A gazdák naptára szerint visszafordíthatatlanul eljött az ősz…  Ma van talán az utolsó igazi nyári kánikula. Bár  még tikkasztó a meleg, de a levelek már nem olyan üde zöldek, tapintásuk is kevésbé ropogós, mint júniusban volt. Fáradnak. A nyár kivette erejüket, lassan megpihennének már. Szőlőim az utolsó erejüket bevetve küzdenek minden gramm cukorért, minden csepp nedűért, minden egyes íz- és illataromáért, melyektől igazán jó borom lesz egész télen. Büszke leszek rájuk, és míg ők majd pihennek a hófödte hegyoldalban, szeretettel és hálával fogok gondolni rájuk. Talán még ki is baktatok egy decemberi napon, hogy megsimogassam őket.  

Egyre több a seregély, mindig küzdök velük. Miért pont a szőlőt akarják? Tudnak valamit… Idén már hat kereplőst hívok, had szaladgáljanak.

Eljött a szőlőkben a zárónap. Ettől a naptól kezdve tilos szekérrel, abroncsos edénnyel járni a szőlőben, elkezdődik a szőlők őrzése. Pupárkodásnak mondják mifelénk. Mostantól már én sem a játékos és szerelmes fiatalságra bízom ezt a fontos munkát, hanem az öregekre. Azok nem csak ijesztőek a furkós botjukkal, de bölcsek is. Ismerik a szőlő minden rezdülését, észreveszik, ha a tőke roskadozni kezd, nem bírja már a terhet. Ekkor majd szólnak nekem, én meg elkezdhetem összetrombitálni a családot, jöjjenek szüretelni. Hála a Jó Istennek, működik a kaláka nálunk is, nem kell napszámost hívni. De ez még arrébb van, majd október tájékán.

Mifelénk azt mondják, ha ezen a napon esik, gyenge lesz a tél, bő lesz a kukoricatermés. Ha dörög, jövőre bőséges termésre számíthatunk. Ha meg szép az idő, mint most is, az ősz is szép lesz, a bor meg jóízű, itatós. Úgy süt a nap, hogy ha mégis rossz lesz a borom, magam tehetek majd róla. De ilyen még nem fordult elő…

Szeptember 5. – Lőrinc napja

A déli fekvésű szőlőimben már javában érnek a korai fajták. Azt hiszem tényleg itt az ősz, ez már nem tréfál. A szél is máshogy fúj, de ingujjban szaladgálnak a legapróbbak is, mégsem fáznak, ma is meleg van. Szépen süt a nap, így hosszú, kellemes őszi vár ránk. A kígyók már nálunk is végleg földbe bújnak, a fák is pihenőre készülnek, nem fejlődnek, nem nőnek tovább. Lassan megjönnek az őszi esők. Jöjjenek nyugodtan, hisz az a dolguk, hogy öntözzenek a tél előtt, csak arra kérem őket, hogy a szüret napjain pihenjenek. Nem lenne jó, ha felhígítanák azt a nehezen összedolgozott cukrot a bogyókban.

A papok szerint ma van Szűz Mária születésének napja. Hát, Isten éltesse a Kisboldogasszonyt! Azt beszélik, aki ma megnézi a napkeltét, meglátja benne rózsákkal koszorúzva Szűz Máriát. Sok asszony kiment a határba hajnalban nálunk is. Megkezdődnek az őszi vetések is, ma már szedik a fűszerpaprikát. Szeretem, mikor a tornácot díszítik a paprikafüzérek, illatos, és színes olyankor a levegő. Elégedett vagyok, mert melegek még a nappalok. Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek, ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.

Érződik már a szüret, fokozódik a hangulat. Egyre több ház zeng az esték közeledtével, sok az ember az utcákon, énekelnek, felisszák az óbor utolsó cseppjeit. Így van ez rendjén, had mulasson a paraszt.

Ma érdekes dolgot hallottam… Azt beszélik, hogy a Budai Vár szőlődűlőitől pár lépésre, fenn a királyi palotánál nagy vigadalom veszi ma kezdetét. Öt napig fog folyni a bor, talán még a földből is előtör. Lesz muzsika, tánc, ínyenc ételek, vidámság és gondtalanság, hét országra szóló mulatság. Hát kíváncsi lettem, bevallom. Nem lakunk messze, azt hiszem felpakolom a családot a szekérre és megnézzük mi is, hogyan  mulat a nép!