Azt hiszem, sok volt nekem ez a mai nap: zaj, szmog, nagy meleg, zötykölődés a buszon a csúcsforgalomban. De végre kiengedhetek, megérkeztem a Kopaszira. Az előbb említett nagyvárosi „csemegéknek” szinte semmi nyoma: a Kopaszi-gát kétségtelenül az egyik legkulturáltabb hely a városban, ahol van Duna, jó kaja, sörök és borok, nagyokat lehet biciklizni, evezni, romantikázni vagy baráti összejöveteleket szervezni. Tulajdonképpen a semmiből csináltak itt valamit: egy jó hangulatú, kellemes, romantikus, tiszta, gasztronómiailag igényes, a természethez és kedvenc folyónkhoz közeli zarándokhelyet, a város zajától távol, de mégis közel.

 

 
Lehetséges, hogy a júliusi Winelovers River Night után szerettem volna még nosztalgiázni és felidézni legalább pár perc erejéig a hajózás hangulatát,  mert ezúttal nem a megszokott és unalmas közlekedési eszközöket használtam a kijutásra, hanem stílusosan hajóval érkeztem a Summer Partyra, csak a Budapest hajó helyett ezúttal „békávés” hajóval. Ennek köszönhetően meglehetősen hamar és könnyen eljutok a Kopaszi-gát bejáratáig, csak néhány megállót kell mennem és egy kicsit gyalogolnom a rendezvény helyszínéig, a „kiskaktuszig”, ami a Cactus Juice Gasztro Pub itteni beceneve.
 
Amint megérkezem, azonnal szembetűnik, hogy a Winelovers csapatának ismét sikerült egy olyan helyet találnia a budapesti nyárban, amivel nem lehet mellélőni. A kiskaktusz egyszerű dizájnja azt üzeni: itt lehetsz laza és felszabadult, nem kell mereven viselkedni, elég, ha önmagad vagy. Ha pedig leülsz a Dunára néző falépcsőkre vagy a kellemes faasztalok egyikéhez (ahol érkezésem óta egyre többen foglalják el helyüket boraikkal és vacsorafalatkáikkal), akkor semmi sem tarthat vissza attól, hogy valóban kiengedd a gőzt egy nehéz és fárasztó nap után. Itt határozottan megnyugszol és magad mögött hagyod a stresszt.

 

Szeretek bízni az intuíciómban, ha borkóstolásról van szó. Ehhez a számomra igen élvezetes szokásomhoz, ezúttal is ragaszkodtam. Miután szememmel körbepásztáztam az asztalok mellett kifüggesztett molinókat, elsőként az egerszalóki Dávid Borház Irsai Olivérjére esik a választásom. Kissé félrevonulva, egy fűzfa árnyékában kóstolom meg. A fűzfa frissessége és sejtelmessége ragyogó összhangban van a borral és a nyárestével: megtettem az első lépést, hogy igazán hangulatba kerüljek. Ime, egy valódi, hamisítatlan, laza, csajos bor, ami felér egy friss, tavaszi sugallattal. Nagyon élvezetes találkozás! Egy darabig még elidőzöm itt, készítek néhány fotót és lépek tovább.
 
A következő asztalnál gyönyörű üvegeket látok. A tokaji Angyal Borászat két szimpatikus munkatársa ezekben kínálja a muscat blanc-t, a hárslevelűt és a félédes fehér cuveé-t a borkedvelőknek. Mindegyiket megkóstolom, a győztes nálam a háromból ma este a hárslevelű. Hirtelen egy ifjú, virgonc, betörésre váró ló jut róla eszembe, élces, vad, zabolátlan energiájával, ahogy száguldozik a pusztában. Ez a bor szinte pezseg a számban, felébreszt, segít, hogy lélekben is megérkezzek az estére és még inkább jelen legyek.

 

Hoppá, hiszen az asztalon ott áll egy negyedik bor is! Magában. Ő a Mosoly. Vajon miért különítették el a többitől? Amikor megkóstolom, megvilágosodok: valószínűleg azért, mert ez éppen egy olyan csodás, mézédes nektár, amilyennek elképzeljük azt a bort, amit Tokaj szőlővesszein nektárként csepegtetnek. De akár Radnótit is idézhetném, némi korrigálással persze: „A bor (eredetileg csókok) íze számban hol méz, hol áfonya”. Tényleg így van! Mennyei!  
 
De térjünk vissza a valóságba: amikor megérkeztem a kiskaktuszhoz és a lépcsők alatt megláttam a fahidat, amit végig viszi a sétálókat az étteremsoron, arra gondoltam: „Vajon melyik lesz majd az a bor, amelyik kivisz engem oda, a Duna közelébe?” Bármelyik is legyen, ő lesz ma este a társam, legalább egy kis időre, ha már egyedül indultam boros felfedező utamra.
 
És lám, lám, szinte észre sem vettem, és ott találtam magam a hídon a villányi Vojtek pince chardonnay-jával. Ő vitt ki a hídra. Csak úgy. Magával sodort. Nem tudtam és nem is akartam ellenállni neki, sem pedig visszafogni a lépteimet.

 

A fahídon állva, az evezős fiatalokat nézve megszáll a nyugalom és az izgalom vegyes érzése: úgy érzem, ez a bor gyógyír lehet szomorúság és magány ellen. Szerencsére ritkán szoktam így érezni, de ha mégis, akkor bármelyik ilyen estén, biztosan kinyitnék egy üveget ebből a chardonnay-ból és tömény kakaós krémmel töltött fehér csokival kísérve szívesen elkortyolgatnám.
 
Nem tudom mennyi időt tölthettem így, kissé elvonulva az élénk és vidám társaságtól, de éreztem, hogy vissza kell térnem a körforgásba. De mégis mivel folytassam az estét? Hát a Vojtek traminivel! Izgalmas barackos, kristálytiszta vizű forrásra emlékeztető zamata felpörget és továbbrepít a Várszegi Pincészet asztala felé. Óh, az a gyöngyöző csabagyöngye, amit Békéscsabán nemesítettek, bevallom, egy kissé csalafintán támad! Szétnyílik a szájban, utána jó alaposan átjárja minden porcikámat, egy igazi, temperamentumos bor, zárt társaságok ellazítására tökéletes. És nem mellékesen valaha ebből készült a Traubisoda! Mi tagadás, ő is határozottan a kedvencemmé vált!

 

Elérkezett az ideje egy újabb, rövidebb pihenőnek, leülök hát a lépcsőre és beszélgetek egy régi, kedves ismerőssel, akit véletlenül sodort mellém sodort az élet itt a borkóstolón. Ő éppen a Vabrik pincészet egyik borát kóstolgatja. Lelkesítő, amiket mondd róla, így én is teszek egy próbát a kékfrankosukkal. Többek között a béke, a nyugalom, a nyáresti iszogatás, a megnyugvás jutnak az eszembe róla. Nem gondolom, hogy a kékfrankos kifejezetten desszertekhez passzoló bor lenne, de ha erre a tételre gondolok, akkor egy tömény, gyümölcsből készült paleo fagyival szívesen ajánlom bárkinek. Kissé bátortalanul, de a borászokkal is megosztom a gondolatom, ők pedig megerősítenek: valóban előfordult, hogy a 2017-es évjáratot kvázi desszertborként szolgálták fel az éttermekben. Most már bátran merem állítani, hogy a 2018-as évjárat is alkalmas lenne erre!
 
Levezetésként a villányi Günzer Családi Birtok portugieserét választom és engedem, hogy egy sejtelmes-rejtelmes cseppkőbarlangba vigyen engem, ahol apró lépésenként haladok egyre mélyebbre a barlang rejtelmeibe, ami így tárja fel megannyi rejtett titkát. Ha eszel hozzá egy kiváló, félig átsült steaket is, nem fogsz csalódni, garantálom!

 

 

Hosszabban elidőzök ezzel a portugieserrel és folytatom a beszélgetést rég nem látott ismerősömmel. Egy gyors és könnyed vacsora közben, újra a falépcsőkön üldögélve, mindketten arra a megállapításra jutunk, mennyire szeretünk borkóstolókra járni. Különösen, ha ilyen profi a helyszínválasztás, a borkínálat összeállítása. Ehhez jön, hogy mindig garantáltan jól érezhetjük magunkat a Winelovers Afterwork eseményein, ahol jó a társaság, na és ahol nagy eséllyel belefuthatunk valakibe, aki vidámságot hoz az életünkbe. 
 
Annyira belefeledkeztem a beszélgetésbe, hogy észre sem vettem, de ránk esteledett. Indulnom kell. Ezúttal időhöz vagyok kötve, vissza kell még utaznom vidékre, jobb, ha lassan elkezdek sétálni a megrendelt taxi felé. Igazán sikerült feltöltődnöm.
 
Köszönet érte a boroknak, a borászoknak és az összes résztvevőnek!

 

A Winelovers Summer Party 2019 kiállító borászai: Angyal Borászat és Szőlőbirtok (Tokaj), Dávid Borház (Eger), Dúzsi Tamás és Családja Pincészete (Szekszárd), Gál Szőlőbirtok és Pincészet (Kunság, Balatonfelvidék), Gedeon Birtok (Kunság), Günzer Családi Birtok (Villány)
Haraszthy Pincészet (Etyek-Buda), Tokaj Hétszőlő Bio Birtok (Tokaj), Tornai Pincészet (Nagysomló), Vabrik Pincészet (Etyek-Buda), Várszegi Pincészet (Balatonboglár), Vojtek Pince (Villány)