Nagyon örültünk neki. Mindegyik díjnak megvan a bája, ebben az a különleges, hogy a kollégák szavazatai döntenek, így részükről egy elismerés, hogy jó úton haladunk. Persze a borkedvelők, fogyasztók visszajelzése is nagyon fontos, de mindig jól esik, ha a borászok is pozitívan látnak minket.

Változott azóta valami a mindennapokban?

Néhányan gratuláltak, de a munkák ugyanúgy folynak a pincében és a szőlőben is. A mindennapokat nem befolyásolta, de belül megerősít minket, hogy jó munkát végzünk. Ez pedig nagyon fontos.

A jelölésből is egyértelmű, hogy mennyire népszerűek a boraid Magyarországon, ebből az is következik, hogy sok vendég látogat el hozzátok Muzslára?

A vendégeink nyolcvan százaléka magyar, akik elsősorban Budapest és környékéről érkeznek hozzánk. Ezen kívül sok külföldi borszerető is ellátogat ide, a vendégházunk hétvégére mindig megtelik. Bíztatjuk őket, hogy a környék többi borászatánál is kóstoljanak, illetve érdemes kirándulásokat is szervezni, hiszen a közelben nagyon sok látnivaló van.

 

Miért érdemes a borvidékre ellátogatni, melyek a legerősebb üzenetek?

Egy kettészakadt borvidék a Garam-mente, amelyet újra kell fogalmaznunk nekünk, termelőknek. Hiszem, hogy a tradíciókra kell építkeznünk, és így a filoxéravész előtti fajtákat helyeztük előtérbe. Az én filozófiám, hogy három fő üzenettel meg lehet fogalmazni a borvidéket, a kiemelt, ősi szőlőfajtákkal: a furminttal, a hárslevelűvel és a juhfarkkal. 

A kékszőlő esetében egyszerűbb a helyzet, hiszen a kékfrankos egész észak Pannóniának a zászlósbora. Legalább akkora lehetőség van benne, mint a burgundi pinot noirban. De össze kell fognunk a borvidéken, és közös kommunikációval erről meg is kell győznünk a borkedvelőket.