A Food&Wine blogon Csíki Sándor olyan szokatlan diétákat gyűjtött össze, amelyek nagy részét senki nem próbálná ki szívesen. Az írás kitér a rágcsáló diétára, amelynek lényege, hogy harminckétszer, vagy percenként legalább százszor, a zsíros ételeket legalább hétszázszor kell megrágni, mielőtt lenyelnénk. De ez mind semmi, a fényevés híveinek meggyőződéséhez képest, amely szerint az élelmiszerekre, vízre semmi szükség, a napfény és a spiritualizmus bőségesen elegendő a jóllakáshoz...

Az időskori elbutulás ellen nincsen orvosság, az ember szellemi teljesítőképessége csökken. Azonban spanyol kutatók friss eredményei azt mutatják, hogy megfelelő étrenddel megelőzhető.

 

"A kutatásunk azt sugallja, hogy a mediterrán étrend kiegészítése olívaolajjal, illetve olajos magvakkal ellensúlyozhatja az időskorral járó kognitív hanyatlást. Mivel egyelőre nincs a kezünkben hatékony gyógymód a demencia kezelésére, a megelőzésre kell hangsúlyt fektetnünk. A kísérlet eredményei bíztatóak, azonban mindenképpen szükség van még további vizsgálatokra” – írja az Origo a vizsgálat eredményének összegző tanulmányára hivatkozva.

Itt a vége, fuss el véle, ma bezár a Gourmet Fesztivál. Ám előbb még van egy csomó jó előadás a Gasztroszínpadon:

 

13:00 - Chez Dodo és Dolcissima: a vendégek egymás mellett kóstolhatják az itthon is divatos és kifinomult francia macaront és a még kevésbé ismert tradicionális szicíliai cannolot. 
 
14:00 - Kávék és kávés megoldások könnyedén: Mit tud a mobil egykaros kávégép, a Nespresso kapszulás gép, az AeroPress és az újragondolt kotyogós, ha ugyanarról a termőhelyről származó kávét használnak?

 
15:00 - Egy falatra a boldogságtól: A NoSalty desszertbemutatója, amelyen Kárai Dávid (ízHUSZÁR) és NemesNóra (Dacota) gasztrobloggerek bebizonyítják, hogy az édességnek mindig érdemes helyet hagyni!
 
16:00 - BBC Goodfood főzőshow Rosenstein Tiborral: Zsidó-magyar konyha olaszos könnyedséggel fűszerezve, avagy minden kóser, ami jó!

17:00 - A tálalás művészete: Wolf András és Fekete Antonio, a Salon Étterem elismert séfjei a foodstyling, azaz a tálalás művészetének rejtelmeibe vezetik be a közönséget, és bebizonyítják, hogy a külcsín is fontos.
 
18:00 - Élet a Bocuse d’Or után: A januári Bocuse d’Or gasztronómiai világversenyen hazánkat képviselő és nagyszerűen szereplő Molnár Gábor (Geisel’s Vinothek, München) a verseny izgalmairól mesél, miközben langyos lazacpisztrángot készít Buttermilch-bodzával, tárkonyos eperrelés pirított mogyoróval.
 
19:00 - Costes a belvárosban: Aki követi a magyar csúcsgasztronómia történéseit, az már tudja, hogy hamarosan hivatalosan is megnyit hazánk első Michelin csillagos éttermének testvére, a Costes Downtown. Miguel Rocha Vieira, az étterem séfje három étel bemutatásával ad ízelítőt az új étterem kínálatából.
 
20:00 - Bíró - Segal párbaj: Idén sem maradhat el a mindig jó hangulatban zajló záróműsor, a két neves séf, Bíró Lajos és Segal Viktor párbaja. A választott fegyvernem ezúttal a sárgarépa lesz!

Azt mondják, hogy a paulánus szerzetesek tartottak olyan sörböjtöt, ami 40 napon át tartott, spirituális élményekkel és megvilágosodással járt. Elég erősen hangzik, nem vitás. Hogyha a dolognak azt az oldalát nézzük, hogy 40 napig ittak, bizonyára történt valami, amit, ha mai szavakkal nem is megvilágosodásnak neveznénk... Na, szóval valami lehetett.

 

Az Index újságírója egy hétig próbált sörön élni, de az erről készült napló szerint szörnyű volt. Mondjuk ő többnyira alkoholmentes stört fogyaszott, amivel bizonyára épp a dolog értelme veszett el, akkor is, hogyha az egy hétig való tivornyázás nem nagyon fér bele korunk társadalmi normáiba...

A kérdés persze egy kicsit túloz, mert mi már ettünk néhányszor szőlős fagyit. Rögtön ott van pl. az Etyeki Piknikeken kapható, különböző szőlőfajtákból készülő hideg csemege... Mindenesetre a Prominent blog szerzői úgy tűnik még nem jártak Etyeken, mindazonáltal érdekes a történet, amit ismertetnek.

Miközben a sajtokról rendre találunk a magyar történelemben feljegyzéseket, fejlett, a nyugat-európaival összemérhető sajtkultúráról valójában egyetlen korban sem beszélhetünk - olvasható a Food&Wine-on. Az ország északi és nyugati felébe csak az 1880-as évektől érkeztek az első itáliai és svájci sajtmesterek. Uradalmakkal, községekkel, szövetkezetekkel együttműködő sajtüzemeik Svájcra utaló neve a „Svajtzéria”. A magyar tejipar végül a 19. század végétől, az egész országot, Erdélyt és a Felföldet, a Dunántúlt, főként Vas, Tolna és Moson megyét behálózó tejszövetkezeti mozgalommal alakult ki. A századfordulón már számosan gyártanak, kizárólag nyers tejből készült, ezért jellegzetesen lyukacsos, félkemény sajtot. Mást nem látván, a kor embere ezt a sajttípust azonosította a sajttal, a magyar sajttal, és ennek az magyar sajtfogyasztási ízlésre gyakorolt hatása még napjainkban is jól érzékelhető.

Hangulatos összeállítást közöl az Index az egykori Tabánról. A Fotrepan fotóin Budapest egykori kocsmanegyede elevenedik meg, amely a képek tanúsága szerint korántsem lehetett olyan romantikus, mint milyennek a visszaemlékezésekből tűnik. Mai ízléssel talán a korabeli borok is ihatatlanok lennének, ám mindezek ellenére bizonyára sokunknak vezetne oda egy útja, ha végre működne az a fránya időgép...