Napjaink legnépszerűbb diétája a paleo, amelynek egyszerűen a lényege az, hogy magas fehérje- és alacsony szénhidrátbevitelre épít, és úgy általában a feldolgozott élelmiszerek kerülésére ösztönöz. A hús, hal és a legtöbb zöldség és gyümölcs jöhet, a gabona, krumpli és hasonlók nem.

 

A Quarterly Review of Biology folyóiratban megjelent új tanulmány szerint viszont őseinknek ugyanakkora szükségük volt a szénhidrátra, mint nekünk, és szerették is a magas szénhidráttartalmú ételeket, még ha gyűjtögetéssel szerezték is be növénytermesztés helyett - írja az Index.hu.

 

A kutatók régészeti, genetikai és fiziológiai szempontokat is figyelembe vettek. Őseink előszeretettel fogyasztottak keményítőben gazdag gumós növényeket, amelyek kiszámítható tápanyagforrásnak számítottak, könnyebben és hatékonyabban lehetett beszerezni őket a föld alól, mint vadászni.

 

Emellett az evolúcióval és az emberi tápanyagszükséglettel kapcsolatos tapasztalatokból is arra következtetnek a kutatók, hogy a fejlődéshez szükséges nagy energia nem származhatott volna kizárólag a húsban megtalálható fehérjéből, ami túlzásba véve még ártalmas is lehet. Ezt támasztja alá az is, hogy a nyál összetétele úgy változott, hogy könnyebben lebonthassa a keményítőben gazdag növényeket.

 

Korábbi kutatások is megkérdőjelezték már a paleo diétának a paleolit kor emberének étrendjével kapcsolatos feltételezéseit. A Georgiai Állami Egyetem kutatója például arra jutott, hogy az ősembernek nem volt speciális az étrendje, megette, amibe épp belebotlott.

 

A Cink.hu újságírója az osztrák Wachauban járt, beszámolójában pedig kivételes nem a borokról esett szó. A cikk szerzője szerint a biciklis turizmusra teljesen ráálltak a helyiek és „Van, aki mindezt borkóstolással szereti kombinálni, én viszont a zöldveltelinit is nehezen tudom megkülönböztetni a rizlingtől (ez a két legtipikusabb bor a vidéken), úgyhogy nem ez volt az utazás fő célja. Noha amit kóstoltam, az mind jó volt!”

 

Na és mi maradt meg a leginkább Wachauból a szerzőnek? Ezek:

A válasz nagyon egyszerű, mert senki nem járt oda. A nyitástól számítva minösszesen öt hét telt el. A bevétele nem volt túl nagy, mert csak csapvízre tért be az a kevés vendég is.

 

A bárt egy Grady Elliott nevű vállalkozó nyitotta Aucklandben, akinek a koncepciója a követlező volt: a helyi klubokból szerette volna átcsábítja a részeg embereket egy alkoholmentes italra.  A helyre még belépőt is szedtek, vasárnaponként pedig reggel 8-ig nyitva volt, hogy a bűnös italozók rögtön templomba mehessenek a bulika után - írja az Index.hu.

 

Elliott bárja nemsokára újranyit, de most már alkoholos italokkal együtt. 

„Képzeljük el, hogy elutazunk Villányba, és egy helyi étteremben azzal szembesülünk, hogy nem ihatunk villányi bort, mert egy gazdagabb egri borász kitiltotta onnan a helyieket. A magyar sörpiacon sajnos épp ilyen abszurd a helyzet” – állítja Bukovinszky Béla a Heti Válasz augusztus 13-i számában. 

 

A Válasz.hu-n csak néhány részletet tudunk meg a multinacionális sörgyárak és kézműves főzdék párharcáról, de az világosan kiderült, hogy a nagy sörgyárak a Gazdasági Versenyhivatal szerint is tisztességtelen, kizárólagos szerződésekkel betonoznák be részesedésüket. Példának hozták fel a Szent András Sörfőzde tulajdonosát, aki személyesen is látott már olyan szerződést, melyben az egyik nagy sörgyár név szerint kitiltja a békésszentandrási termékeket a helyi kocsmából.

 

A fesztiválok szezonjának a közepén járunk, így nem árt pár dologra odafigyelni, hogy igazán élvezni tudjuk a kikpacsolódást. A Webbeteg.hu összegyűjttt pár hasznos tanácsot.

„Balesetek, sérülések 

 

 

 

 

 

Füldugó 

 

Megfázás, napszúrás 

 

Számolni kell azzal is, hogy éjszaka lehűlhet a levegő. Vigyenek magukkal meleg ruhát, gumicsizmát és esőkabátot is! A napszúrás elkerülése érdekében a legjobb a kalap viselése, és mivel senki nem szeretne a leégett bőre miatt szenvedni, megéri időt szánni a naptej használatára. A folyadékpótlásra legmegfelelőbb az ásványvíz vagy a legtöbb zenei fesztiválon szabadon használható ivókutak vize.”

 

Ezt az érdekes kérdést kezdte el feszegetni A Művelt Alkoholistán megjelent cikk, ahol segítségül hívják Jamie Goodet, a növénybiológia doktorát.

„Közismert jelenség, hogy a több évtizedet megélt édesborok kevésbé hatnak édesnek, mint az ugyanakkora maradékcukrú fiatal édesborok. Jamie Goode szerint erről az illósavak tehetnek, illetve az általuk megtévesztett érzékelésünk. Dióhéjban: megtanuljuk, hogy az édesség bizonyos illatokkal jár együtt. Aztán amikor jönnek ezek az illatok, akkor azt is édesnek érezzük, ami nem az. Aztán ha eltűnnek ezek az illatok, azt sem érezzük édesnek, ami az.”

 

Egy bor érzékelt édessége vagy szárazsága nemcsak a maradékcukor mennyiségének függvénye, ahnem a savak is befolyásolják és az illatok is.

 

„Összegezve: bár nem zárható ki, hogy az idősebb édesborokban érzékelt “édességvesztésnek” valóban valamilyen kémiai folyamat során bekövetkező “cukorvesztés” az oka, könnyen lehet, hogy a bor mégsem “eszi meg a cukrot”, hanem az illósavak, a gyümölcsaromákért felelős tiolok alakulnak át, és ezek hiányában kevésbé érezzük édesnek a bort” - írja A Művelt Alkoholista.