Jenei Balázs, a Mandiner újságírója, 10 napon át a Tokaj-Hegyaljai borvidékről tudósít. Minden nap másik állomásról jelentkezik, meséli el tapasztalatait.
Az első napot Tállyán töltötte:
1. nap – 2015. július 13. hétfő
„Régóta terveztem, hogy hosszabb időt töltök el a tokaji borvidéken. A túrámnak több oka is volt: egyrészt innen származik a legérdekesebb hazai fehérborok jelentős része, másrészt több borász is hívott már pincelátogatásra, harmadrészt mert úgy éreztem, nekem még dolgom van ezzel a borvidékkel. Az nem elég, ha a legismertebb termelők borait kóstolom, és azokkal nagyjából képben vagyok, illetve javarészt tisztában vagyok azzal, hogy mi történik a borvidéken, és mit terveznek vele. Úgy éreztem, meg kell nézzem közelről, hosszabb időn keresztül Tokaj hegyeit és a borászokat, ahol alkotnak.
Az első napi célállomás Tállya, ahová Budapestről két és fél óra vezetéssel egész kényelmesen le lehet érni. A túrám bázisállomását a Homoky család vendégháza jelenti, ahol az éjszakáim több mint felét eltöltöm, így most is hozzájuk érkeztem. Az út egyre jobb Hegyaljára, és amikor a 37-es úton autózva először vettem észre a tokaji dombok és a Kopasz-hegy látványát, jóleső öröm volt az, amit éreztem, hogy újra visszajövök a magyarországi borkészítés legnagyobb névvel rendelkező borvidékére. Pár perc nézelődés is jól jött volna a messzi távolból, de inkább igyekeztem a célállomásra. Homokyéknál Dorka éppen fejtett, így már érkezésem pillanatában belekóstolhattam a 2014-es tételekbe, amelyeket Dorka összeházasít, mivel csak nagyon kis mennyiségek készültek az egyes dűlők boraiból. Sőt: a mádi Szent Tamás-dűlő borát én fejthettem át a nagyobb acéltartályba a tállyai Hetény, a Bárfai, a Görbe és Sas-alja dűlők borai mellé.”
A teljes naplóbejegyzést a Mandiner oldalán olvashatod el.
