A konyhaasztalnál ücsörögve böngésztem a Twitter-hírfolyamot, amikor a ProWein bejelentette, hogy kihagyják ezt az évet. A résztvevők reakciója a megértőtől a csalódotton keresztül egészen a kifejezetten dühösig terjedt, mára már tudjuk, hogy elkerülhetetlen és felelősségteljes lépés volt egy évente több, mint 60 ezer embert tömörítő esemény elnapolása.

 

 

Ebbe a ProWein által hátrahagyott pangásba durrantott egyet a portugál Adegga portugál borkereskedő cég a digitális Portugál Borhéttel.
Hagyom leülni a szavakat, bár a karantén alatt már hozzászokott a fülünk az ilyesmihez: digitális iskola, digitális bevásárlás, miben is más hát egy digitális borhét egy hagyományosnál és miért érdemes egy ilyenen részt venni?

A borhéten a részvétel ingyenes volt és két napon keresztül kifejezetten érdekes és dinamikus előadásokat, borkóstolókat és beszélgetéseket lehetett látni 10 és 17 óra között – 12 és 14 között kétórás ebédszünettel.

A bortermelők által levezetett borismertetőkön, -kóstolókon, valamint élő előadásokon bárki részt vehetett. Ennek része volt hatvankét internetes borkóstolás, a rendezők állítása szerint valamennyi résztvevő bortermelő számára ez volt az első alkalom, hogy képernyőn keresztül mutatták be a boraikat. Látván a termékük és a szakma iránt érzett szerelmüket, nem volt kiérezhető ez a tapasztalathiány. Angolul folyt a beszélgetés, ennek ellenére minden tökéletesen érthető volt.

A portugál bortermelő vidékek és borok ismerői biztosan könnyebben vették a rövid idő alatt megszervezett digitális kóstoló elé gurított akadályt, vagyis azt, hogy tényleges bor nélkül kellett követniük a kóstolókat. A többiek számára lehet, hogy fárasztó volt a részletek ismertetése – hacsak nem volt szerencséjükre egy termelő adott bora a kamrájukban. Későbbi események esetén gond nélkül kivitelezhetőnek tartom, hogy jó előre megszervezett csomagokat lehessen majd rendelni – adott esetben egy pohárnyi mennyiségű adagokkal – ami kiiktatja ezt a problémát.

 

A digitális bórkostolás mellett viszont több érvem is van: nincs korlátozott létszám, nem kell könyökölni a kóstolóasztalnál, és ha az eseményt rögzítik, később akár többször is, úgymond on-demand megtekinthető lesz egy-egy hozzászólás. A videókat feltölthetik a termelők weboldalaira, feliratkozni lehet a világ összes nyelvére stb.

Szeretném kiemelni a második nap délutánjáról a digitális marketingstratégiával és borkészítéssel foglalkozó, Haros Réka és férje, Pier Sfriso bejelentkezését. Az olaszországi Veneto tartományban, Prosecco területén dolgoznak a Sfriso borospincéjükben.

Fiatalos lazasággal, vitathatatlan hozzáértéssel és humorral beszéltek a vírus okozta karantén miatti nehézségekről, rávilágítottak a bizonytalanságok miatt nehezen követhető értékesítésre, a nap nap után lezárt határokra és folyamatosan módosított előírásokra, és érzékletesen ismertették a közvetlen ügyféllel kiépített munka szépségét és lehetőségeit.

 

A karanténban töltött időről Réka mindmáig Youtube-videókkal is beszámol. Újszerű, sallangmentes bejelentkezés volt, nem csak a laikusok, hanem a többi borász és bormarketinggel foglalkozó szakember számára is.

Az utolsó három nap a kereskedelem számára volt fenntartva, amikor érdeklődők, borkereskedők tárgyalhattak a résztvevő bortermelőkkel az internetes Zoom platformon keresztül.

Kérdésemre az esemény szervezője néhány konkrét számmal is szolgált. A Portugál Borhét weboldalát mintegy 3500 ember kereste fel. Összesen 1200-an csatlakoztak az oldalra az esemény alatt, a vásár napjain pedig minden bortermelőre jutott legalább egy érdeklődő, bár arra vonatkozó felmérést nem készítettek még, hogy ezek a számok mennyiben térnek el például a tavalyi ProWine-os, élő fellépéstől.

A Portugál Borhét modern és eddig párját ritkító ötlet. Megszervezni egy digitális eseményt semmivel nem könnyebb, mint egy olyat, ahol ténylegesen megjelenő résztvevők vannak. Aki hozzászokott a kézfogással lezárt beszélgetésekhez, az egymás szemében keresett válaszokhoz, az egy ilyen lehetőséget valószínűleg elutasít.

A világ viszont efelé orientálódik: egy digitális eseményre nem kell „elmenni”. A több száz palack mozgatása, a pavilonok felépítése és a legalább egy hetes őrület, a tiszta poharak keresése a standok között, a tömött hotelek és a repülők nem térítik el a figyelmünket az eseményről. A kiállítók és a résztvevők nem csak idegszálakat, hanem rengeteg pénzt is megtakaríthatnak, kiiktatva egy újabb köztes áremelkedést okozó fölözést, a vásár színhelyét és rendezőit, és ellentétesnek látszó módon, mégis jóval közelebb kerülve az egyes fogyasztókig.

 

Én nagy örömmel fogadtam ezt a kezdeményezést, amit biztos vagyok, hogy sok más hasonló esemény követ.