A fizetendő ár nem feltétlenül határozza meg a bor minőségét. Hogy hol húzódnak a határok, nehéz megmondani. Az biztos, hogy az alsó 1 000-1 200 Ft körül járhat, a felső pedig 4-5 000 Ft körül mozog. Az alsó határ alatt jó ivású, kellemes bort találni nagyon nehéz, míg a felső határ felett az ár emelkedésével nem nő egyenesen arányban a bor minősége; egy 100 000 forintos tétel sem nem százszsor jobb, mint egy 1 000 forintos. Ez alól kivétel az édes borok birodalma, ahol sokkal összetettebb a válasz. Itt az ár már nem segít, bár egy 2 000 Ft-os tokaji aszú minősége, létjogosultsága jó eséllyel megkérdőjelezhető - az igen magas előállítási költségek miatt egy palack jó minőségű 5 puttonyos aszú kb. 5 000 forintról indul.

 

 

Nem hogy általánosságban nem igaz, de az állítás a borok csak kis részénél állja meg a helyét. A bor érlelhetőségét nagyon sok tényező befolyásolhatja. Fontos a fajta, a termőhely, hogy az adott év termése alkalmas-e hosszabb palackos érlelésre, hol és milyen körülmények között volt tárolva és így tovább. Ahhoz, hogy egy borról el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e érlelni, illetve egy idősebb borról el tudjuk dönteni kóstolás nélkül, hogy mi rejtőzik a palackban, komoly elméleti tudásra és kóstolási tapasztalatra van szükség. Általánosságban elmondható, hogy az illatos fajtákból készült, reduktív fehérborok és a rozék 1-2 év után már veszítenek minőségükből, míg a hordós érlelésű, jó savszerkezetű vörösborok a palackos érlelés aromáival gazdagabbá válhatnak.

 

 

 

Ez nem igaz, sőt! Érdemes a fogyasztás előtt jóval kinyitni, de intenzív mozgatás és hirtelen nagy mennyiségű levegő hatására az idős bor legtöbb esetben percek alatt darabokra zuhan, élvezhetetlenné válik. Bőven elég az a levegő, amit a pohárban kap. Adjunk neki időt, hogy lassan megmutassa magát. A dekantálást pedig hagyjuk meg inkább a fiatalabb tételeknek.

 

 

Amikor bátor csuklómozdulattal megtekerjük a bort a pohárban, kialakulhat a pohár falán az úgynevezett láb, vagy templomablak. Sokan tévesen azt gondolják, ez sokat elárul a bor minőségéről. Pedig nem. A láb vastagsága, folyásának lassúsága mindössze egy magasabb alkoholtartalmú, testes bor ígéretét hordozza magában, amely tulajdonságok nem feltétlenül jelentik, hogy magas minőségű bort fogunk inni. A magas alkoholtartalom sem utal magas minőségre. Az alkohol a bornak csak az egyik, bár fontos alkotóeleme, de csak a többi elemmel együtt adja ki az összképet. Az minden esetre igaz, hogy a magas minőségű borok alkoholtartalma 11-14% között van. Kivételek persze mindig vannak, főleg az édes borok között.

 

 

Felejtsük el, hogy a csavarzár csak a gyengébb boroknak jár. A csavarzár használata gazdasági és biztonsági kérdés is egyben. Több előnye is van a csavarzárnak: nem lesz dugós a bor, könnyen visszazárható a palack és biztonsággal tárolható fektetve. Hibája, hogy néha szúrós illatú a bor nyitás után, ami annak köszönhető, hogy az esetleg bennragadt kevéske szén-dioxid nem tud eltávozni. Ezért nyitás után érdemes egy jót rázni az üvegen, hogy eltávozzon a felesleges gáz.

 

Napjainkban folyamatosan csökken a paratölgyes területek nagysága, köszönhetően az éghajlatváltozásnak és a különböző betegségeknek. A paratölgyek kérge egyre gyakrabban hordoz magában olyan betegségeket, amelyek hatással vannak a borok minőségére. Arról nem is beszélve, hogy 8 évbe telik, mire olyan kéregvastagság alakul ki, amiből már dugó készíthető. A palackos érlelést nem kívánó, kiváló minőségű, egy- vagy kétnyári borok, gyöngyöző borok számára ezért nyilvánvalóan előnyösebb a csavarzár, hiszen itt nincs szükség a parafadugó biztosította mikro-oxidációra. A prémium kategóriás csúcsborok viszont még jó darabig egészséges, magas minőségű parafát fognak kapni.

 

 

Ez sem igaz. A bemélyedésnek igazából egy haszna van, mégpedig az, hogy könnyebb megtartani az üveget és elegánsan tölteni. Egy képzett sommelier-nek nyilván nincs szüksége ilyen segítségre, nekünk viszont jól jöhet, ha például egy nehéz palackba zárt dél-amerikai bort akarunk kitölteni. Nagy hátrány, hogy ezeket az üvegeket sehol nem váltják vissza.

 

 

Ha nem tudtunk megbirkózni egy teljes palack buborékos borral vagy pezsgővel, ne tegyünk bele ezüstkanalat vagy bármilyen más evőeszközt. Nem tartja meg a buborékot. Hasznosabb egy speciális, kifejezetten erre a célra kifejlesztett palackzáró vagy vákuumos dugózás, vagy ha nincs más lehetőségünk, akkor tartsuk jó hidegen a maradékot. Persze a legjobb, ha nem őrizgetjük.