Idén december 1-én került megrendezésre a már hagyományosnak mondható karácsonyi Zwack Open, ahol 10 borászat mutatta be az aktuális tételeit a frissen felújított Zwack Múzeum és Látogatóközpontban.

 

A felújítás nyomai, vagyis inkább illatai még jelentősen érezhetőek voltak az esemény kezdetekor az egyik helyiségben, amit nagyon gördülékeny módon hidaltak át a szervezők és az érintett borászatok képviselői. Rókusfalvy Pál és Légli Géza egymással poénkodva pakolták át a kóstoltató asztalt a másik helyiségbe a többi borászat asztalai mellé, amelyen vendégül látták a Bussay pincészetet is. A Babka lelkes szakácsai, akik lenyűgöző büféasztallal készültek a rendezvényre, szintén helyet kaptak mellettük. Mire elkezdtek szállingózni a kóstolni vágyó tömegek, addigra nagyon családias légkör alakult ki a rögtönözve átrendezett kóstolótérben, amely nagyon jól mutatja, hogy milyen nagyszerűen fogja össze a képviselt borászatokat a Zwack Izabella borkereskedés.

 

 

És akkor nézzük milyen izgalmakat tartogatott a délután! A fehér tételek közül néhányat emelnék ki. Az egyik a 2015-ös Kislaki Matacs Chardonnay, amely aranysárga színű, kellemes, 13%-os alkohollal, fehér gyümölcsös és krémes, hordós jegyekkel rendelkezik. Mint azt Légli Gézától megtudtam, a bor fél évet volt hordóban, eltérően a korábbi évjáratoktól, amik inkább 8 hónapot kaptak. De ahogy megjegyezte: „Nálunk semmi sincs kőbe vésve” vagyis alkalmazkodtak a bor igényeihez.

 

A második a Rókusfalvy Sauvignon Blanc 2014, közepesen testes, citrusokkal és lendületes savakkal. Rókusfalfy Palkó mesélt a borról nagy lelkesedéssel, amely nem reduktív módon készült, hanem fél évet volt 500 literes tölgyfahordókban, amit médium pörköléssel készítettek a számukra.

 

A harmadikkal pedig egészen délre kalandozunk, mert a Maurer Pincészettől is kóstolhattunk borokat a Szerémségből, többek között egy egészen kiváló fehér házasítást, a 2014-es Álmos-hegyet. Négy szőlőfajta, 45% rajnai rizling, 25% bakator, 15% héjon áztatott sauvignon blanc, és ugyanennyi késői szüretelésű tramini házasításával készült ez a rendkívül tartalmas, élvezetes bor. Itt egy érdekes beszélgetésbe csöppentem, ami a legöregebb szőlőtőkékről folyt, így Maurer Oszkár elmesélte, hogy náluk van a legöregebb kadarka ültetvény, amit 1880 körül telepítettek. Ezt pont idén metszették újra, és elmondta, hogy milyen üdítő látvány volt azt látni, ahogyan megújulnak, szinte megfiatalodnak ezek az öreg tőkék.

Majd Bussay Dórihoz látogattam el, akiről a beszélgetés során bebizonyosodott, hogy milyen elképesztően ügyesen hangolja össze a háziorvosi praxisát a borászattal kapcsolatos teendőkkel. A vörös vonalra áttérve egy őshonos, de manapság igen ritka fajtát kóstoltam, a Csókaszőlőt. Elmesélte, hogy amikor először kóstolták, akkor egyből beleszerettek és elhatározták, hogy telepítenek a szőlőből, amelyből jelenleg már 2500 tőkéjük van. Maga a bor mély, egészen rubin színű, de nem túl testes, szedres, feketeribizlis ízvilággal rendelkezik.

 

Ezután a Pastor Pincénél folytattam a kóstolást, ahol rozét és vöröseket kóstoltam. A 2016-os rozé nagyon friss, illatos, gyönyörű halvány rózsaszín kékfrankos alapú bor, egy kis zweigelttel házasítva. De ami nem csak engem, hanem elkapott beszélgetésekből kihallva többeket is megfogott, az a 2013-as Kadarka. Hagyományos fakádas erjesztés után 10 hónapot volt ászokhordóban. Selymes, de mégis fűszeres, meggy és piros bogyós gyümölcsök ízei kavarogtak a számban. És ami a pincészetnél még szembetűnő, az a fiatalos, ötletes dizájn, amit Kiss Miklós grafikusnak köszönhetnek. Juhász Tibor elmondása szerint minden évjárathoz egy kicsit alakít a címkék megjelenésén a tervező, viszont szabad kezet kap ebben, ahogy fogalmazott: „Én már nem tudok instrukciókat adni neki, mert erre az a válasz, hogy akkor inkább keressek más grafikust”.

 

 

Végül a Pfneiszl Pincészetnél folytattam a délutánt, ahol végigkóstoltam az aktuális vörös kínálatukat. A lányok nagyon kedvesek, mosolygósak, és az egész borászat nagyon szerethető stílust képvisel, ami például a borok fantázianevein keresztül is átjön. A reduktív, könnyed kékfrankost bármikor szívesen fogyasztanám egy baráti beszélgetés mellé, a neve is ezt sugallja: Újra Együtt. A két házasítás közül a Tangó, amely shiraz (60%), merlot és cabernet sauvignon összetételben készül, a nevéhez méltóan tüzes, fűszeres. Ezután Birgit örömmel mesél a másik összetett borukról, hogy borászként dolgozva bejárta már az egész világot és a kalandozásait örökítette meg Távoli világ (2013) cuvéeben, amit shiraz (Ausztrália), malbec (Argentína), carmenére (Chile), zinfandel (Kalifornia) és sangiovese (Olaszország) szőlőfajták borainak házasításával készítenek. Mivel a szőlőket egy időben szüretelik, így az arányok minden évben változnak az adott évjáratnak megfelelően a legjobban összeválogatva. A 2012-es cabernet sauvignonnal zártam a kóstolást, ami szép levezetés volt, sötét bordó színével, finom hordós jegyekkel és csokoládés, szilvás ízével. A bor fantázianeve Hugó a nyomunkban, ami kis kecskére utal, aki a nyomukba szegődött a szüret alatt.

 

Az egész rendezvény nagyon jól szervezett volt, örülök, hogy a részese lehettem, kellemes élmény marad.