Mikulás napján rendezte ugyanis a Borjour az idei utolsó Klasszik kóstolóját a Mannában. Az ünnepi alkalomnak megfelelően nagy rohamra lehetett számítani, így az étterem külső téliesített teraszait is igénybe kellett venni, hiszen a szokásosnál is nagyobb létszám, 250 fő körüli vendégsereg népesítette be a helyszínt.

Mindehhez kibővített borász névsor is járt. A szokásos nyolc-tíz borászhoz képest, most 12 töltötte a sok-sok jóféle nedűt a poharakba. Az est dress code-ja természetesen a piros volt, a szervezők mindenkit kértek, hogy valami pirosat vegyen fel. A vendégek eleget is tettek ennek, hisz a sok-sok piros ruhás vendég mellett akadtak, akik Mikulás sapkát, sőt egy egész Mikulás egyenruhát vettek magukra.

 

A pincék több mint 40 féle bort hoztak, fehértől a vörösig, száraztól az édesig, régi évjáratoktól kezdve egészen a 2014-es újborokig, így mindenki megtalálhatta köztük a saját kedvencét.

 

A fehérborok közül elsőként a köveskáli Káli Kövek pincét emelném ki, melyet 2008-ban alapított Szabó Gyula a barátaival, amolyan kis „garázsborászatként”. A tradícionális borkészítés hívei, sok-sok kézi munkával és koncentrálva vidék egyes településeinek eltérő adottságaira (pl. Monoszló, Köveskál, Szentbékkálla, Szentantalfa). Most három válogatás bort hoztak 2013-ból, melyből leginkább a Rezeda olaszrizling tetszett legjobban. Nem is csoda, hiszen ennek a bornak a 2012-es évjáratával robbantak be igazán, szerencsére most a Mannában ebből is kóstolhattunk pár palackkal. A 2013-as rajnai rizling még nagyon friss volt, de a szürkebarát már most is megmutatta, hogy remek bor lesz.

Szintén erről a borvidékről érkezett Pálffy Gyula, aki egy remek válogatás olaszrizlinggel örvendeztette meg a jónépet. A 2013-as juhfark narancsbora egyelőre még nehezen értelmezhető volt, meg is osztotta a közönséget, a borokban jártasabb kóstolók viszont értették, hogy miről szól ez, és hol kell benne keresni az egyediséget és a szépséget. Mi megtaláltuk.

Tokajt is többen képviselték. Mindenki nagy kedvence az Oremus. Ez a pince az, ahol szinte nem tudnak hibázni, minden boruk egyenletesen magas színvonalon teljesít, legyen szó a szárazakról vagy az édesekről. A pince Mandolás furmintja minden évjáratban a száraz furmintok iskolapéldája, viszonyítási pontja. A most kóstoltatott 2012-es évjárat is kiváló formában volt. A kései szüretelésű Late Harvest 2011 szintén kötelező tétel, túlérett, részben aszúsodott szőlőszemekből, érett sárga gyümölcsök, szép fa, nagyon különleges keleti fűszervilág. Az aszú rajongóknak kihagyhatatlan a pince 2006-os 5 puttonyos aszúja, melyet szerencsére most is kóstolhattunk. Többrétegű, a savak remek egyensúlyt alkotnak benne a 165 grammos maradékcukorral, összetett, fehér virágok, érett déligyümölcsök és fűszerek sokasága, végetlen ízhosszúság a szájban.

A másik tokaji borászat a Karádi és Berger, egy szimpatikus és lelkes házaspár Erdőbényéről, a helyi borászati és borturisztikai élet motorjai. Kis pince, melynek dűlőválogatott furmintjai a legjobbak közé tartoznak. Ezek közül most a 2011-es Palandor furmintot hozták el. Illatában gyümölcsök, főleg körte és birs, némi mandula és nagyon rétegzett mineralitás. Ízében is folytatódik a birses jelleg, leheletnyi vanília, elegáns savak és ásványos picit sós lecsengéssel búcsúzik. A pince egyik különlegessége a száraz szamorodni, melyet sajnos ma már egyre kevesebben készítenek. Most a 2010-es évjáratot kóstolhattuk. Komplex illatában elsőre csonthéjasok, dió, mogyoró, aztán mineralitás és némi aszú jegyek is. Ízében is ezek folytatódnak, de a háttérben megjelennek az aszalt gyümölcsök is: alma, sárgabarack, körte. Elegáns savak, visszafogott és szép mineralitás, egyedi ízvilágú különleges bor.

A vörösboros kínálatra sem lehetett panasz. Villányt ketten is képviselték. A Jammertal pince, mely korábban még Wunderlich néven futott, teljesen átdizájnolta a borok megjelenését, a címkevilágot és magukat a borokat is, melyeket már egy ifjú borász készít. Három 2011-es bort is kóstolhattunk tőlük. Számomra kékfrankos jelentette az igazi meglepetést. Illatában cigánymeggy és feketecseresznye dominálnak, melyek az ízben folytatódnak, igazi gyümölcsbomba, komoly beltartalommal és nagyszerű savszerkezettel. Emellett tetszett a szintén 2011-es merlot-juk és cabernet sauvignon-juk is.

Az este egyik meglepetése azonban számomra a másik villányi pince, a Linbrunn voltak. Eddig csak elvétve kóstoltam boraikat, így ideje volt kicsit komolyabban is szemügyre venni őket. A pince Villány Virágos részének pincesorán található, feltörekvő fiatal, kis borászat, üde színfolt. A 2013-as portugieser jó ivású, könnyed gyümölcsös, olyan, amilyennek lennie kell. Illatában és ízében is meggyes, cseresznyés, szilvás jegyek dominálnak, lágy tanninok, szép savak jellemzik. A 2011-es merlot igazi meglepetés, koncentrált, de nem lekváros töménységű bor, nem az a nehezen iható tanninbomba. Illatában, erdei gyümölcsök, szeder, áfonya, kóstolva szilva és étcsokoládé is jön még mellé. Az egészet pedig átkarolja egy kis finom fűszeresség, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj. Az igazi nagy durranás a 2011-es Equilibrium cuvée a két cabernet-ből fele-fele arányban. Ahogy a neve is elárulja a legfőbb jellemzője a tökéletes egyensúly, teljes harmónia a savak(5,1 g/l) az alakohol(14%) és a tannin közt. Illatában a fekete bogyós gyümölcsök dominálnak (áfonya, szeder), némi fűszeresség és étcsoki. Kóstolva is ezek jönnek, nagy test, egész szájat betöltő korty, hosszú lecsengés. Nagy bor, nagy érlelési potenciállal. Az este egyik legjobb bora.

Szekszárdról is több pince érkezett ezen az estén. A Tüske pincészet rozé vonalon mindig erős szokott lenni, most is előrukkoltak a frissen palackozott 2014-es rozéjukkal. Már meglepően kész állapotban volt, vonzó, intenzív gyümölcsös illatával, hosszúságával, és rozéhoz képest meglepően komoly beltartalommal. A pince vörösborai egységes stílusúak, a gyümölcsösségre és a jól ihatóságra helyezve a hangsúlyt, nem mellékesen pedig remek ár/érték aránnyal. A 2012-es Baranyavölgyi kékfrankos inkább a gyümölcsös vonalat képviselte, míg a 2009-es cabernet franc, a fűszeresebb, komolyabb, komplexebb, éretett stílust.

Bősz Adrián az ifjú szekszárdi titánok egyike. Érdekes, hogy elsőként nem egy vörösborral, hanem egy fehérrel tette le névjegyét, még pedig egy rajnai rizlinggel, ami azóta is minden évjáratban nagy siker. Most három vörösbort kóstolhattunk a 2011-es évjáratból. A bikavér már kész, jó fogyasztható, piros és fekete bogyós gyümölcsökkel, fűszerekkel. A cabernet franc már komplexebb, testesebb tétel, a gyümölcsök mellet már érezhető némi dohány, csoki, és fűszerek is. Az igazi nagy durranás viszont Merlot Reserve volt az este során. Adrián az alap borok mellett a jó évjáratokban a legjobban sikerült tételekből válogatás borokat készít, ezek címkéin madarak találhatóak. Nagyon komoly lehengerlő illat kissé likőrös jegyekkel, majd erdei gyümölcsösök, áfonya főleg és szeder, aztán kakaó. Kóstolva kávés vonal elsőre, krémes, testes, masszív, tömény vastag bor, sok tanninnal. Igazi nagyágyú, még időre van szüksége a palackban.

Ne felejtsük el megemlíteni, hogy ez nem csak egy szimpla mikulásos Borjour volt, hiszen a szervezők kérésére a vendégek rengeteg ajándékot hoztak a Cipősdoboz akció keretében. Nagyjából 50 cipős dobozban fért el az a sok-sok könyv és játék, amit a Borjour Miki vendégei felajánlottak a rászoruló gyerekeknek, és amelyet eljuttattak a Baptista Szeretetszolgálathoz. Mint mindig, így most is megszavazásra került a Borjour bora, mely címet ezúttal Bősz Adrián 2011-es Merlot Reserve bora nyerte. Folytatás jövőre a Mannában, de azért idén még lesznek más Borjour kóstolók, rendezvények, melyek szintén kihagyhatatlannak ígérkeznek.