A Borkollégium ezúttal öt pincészetet hívott meg Szlovákiából, hogy mutassák be az ottani borkultúrát. Bátran állíthatjuk, hogy a Strekov 1075, Mátyás András, Bott Frigyes, Molnár Szabolcs, a Kasnyik Családi Pincészet és a Drozdík Pince borait kortyolgatva kellően képbe kerültünk, és nagyon kellemes élményekkel gazdagodtunk.

 

De lássuk, mit kell tudnunk Kürt településről! A Strekov 1075 pince elnevezése magyarul nem más, mint „Kürt 1075”, és ez azt jelenti, hogy már a XI. századból van írásos emlék Kürtről. A település neve minden bizonnyal a magyar honfoglaló törzs, a Kürtgyarmat nevéből származik. A korai középkorban templomos hely volt, pálos rendi remeték éltek a környéken. A 13. századi oklevelek egy Szent Tamás tiszteletére emelt templomot emlegetnek Kürtön. A török betörések idején a falu elpusztult. Később az esztergomi érsekség birtokaként újratelepült.

Kürt a trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1945 után számos magyar lakost kitelepítettek, kisnánai szlovák lakosság betelepítésével párhuzamosan.

A Párkány és Érsekújvár között található település már évszázadok óta híres a borairól. Az adottságok kiválóak a vidéken, hiszen Kürttől az észak-, észak-keletre elterülő dombvonulat lejtőin kiváló a talaj az – elsősorban fehér – borokhoz.

Kürt és környéke a délszlovákiai borvidék legmelegebb és legnaposabb része. A dűlők enyhén dél - délnyugati fekvésűek. A felső vályogtalaj alatt agyagos lösz található, még lejjebb pedig magas mésztartalmú, ásványokban gazdag rétegek. Mindezek miatt a kürti borok sokáig érlelhetőek és magas savtartalommal rendelkeznek.

A budapesti közönség szerencsére találkozhatott már többször néhány felvidéki borásszal, hiszen immár évről évre megrendezik Budafokon a Kárpát-medencei Borászok Találkozóját, és a várban, a Borfesztiválon is kóstolhattuk már többek között a Kasnyik Családi Pincészet borait. Kasnyikék elsősorban a felvidéken honos fajtákkal dolgoznak, így ezúttal is zöldveltelinit, chardonnayt, kékfrankost, szentlőrincit hoztak, és az új nemesítések közül dunajt.

Ez utóbbi fajta igazi különlegességként volt jelen a kóstoló kiváló kékfrankosai, és roppant üde fehérborai között. A dunaj egy hármas keresztezés eredménye. A muscat bouschet kékoportóval variálták, majd az eredményt még – a másik kellemes meglepetést tartogató – szerntlőrincivel. A dunaj Szlovákiában 1997-től engedélyezett fajta. Bora – Kürt földrajzi helyzetét jócskán meghazudtolva – meglepően testes, szinte mediterrán jellegű. Igazi déli tanninbomba, kiváltképp a Strekov 1075 pincészet 2009-es változatában. Sütő Zsolt és Melecsky Tibor kürti borászok teljesen kizárják a pincékben gyakran használt adalékanyagokat, és úgy készítenek kimagasló borokat. A dunaj ráadásul Kürtön hajlandó aszúsodni is.

A párkányi Drozdik Pincészet sem volt teljesen ismeretlen a kóstoló résztvevőinek, hiszen találkozhattunk már velük a Budavári borfsztiválon is. A 4 ha területen gazdálkodó pince leginkább királyleányka, devín, zöldveltelini, pálava, pinot blanc és a már emlegetett dunaj fajtákkal érkezett. Kellemesen krémes, tüzes, és elegáns és hosszú borokkal ismerkedhettünk az ő asztaluknál.

Mátyás András borai tradicionális eljárásokkal készülnek, fahordós érleléssel. Ezúttal megkóstolhattuk az Öreghegy és a Szilvásvölgy dűlők-beli pinot noirokat egyaránt. Érdekes tanulság ugyanazon termelő és borvidék, ugyanazon fajtájának, azonos évjáratát terroironként összehasonlítani.

Bott Frigyes sem hiányozhatott a felvidéki kóstolóról. Az itthon talán leginkább ismert szlovákiai magyar borász szerencsére rendszeresen jár Magyarországra, és több borát lehet már kapni a szaküzletekben. A kilenc hektáron gazdálkodó termelő legfontosabb célkitűzése, hogy a termőhely egyediségét megőrizze. A szőlőt alacsony kordonon , kis terheléssel műveli, a borokat pedig hagyományos módon , fahordókban erjeszti és érleli. Bott Frigyes borai kiválóan illeszkednek a többi, szigorúan a hagyományokra és a minőségre koncentráló felvidéki termelő alkotásaihoz.

Láthatjuk tehát, hogy – ha saját bevallásuk szerint a szlovákiai borkultúra még le is van maradva a hazaival szemben – a felvidéki magyar termelők kiváló minőséget, és olyan hozzáállást képviselnek, hogy azt sok hazai borvidék gazdái is elismeréssel, sőt, talán egy kicsi irigységgel szemlélhetik. A Duna bal partján működik a sok száz évvel ezelőtt megszületett borkultúra, és úgy tűnik, hogy egy lassú, de biztos fejlődés is beindult. Ez sajnos nem minden határon túlra szakadt magyar borvidékkel kapcsolatban mondható el. De igyekszünk a jövőben is jó példákat bemutatni.