Nem mintha almáspitét vagy bármilyen almás-fahéjas ízvilágú ételt vagy italt ne lehetne egész évben fogyasztani, és ne repítenének bármikor vissza minket a gyerekkorunkba, mégis: az alma savanykás-édes és a fahéj meleg-édes ízvilága együtt valahogy télen a legszívmelengetőbb. Természetesen ezt az ízhatást is lehet, sőt érdemes borral (és még ezzel-azzal) cifrázni, ahogyan ennél az almás-fahéjas sangriánál látni fogjuk.

 

Első lépésben elkészítjük a fahéjszirupot: 15 dkg melaszos barna nádcukrot és 7,5 dkg kristálycukrot felfőzünk 4 fahéjrúddal és 1 bögre (250 ml) vízzel, amíg a cukrok föloldódnak és a keverék enyhén besűrűsödik. Ha elkészült, félretesszük. Földarabolunk 4 almát és 2 körtét, amelyeket egy nagyobb kancsóba szórunk 4 további fahéjrúd társaságában. Felöntjük a még meleg sziruppal, hozzáadunk fél bögre (125 ml) vodkát és 1 bögre (250 ml) almacidert. Következhet egy üveg fehérbor, ami tulajdonképpen bármilyen lehet, de mivel az italt úgyis a fahéj és a gyümölcsök ízei fogják dominálni, nem érdemes a legkomolyabb, rétegzett ízvilágú, esetleg ásványos jellegű borainkat elővenni; egy semleges chardonnay tökéletesen megfelel a célnak. (Egy esetleges nyári verziónál pedig az Irsai Olivér vagy a cserszegi fűszeres akár.) Miután a bor is belekerült a kancsóba, alaposan átkeverjük, majd 2-3 órára hűtűbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Amikor fel szeretnénk szolgálni, a hűtőből kivéve felfrissítjük az ízeket egy kis doboz (330 ml) gyömbérsörrel, majd az italt az gyümölcsökkel együtt melegítjük föl, és így is szervírozzuk, vagyis a poharakba alma- és körtedarabok is kerüljenek. (A nyári verzióban a sangriát természetesen nem melegítjük, hanem a hűtőből kivéve a gyömbérsör mellett még jégkockákkal is megspékeljük, majd fölszolgáljuk.)