Ősi magyar fajta, szinte egyetlen termőhelyhez, a Somlóhoz köthető. Gyakran keverték össze a csomorikával, de mára ez a vita tisztázódott. Somló hegyen újra tiszta ültetvényeket találhatunk.
A juhfark valódi értékeit a vulkáni, ásványos talajokon tudja megmutatni, de a meszes talajt is kedveli. Bora utóbbin könnyedebb, illatosabb. Levele ötkaréjú világoszöld, nyílt vállöblű. Fürtje hosszú, hengeres, gyakran visszakanyarodik. Nevét is ettől a tulajdonságától eredeztethetjük. Bogyói fehéres zöldek, hamvasak.
A magyar tájon termő legkeményebb bornak tartják. Rusztikus. Fiatalon neutrális illat- és ízvilága nem teszi könnyen érthetővé. Fahordós érlelés nélkül szinte élvezhetetlenül érdes, rosszabb esetben nyers és durva savakat mutat. Értékeinek kibontakozásához idő kell, levegőztetést és a szokásosnál magasabb hőfokot igényel. Csúcsának eléréséhez legalább 3-4 évre van szükség. Savai ekkorra már veszítenek kezdeti érdességükből és nagyon tiszta ízű, tartalmas, elegáns bort mutat.