Kedves meghívást kaptunk a Vinowonka Csokoládé és Borbár megnyitójára. Az ilyen meghívásoknak mindig szívesen teszünk eleget, főképp, ha olyan helyről van szó, ami valamilyen szempontból egyedi és különleges. Márpedig a bor és csoki párosra épülő helyek nem hemzsegnek itthon. Egészen pontosan nem is megnyitó volt ez, hanem mivel új helyre költöztek, így újranyitásnak nevezhetjük inkább. Az új hely Budapest egyik városrehabilitáción átesett, modern, trendi részén, a Corvin sétányon lett kialakítva, mindjárt a Dumaszínházzal szemben. Ideális választás, hiszen a sétányon állandóan nagy a mozgás, sokan mennek a plázába és onnét a másik irányba is ahhoz, hogy betérjenek.

 

A színház előtt és után is kiváló program lehet beülni néhány bonbonnal kombinált pohár borra, és kilazítani a hétköznapok munkájának fáradalmát, esetleg a feldobni a hétvégét.

Megérkezve egy kiváló adottságú teraszba botlunk, ami a kedvező időjárású időszakban ideális választás. Egy tábla jelzi, hogy zártkörű rendezvény van, reméljük ezt a táblát a későbbiekben minél ötletesebb vendégcsalogató üzenettel töltik meg. Belépve modern, fiatalos, vidám helyiségbe toppanunk, rögtön bele is ütközünk a bonbonos pultba, amitől nem is tudunk szabadulni mindaddig, amíg egyesével meg nem néztük a kínálatot, ami zavarba ejtően gazdag.

 

Aztán ha magunkhoz tértünk a látványtól, akkor jobb kéz felől egy remek, vörösen izzó ülőgarnitúrát pillantunk meg, melyre kedvünk lenne azonnal lehuppanni, ha nem lenne foglalt már, és nem jönne a kérdés, hogy mit kérünk. Így maradnak a székekkel körülvett asztalok, vagy a fal mellett kialakított pult. Közben szemrevételezzük a boros polcot is, valamint a mellette található csokis egységet, amelyen az egyes kézműves csokoládékészítők táblás kiszerelésű finomságai sorakoznak. Egyik ámulatból a másikba esünk.

Szakmai körnek szánt megnyitó kellős közepébe csöppenünk, ami zártkörű, a nagyközönség részére szervezett nyitó buli egy héttel később lesz, de vásárolni, fogyasztani már addig is bárki mehet. Az ügyvezető, Jozifek Csilla köszönt bennünket, és rögvest javasolja is az első csoki-bor párost.

Bárdos és fia 2011-es Mátrai sauvigon blanc-t kapunk a poharunkba, hozzá pedig a Kakas Bonbon direkt ehhez a borhoz készített fehércsokis-bodzás bonbonját. A csoki ízvilága remekül harmonizál a sauvignon blanc klasszikus füves-bodzás-csalános jegyeivel, egy falat a csokiból, egy korty a borból, és ezt addig ismételjük, míg el nem fogy a bonbon. Remek kezdés!

Csilla közben elmeséli a hely koncepcióját, a fontosabb tudnivalókat, felhívja a figyelmünket, hogy a táblás csokik kínálata még koránt sem teljes, bővülni fog, hiszen céljuk újabb és újabb kézműves csokoládékészítő műhelyek felkutatása és a szortiment bővítése. Közben szemrevételezzük a helyet, a kínálatot, a kitett borkorcsolya falatokat is végig kóstoljuk: sajt+szőlő, sárgadinnye+sonka, mozzarella+koktélparadicsom, pástétomok, mind mi szem-szájnak ingere.

Borunk elfogytával egy rozéra térünk át, mégpedig egy különlegességre, a mohácsi Planina Borház 2011-es rozéja ugyanis a kékfrankos mellett néró fajtából készült, ami meglehetősen egyedivé teszi. A gyümölcsösség mellett komoly test, viszonylag magas, 13,5%-os alkohol, ízben kerekség, komplexitás jellemzi, ugyanakkor komolysága mellett inni is nagyon jó. A mohácsi pincét egyébként Gadó Gábor üzletvezető „találta meg”, és vette fel a boraikat a kínálatba. Véleményünk szerint nagyon helyesen. Ő felel a borszortiment kialakításáért, a kínálatot végignézve alapos hozzáértéssel, jól lefedve Magyarország borvidéki és fajtakínálatát. Inkább a kisebb, kézműves borászatokra koncentrálnak, mint például Iványi Zsófi és Kiss Gábor Villányból, Fekete Béla Somlóról, Bősz Adrián Szekszárdról, a Pelle, Bott és a Gizella pincék Tokajból. Illetve a kevésbé ismert termelőkre, mint a már említett mohácsi Planina Borház, vagy Szabó Gyula Somlóról, Koczor Kálmán Balatonfüredről, Szabó Zoltán Pécsről. Úgy gondolom, hogy egyrészt bátor, másrészt örvendetes ez az irány a fajtaválaszték kialakításánál. A borok egyébként helyben is kóstolhatók a naponta változó 20-25 féle nyitva tartott palackból vagy polc áron megvásárolhatók és hazavihetők további otthoni csoki-bor kombinációk kialakításához.

 

Közben áttértünk a másik, csak erre az alkalomra készült bor és csoki párosra, ami nem más, mint Tóth Ferenc Egri Pinot Noir-ja egy szarvasgombás meggyes étcsokis bonbonnal. A cseresznyés íz- és illatjegyek mellett komoly földes, avaros vonal is jelentkezik benne, remek kombinációt adva a szarvasgombás étcsokival. Többször kortyoljuk, kóstoljuk, mindig mást mutat. Néha az az érzésünk támad, hogy a szarvasgomba ízintenzitása mindent visz, mindent elnyom, de a bor bizonyos pontokon mégis lépést tart vele. Sokáig elidőzünk ezzel a párossal, és konstatáljuk, hogy másoknál is osztatlan sikert arat az est alatt.

Az asztalokra időközben tálcákra, tálakra kitett felbontott és kisebb darabokra tört táblás csokik érkeznek, melyek közül a Chocome kakaóbabos, kandírozott ibolyás pisztáciás étcsokiját támadjuk le elsőként, melyhez a szekszárdi Fekete Pince cabernet sauvignon és shiraz alkotta 2008-as Mókamester cuvée-jét kortyoljuk. A borból jövő fűszeresség, ami a shiraz érdeme, jól harmonizál a kakaóbabbal, és bár a pisztácia időnként mintha kilógott volna az összképből, de a végére azt is integrálta. Utána a rózsaborsos étcsokit, a szilvás étcsokit, valamint egy chilis étcsokit próbáltunk, az előző szekszárdi borral, majd pedig a villányi Szemes József 2008-as barrik cabernet sauvignon-jával. Ezek a csokik már annyira intenzívek voltak, hogy a villányi bor jobban passzolt hozzájuk, a maga szilvás, vaníliás, hordós, kakaós ízvilágával. De az élvezeteket fokozni lehetett, feltűnt ugyanis a pulton egy citromos-gyömbéres és egy magyaros paprikás bonbon, mindkettő fehér csokis borítással és Vinowonkás logóval, a Levande Chocolate kínálatából. Ezt csak úgy „versenyen kívül”, saját élvezetre kóstoltuk, borpárosítás nélkül.

Zárásként az üzletvezető és az egyik csokimester javaslatára egy gorgonzolás fehér csokis bonbont teszteltünk egy tokaji Szarka pince féle 2010-es kései szüretelésű furminttal. A bor kicsit nehezen nyílt, de a harmadik korty már csodásan harmonizált a bonbonnal. remek lezárása az estnek, gondoljuk, de búcsúzóul kapunk még a Pelle Pálinkák közül a feketecseresznyéből, hogyha a sok csoki esetleg megnyomta volna a gyomrunkat, akkor legyen, ami rendbe teszi.

 

Remek hangulatú estet és helyszínt hagyunk magunk mögött, egy újabb olyan helyet, ahova még biztos visszatérünk, és erre buzdítunk másokat is. Egyedi és megkapó hangulatú a borbár, minden kerek egészet alkot, kiváló a koncepció, dizájnos és trendi a belső kialakítás, még a mellékhelyiség is figyelemre méltó. Ha pedig valaki a kínálat útvesztőjében elveszne, akkor biztos, hogy a hozzáértő tulajdonostól, üzletvezetőtől remek ötleteket kapunk, melyek telitalálatok lesznek akkor is, ha csak egyetlen pohárral szeretnénk fogyasztani.