Amikor az Európai Bizottság 2018-ban benyújtotta a javaslatát a 1308/2013/EU rendeletet módosítására, a borágazat szereplői joggal számolhattak a szőlőfajták használatára vonatkozó szabályok jelentős változásával. Ahogy azt a sorozat korábbi cikkeiben olvasni lehetett, a KAP reformnak erősen meghatározó eleme lett a klímavédelem és a fogyasztói érdekek erősítése. A Zöld Megállapodás és a Termőföldtől az Asztalig európai uniós stratégiák célkitűzései alól a borágazat sem húzhatja ki magát. Ezen stratégiai célkitűzések megvalósításának elősegítése érdekében fogalmazta meg az Európai Bizottság, hogy a borágazatban váljanak ismét engedélyezetté a direkttermő fajták, valamint az ezen fajták szélesebb körű bevonása új fajták nemesítésébe.

Az ilyen fajták alkalmazásával jelentősen csökkenthető az ágazat vegyszerhasználata. Ezen fajták egyik nagy hátránya viszont, hogy a belőlük készített borászati termékek élvezeti értéke elmarad a hagyományos fajtákétól. Az eredeti bizottsági javaslat a fajtahasználat szélesítésénél is tovább ment. Lehetővé tette volna, hogy ezen szőlőfajtákat az eredetvédelemmel rendelkező termékek készítéséhez is fel lehessen használni. Ez a két javaslat együtt már jelentősen átrajzolhatta volna az EU borkínálatát.

 

Az Európai Unió bortermelő országai ugyan jelentős kutatásokat végeznek új, ellenállóbb fajták nemesítésére, borászati felhasználási lehetőségeikre, de ez a javaslat még nekik is sok volt. Az ágazat jelenleg ismert arculatát alapvetően megváltoztató javaslattal szemben – Magyarország aktív közreműködésével – gyakorlatilag az összes bortermelő tagállam fellépett. Az egységes és nagyon határozott ellenvélemény hatására az Európai Bizottság végül elállt javaslatától.

 

A Vitis nemzetség, valamint a Vitis vinifera faj keresztezésével nemesített új fajták szélesebb körű használatára vonatkozó bizottsági javaslat azonban megmaradt. Ez azt jelenti, hogy a módosító rendelet hatályba lépésétől kezdődően ezen új fajtákat már nem csak az oltalom alatt álló földrajzi jelzésű borok készítéséhez lehet felhasználni, hanem az oltalom alatt álló eredetmegjelölésű borokhoz is. Ezek az új fajták ötvözik a direkttermő fajták kedvezőbb termesztési tulajdonságait a Vitis vinifera fajhoz tartozó fajták előnyösebb fogyasztói értékeivel. Több bortermelő régió már felismerte, hogy reális időtávba került a jelenlegi szőlőfajtákat leváltó újabb fajták termesztésbe vonásának lehetősége vagy éppen szükségessége, a klímaváltozás egyre érzékelhetőbb hatásainak mérséklése vagy kihasználása érdekében.

 

Az új szabályozás további távlatokat nyithat a szőlőnemesítésben, ezért is elkerülhetetlen, hogy genetikai erőforrásaik megőrzésére, a biológiai alapok fejlesztésére a bortermelő országok a jelenleginél jelentősebb forrásokat fordítsanak. Fontos azonban az is, hogy a termelői igények a fogyasztói igényekkel is találkozzanak. Jó példa erre, hogy az elmúlt évtizedben a bianca szőlőfajta Magyarországon a legnagyobb termőterülettel rendelkező szőlőfajtává vált. A termelők előszeretettel választották a fajtát jó termesztési tulajdonságai miatt. A termőterület növekedését a szőlőfajta feldolgozására vonatkozó kutatások és a fogyasztói igények, valamint a fajta fogyasztói ismertsége nem érte utol.

 

A biológiai alapokkal kapcsolatos tudatos és szervezett munkát segítheti elő, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa 2020-ban ezzel kapcsolatos piacszervezési intézkedést hozott. A biológiai alapok fenntartható fejlesztését célzó intézkedés minden termelő számára kötelezően alkalmazandó. Mértéke tíz forint minden egyes eltelepített szőlővessző után. Ezzel az intézkedéssel az ágazat jelentős lépést tett annak érdekében, hogy meghatározza termőalapjainak fejlesztési irányait. A HNT első időközi, befizetésekre vonatkozó jelentése alapján az alapba eddig mintegy húszmillió forint érkezett be a kötelező befizetésekből.

 

A szőlőfajta használattal, illetve a szakmaközi járulékbefizetéssel kapcsolatos jogszabályok részletes ismertetése megtalálható a BorÉRT Online Borjogi Útmutató felületén.