Szeretem ezeket én is, mi tagadás, jólesik a munka után némi lazulás. Úgy érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, egyre több sorstársam osztozik eme szenvedélyemben, és egyre több az olyan hely, amelyik ezt a réteget célozza meg. Aztán egyszer csak jön a meghívó, hogy újabb Borjour Klasszik lesz a Mannában. Na, mondom magamban, egy újabb szombati program kipipálva. De valami csavar van a sztoriban, ahogy jobban nézem, ez bizony nem szombat, hanem péntek este. Akkor bizony ez egy olyan jó kis teraszos, kiülős, beszélgetős, borozgatós este lesz. Gondoltam én, aztán néztem tovább a meghívót, meglehetősen tömény program, sok meghívott borász vendéggel, pincészettel. Hát bizony a laza, üldögélős, beszélgetős estének lőttek. Komoly program, hatalmas borsor, nagy meleg, limitált idő, ez még a sokat látott kóstolónak is komoly feladat. De mese nincs, vállalni kell a kihívást.

A Borjour ismét remek résztvevő gárdát rakott össze: Maul Pince Villány, Tüske Pince Szekszárd, Gál Lajos Eger, Patrícius Tokaj, Bozóky Pince Mór, Kolonics Károly Somló, a Mátrai Tőkések (Losonci Bálint, Szecskő Tamás, Karner Gábor), valamint a WineAge ezúttal fehér borokkal. Sőt görög olivaolaj kóstoló a teraszon. A feladat tehát adott volt.

Siettem is munka után, de sajnos a szokottnál kicsit később érkeztem, mint a kezdés. A nagy melegben így is nehéz volt megmászni az Alagút mellet a Mannába vezető lépcsőket, aztán mire felértem, szép sor fogadott a bejáratnál. Itt bizony telt ház lesz ma este, konstatáltam a dolgot, mert a rendezvény, a borászok, a hely, a hétvége, a jó idő, a munka utáni lazulás vágya sokakat vonzott. Mire bejutottam már csak egy pohár jó hideg ásványvízre vágytam. Pedig sok akadály várt rám. Első felindulásomban megfogadtam, hogy csak fehérbort kóstolok ezen az estén. Ez persze nem így lett.

 

Rögtön bele is csaptam a „lecsóba”, illetve Gál Lajos friss 2010-es olaszrizlingjébe. a nagy melegben frissnek, üdének hatott, kellően hideg volt, mérsékelt alkohollal, szép gyümölcsösséggel. Gyorsan kis is próbáltam mellé a 2010-es Egri csillagot, ami 37% olaszrizling, 25% királyleányka, 25% chardonnay és 13% cserszegi fűszeres házasítása. Az Egri Csillag Egerben a bikavér fehér párja, fehér megfelelője. Itt is van egy szabályozás a fajtaösszetételre és a minőségi kritériumokra vonatkozóan. Egyre többet látni a fehér Egri Csillagokat, és egyre többet lehet kóstolni. Mindenki más fajtaösszetételre esküszik, de a borászok közül sokan a helyi fajtákat részesítenek előnyben ebben a borban a nemzetközi fajtákkal szemben. Nekem szimpatikus ez vonal. Gál Lajos Egri Csillaga még nagyon friss, fiatal tétel, gyümölcsökkel és a hordós érlelés jegyeivel, szolid alkohollal, egy jól sikerült cuvée egy nehéz évjáratból. Mindenki keresse, kóstolja az Egri Csillagokat, aztán meglátjuk, hogy majd, hogy a bikavérhez hasonló karriert fut-e be.

A szomszéd asztalnál a Mátrai Tőkések vonultatták fel boraikat. Losonci Bálint nagyszerű 2010-es Parola névre hallgató olaszrizling és zöldveltelini házasítását kóstoltam először. Gyümölcsös és virágos illatok, majd a háttérben kis ásványosság. Ízben is ezek jönnek, főleg fehér húsú gyümölcsök és egy kis szőlő, sőt a maradékcukor miatt egyre gyorsabban csúszik a bor, de mikor már lement, akkor érezzük, hogy itt bizony volt alkohol is, szóval csak óvatosan vele, határozott, kedves, ízletes bor. Szecskő Tamás egy komplett fehér sort hozott. Na, ez kell nekem, gondoltam, gyorsan kértem is a 2010-es Zöldveltelinit. Friss, üde, virágos illatok, ízben a savakra épülő barackos, picit minerális vonal, szép hosszú utóízzel és lecsengéssel. Ez a bor azt bizonyítja, hogy ennek a sokszor lesajnált fajtának van helye nálunk is, a Mátrában pedig igazi otthonra lelt. A 2009-es Királyleányka üde gyümölcsös illattal nyit, főleg őszibarack jelentkezik, szép savak, lendületes korty, egyensúly, szépen összecsiszolódott kedves bor. A 2009-es szürkebarátot nagy várakozással forgattam poharamban, hiszen elődje a 2008-as fantasztikusra sikerült. Az a bor akkor olyan szép mézes, virágos, ásványos, komplex és kifinomult még vastag, olajos, tömény nagy borra sikerült, hogy azóta bizony az az etalon. Nos, egy évvel fiatalabb testvére is hasonlóan virágos, ásványos illatokkal és ízjegyekkel bír, talán még nem olyan komplex és elegáns, de még van benne potenciál, annak ellenére, hogy már most is igen rendben van. A Julianna névre hallgató 2010-es Királyleányka Válogatáshoz már volt szerencsém, még hordóminta korában. Akkor elképesztő intenzív barackos illatával hódított, most ez kicsit halványult, szolidabb lett, ugyanakkor kicsit komplexebb is. Hiába, érik és komolyodik ez a bor is. Ízben a barackos gyümölcsösség továbbra is viszi a prímet, savai valamelyest finomodtak, de a 9,5 g/l sav mellé bizony kell a 37 g/l maradékcukor az egyensúlyhoz.

Tovább folytattam utam, egészen a Patrícius Borház boraihoz. Gyorsan kaptam is egy 2009-es évjáratú reduktív száraz sárgamuskotályt, mely intenzív illatával szinte kiugrott a pohárból. Remek gyümölcsösség, szép savak, üde, frissítő, itatja magát, még szomjoltónak is mondanám. Gyönyörű száraz sárgamuskotály, aki nem ivott még bort, vagy csak most ismerkedik a borok világával, annak a kezébe adnék egy ilyet kezdésnek. Egyre többen tértek vissza ebből visszakóstolni, bizony nem az aszút kóstolták vissza, hanem ezt a bort. Először nem tudtam mire vélni a dolgot, de később ennek is meglett a magyarázata, de erről a titokról majd csak a cikk végén lebben fel a fátyol. Közben, ha már itt voltam a 2009-es száraz furmintot is megnéztem. Ennek 80%-a reduktív, 20%-a hordós tétel, a könnyedebb, üdébb, gyümölcsösebb, főleg almás aromájú vonalat képviseli illatban. Ízben komplexebb, döntően savvezérelt bor, a gyümölcsök mellet némi ásványosság és halványan a hordós jegyek is megjelennek.

A WineAge elképesztő dél-amerikai sorozattal rendelkezik, mind vörösborban, mind a fehérek közt. Most, gondolom az időjárási körülményekre, a nagy melegre, csak fehérborokat hoztak. Jól tették, a kínálatuk itt is nagyon erős volt, főleg a sauvignon blanc vonal. Az chilei Errazuriz pince 2008-as Single Vineyard sauvignon blanc borával indult a sor, mely a Casablanca völgyből származik. Illatában és ízében is citrusok, egres, kis sárgadinnye, nem a klasszikus füves-bodzás vonal. Elegáns savak, kiegyensúlyozott arányok, kis fűszeresség is, remek bor. Az O' Fournier Centauri Sauvignon Blanc 2008 következett Argentínából, ez már a klasszikusabb, intenzívebb illatú füves-bodzás-csalános illatokkal bíró vonalat képviselte, szépen csiszolt savakkal, frissítő, üdítő volt. Visszatértünk az Errazuriz pincéhez, melynek az Arboleda Sauvignon Blanc 2008 bora következett harmadikként. Szintén hozta a klasszikus sauvignon blanc-os jegyeket, kellemesen itatta magát, tetszett is a kóstoló résztvevőinek. A koronát pedig az egészre egy Errazuriz Max Reserva Chardonnay 2008-assal tettük fel. A bor Casablanca völgyből származik tökéletesen érett gyümölcsből készült, mely az erjesztés után részleges almasav bontást követően újfahordós érlelést kapott. Tartalmas, vastag, tömény, olajos-krémes, ugyanakkor kellően gyümölcsös is, a 7g/l körüli sav és a 14%-os alkohol szép egyensúlyban van, melyet megtámogat némi maradékcukor is. Remek volt.

A móri Bozóky pince ezerjó kavalkáddal érkezett, a teljesen száraztól kezdve a töppedt szőlős, botritiszes verzióig tartott a kínálat. A 2010-es száraz Ezerjóval indultunk, amely friss, üde gyümölcsös, banános illattal nyitott, ízben a savak vezérlik, de azok nem tolakodnak, helyet hagynak a gyümölcsöknek is. A 2010-es Cuvée 60%-ban ezerjó, a maradék 40% chardonnay. Érdekes kis cuvée ez, kellemes, gyümölcsös, főleg az ezerjó savai viszik a bort a hátukon, de a 6,8 g/l-es savakkal szép egyensúlyban van a kis 4,5 g/l-nyi maradékcukor. A 2009-es Ezerjó már egy komolyabb, érettebb, verzió, színe is sötétebb az előző kettőnél, remek bor, a pincészet képviselői szerint remek ár/érték aránnyal, olyannyira, hogy már el is kapkodták az összest belőle. A 2008-as félszáraz Ezerjó szamorodni stílusú bor, aszalt sárgabarack dominanciájú aromákkal, szép sav-cukor egyensúllyal. A borász ezt a „móri terroir bor” megtestesítőjének szánja. A 2007-es töppedt szőlős ezerjónál nagy ugrás történt, már ami a maradékcukrot illeti, itt már 160 g/l–nél járunk, mézes, aszalt kajszis illatok és ízek, ugyanakkor mégsem a nehéz, nyomasztóan édes vonal, hanem a jó sav-cukor egyensúllyal bíró, könnyedebb gyümölcsösebb verzió. A sor végére a 2006-os botritiszes töppedt ezerjó maradt, az előzőeknél mélyebb aranyszín, intenzívebb és gazdagabb illat- és ízjegyek, mézes, aszalt gyümölcsös, picit virágos, de kis kávés, csokis, hordós vonal is felfedezhető benne. Aszú ez bizony, csak Móron ezt nem hívhatják így. Szépen felépített, nagyon jó ár/érték arányú borok ezek, érdemes lesz egyszer lenéznem Mórra a pincéhez is hozzájuk.

Megfogadtam, hogy vörösbort ezen az estén nem kóstolok. Persze, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek. A mátrai Karner Gábor 2008-as Tavaszföld Kékfrankosa volt nálam a nyitó a vörös tételek közt. Remek kezdés, komoly bor ez, komplex, sok piros bogyós gyümölccsel, kis csokis, kávés vonallal. Savvezérelt, de mégis egyensúlyos, komoly beltartalmi értékekkel bíró, de mégis könnyednek ható bor. Gál Lajos 2008-as Superior Bikavér bora, kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, kadarka és menoir házasítása. Vastag, tömény, testes bor, sok tanninnal és erős savgerinccel, érettebb gyümölcsökkel. komplex bor ez, még nincsenek a komponensek teljes egyensúlyban, de nagy alapanyagról van szó, az azonnal látszik, még kis idő és érés kell neki a palackban és olyan lesz, amilyennek egy igazi nagy bikavérnek lennie kell. A 2007-es Pajados Bikavér más versenyző, más műfaj. Érdekes módon Kadarka alapú házasítás, kékfrankossal, portugieserrel és merlot-val. Színében is kadarkásabb, világosabb, mint az előző bor, és illatban is a kadarka fűszerei dominálnak benne, a gyümölcsök csak utána jönnek, és azok is az érettebb, kicsit lekvárosabb verzióban. Ízben is komplex, fűszerek, gyümölcsök, kis csoki, erős savak támasztják alá, és biztosítják neki a jól érlelhetőséget és a hosszú életet.

A szekszárdi Tüske pince rozéjával és cabernet franc-jaival vett le engem eddig a lábáról, ezért ezeket most ki is hagytam. Kadarkát még nem kóstoltam tőlük, itt volt hát az ideje, ki is próbáltam a 2009-es Virághegyi kadarkájukat, mely fele-fele részben fahordós ill. reduktív érlelésű tételekből áll. Illatban inkább gyümölcsös, de a fűszerek is jönnek belőle szépen. Ízben is ez a kettő jegy dominál benne, testesebb, vastagabb, mint egy átlagos kadarka, komoly anyag, de még kicsit fiatal, némi palackos érlelés után még szebb lesz. A pince két Merlot-ja közül a 2008-as évjáratú 5BB fantázianévre hallgatót kóstoltam. Illatban nagyon intenzív, tömény, gyümölcsös, áradó, izgalmas, már-már egy nagy francia saint-emilioni bort idéz, ízben sajnos nem tudja tartani vele a lépést, nem annyira tömény, telt, intenzív és buja a gyümölcsössége, és utóízben is rövidebb, de remek összességében remek kis merlot ez.

A villányi Maul pince Lator és Taurus borai mindig tetszettek, most nem volt időm kipróbálni őket, helyette két könnyebb a 2010-es Mind1 nevűt és a 2008-as évjáratú Vizio-t kóstoltam. Az első bor a hétköznapok könnyű, gyümölcsös beszélgetős vöröse, kékfrankos, cabernet franc, portugieser fajtákból. A második pedig egy remekül eltalált merlot-kékfrankos házasítás, telet, egyensúlyos, tartalmas, gyümölcsös, főleg szedres, finom, itatja magát.

A végére még gyorsan visszarohantam a Patrícius Borházhoz, két édes tétellel lezárni az estét. A Katinka névre hallgató kései szüretelésű furmint 109 g/l maradékcukra ellenére nagyon friss, üde, vidám bor, mézes, gyümölcsös jegyek, szép savakkal, tökéletes egyensúllyal, veszedelmesen itatja magát. A 2000-es 5 puttonyos aszú már mézes, aszalt gyümölcsös, mazsolás dominanciájú ugyanakkor remek sav-cukor arányú bor, a 134 g/l maradékcukor nem telepszik rá a borra, szép egyensúlyban van a 7,6 g/l savval. Érett izgalmas, egyensúlyos, komplex, igazi nagy tokaji aszú, méltó befejezése volt az estének.

Sajnos a Kolonics pincéhez már nem volt időm és kapacitásom, pedig a 2007-es hárs és a 2008-as olaszrizling nagy kedvenceim, és kíváncsi lettem volna 2009-es boraikra is. Legközelebb ezzel kell kezdenem. Sokasodnak a feladatok a következő kóstolókra is. Voltak még remek görög olivák is, semlegesítendő a sok bort, és remek falatkák a Manna étterem jóvoltából. A hőség kicsit csökkent, még vörösbort is ittam, de hamar elszaladt az idő, és vége lett a kóstolónak. Természetesen nem maradt el a Borjour Borának megválasztása sem. Remekül szerepelt Maul Vizió-ja, a WineAge sauvignon blanc-jai, Szecskő Tamás királyleánykája. Az est bora mégis némi meglepetésre egy abszolút közönség kedvenc, a Patrícius 2009-es száraz sárgamuskotálya lett, nem érdemtelenül.

Ezúttal úgy jártam, hogy a kínálat akkora volt, hogy nem tudtam átfogni, vagy az este volt rövid és nagy a meleg, vagy sok ismerőssel álltam le beszélgetni, megvitatni a borokat, és az élet dolgait. Mindegy, jó volt ez így, jó volt ez péntek esti Borjour Klasszik, telt ház is volt, a közönség is hozzáértő volt. Aki akart mehetett is a péntek esti bulikörútjára, a bemelegítés megvolt, nem is akármilyen alapanyaggal. Sok ilyet szeretnénk még.