A budapesti Gellért Hotel négynapos rendezvénysorozatának nulladik napjára, a „sörre bor mindenkor” mondás szellemében stand-up comedy sörkurzusra és sörkóstolóra érkeztem. Előző éjszaka autodidakta módon „amit a sörökről alapból tudni illik” gyorstalpalót végeztem, és többször megkérdeztem magamtól, hogy Bacchus italának lelkes követője mi járatban van erre. Az ajtón belépve, már misszióm kulcskérdését ízlelgettem: Miért a sör, és miért a bor? Hogy Katona Csabát – az Akadémia kutatótörténészét – idézzem, az emberek  többsége „vegyes tüzelésű kazán”, élvezi mindkettőt, de érdemes odafigyelni a minőségi tüzelőanyag megválasztására.

 

A sörök útján első bátortalan lépéseimben az idén elkészült rétsági Fűtőház Sörfőzde tulajdonosa és sörmestere, Hava István volt segítségemre. Antisörös buksimban futott a szoftver, és akarva-akaratlanul párhuzamokat állítottam a sör- és a borkészítés bonyolult ágas-bogas labirintusában. A sörnél éppúgy beszélünk szárazanyag-tartalomról, mint a szőlők nedűjében, de amíg az utóbbinál az extrakt, addig a sörök könnyedebb vagy komolyabb mivoltára a Balling-fok vagy a Plato-fok utal. Más szóval a borok testességét a pohár oldalán visszacsorgó gótikus templomablakok, a sörök tartalmasságát a sör habjából a pohár falán visszamaradt brüsszeli csipke reprezentálja. A sörök esetében az „álomhatár” a 10 Plato, amely alatt a gyártó a maláta helyett kukorica- vagy rizslisztet is használ, amelyből származó cukrokkal a sörélesztő nem tud bánni. Ez a fajta visszamaradt cukor mindössze az ital szárazanyag-tartalmát emeli, és kellemetlen fejfájást okoz másnap a fogyasztójának.

 

 

A rétsági M61 Nohab névre keresztelt IPA (India Pale Ale) ötféle malátából és háromféle komlóból készült, nem kell fejfájás-csillapítóért a patikába menni. Az IPA a hagyományos angol sör, neve a brit birodalom koronagyarmatára, Indiára utal. Az ott szolgáló angol katonáknak úgy főzték a sört, hogy a magas komlótartalom fertőtlenített, növelte az eltarthatóságot, így kibírta a hosszú tengeri szállítást és a klímaváltozást. A magas komlótartalom miatt erőteljes keserű íz jellemzi, színe az aranybarnától a rozsdavörösig minden árnyalatban megtalálható. Az ilyen jellegű vörös gabonaitalokat hívhatjuk a sörök rozéjának is – tette hozzá Gács Zoltán, a cseh söröket forgalmazó Beerboard vezetője.

Zavaradottan kérdeztem a Kecskeméti Sörmanufaktúra mesterét, hogy ugye semmi köze az egyik népszerű magyar illatos fehérszőlő fajtához, az 1930-ban Kocsis Pál által nemesített Irsai Olivérhez. A 2in1 életérzést Horváth Attila (Kupak és Dugó sör- és borszaküzlet) magyaarázta el: az elkészült ale-hez további 10%-ban Irsai Olivér must kerül, ami az aranyszínű gabonalevet zöldes reflexekkel gazdagítja, és egy korty sör után a keserűség helyett az Irsai muskotályos íz jegyeit érezheted a szádban. Az ötletet a kunsági megyeszékhely neve adta, amellyel a Kunsági Borvidék egyik legnépszerűbb fajtája előtt szerettek volna tisztelegni.

 

 

E pont elérkeztünk a sör-bor barátság vagy épp bárbaj (?) történelmi és geográfia vonatkozásához. Homok, az alföldi, a kunsági homok, amely mentsvár volt a szőlőnek a hazánkban az 1870-es évek derekától tomboló filoxérajárvány elől. Ez a kártékony gyökértetű a földben fúrt járatokban él, amire a laza szerkezetű homokban esélye nincs. A kipusztult szőlőültetvények hiányában a csökkenő bortermelésre reagáltak a külföldi sörmesterek, és alakult meg brünni befektetők közreműködésével a soproni és a nagykanizsai sörgyár.

A járvány után a budai szőlőskertek sem kerültek visszatelepítésre, helyette a kőbányai székhelyű Dreher Antal Serfőzdéi Rt. piaci helyzete erősödött meg. A századfordulón már mintegy száz gyár és főzde működött, melyek közül a négy legnagyobb – mint a Dreher – a magyar piac 60%-át tudta magáénak.