbe vésve. Néhány jellemző kategória: aromák, színek, földrajz, klíma, érzések. Ezek segítenek megérteni a bor üzenetét, a borász filozófiáját.

Ahogy egyre többet gyakoroljuk az intuitív kóstolást, egy saját szimbólum szótárra fogunk szert tenni. Egyre könnyebb lesz, mind a bor, mind a saját gondolatainak megértése. Például lehet, hogy valakinek a kék szín a hideget szimbolizálja, de másnak pont a meleget, mert a kékről a nyári ég jut az eszébe. Éppen ezért nem a leírt szavakat érdemes összehasonlítani, hanem azok személyes jelentését. Az intuitív borkóstolás nem az analitikus kóstolás ellenében került kialakításra, hanem annak a kiegészítésére. Az ész mellé adja a szívet. A tények mellé az érzéseket.