Péntek estére például a legideálisabb program egy közös beszélgetés, borozgatás, így én is ellátogattam a Balaton Borgaléria által szervezett, és Török Csaba, a 2HA Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa által vezetett borbemutatóra, Balatonfüredre.

Ha azt mondom, Tapolcai medence, talán sokaknak máris szeme előtt lebeg az északi part tanúhegyeinek „vonulata”, a hegyek szoknyáinak szélén üldögélő Balatonnal. Itt, a Badacsonyi borvidéken magasodik a maga 415 méterével a Szent György-hegy, ahol rátalálhatunk a 2HA Pincészetre, valamint természetesen a hozzá tartozó szőlőbirtokra is. Kivételesen most nem én mentem a hegyhez, hanem a hegy jött el hozzám, pontosabban Balatonfüredre. 7 tételt kóstoltunk ezen az estén, ahol Csaba a meghirdetett, 4 tételből álló 2008-as sort meglepetésként kiegészítette még egy említésre méltó 2010-es friss rozéval, és két 2009-es hordómintával is.

Elöljáróban leszögezem, hogy nagyon szeretem a kóstoló helyszínét, hiszen ez az a hely a Balatonnál – a fonyódi „finom lángosos néni” mellett -, amelynek teraszára az első cirógató tavaszi napsütésben, legyen bármekkora szél, vagy még tavasz ellenére kicsit itt ragadt csipkelődő hideg, azonnal kiülök egy aromabomba kávé, meg egy „nagyis” házi süti erejéig. Borbemutatón azonban még nem vettem itt részt, így első alkalommal tapasztalhattam, hogy milyen is a rendszeresen, havi egy alkalommal megrendezett füredi borkóstolós-borászbemutatkozós esték hangulata. Röviden: jó. Kicsit bővebben: nagyon jó! Csak egyetlen apró hiányérzetem támadt: az amúgy nagyon barátságos, diszkrét, és esti beszélgetéshez kiválóan passzoló félhomályban a borok szemmel történő vizsgálata annyira korlátozódhatott csupán, hogy vörös, fehér, netán rozé bor került-e a poharamba. A többi szemmel „levehető” információt szó szerint homály fedi, na de ne legyünk máris ilyen szigorúak, „lássuk” a borokat!

 

Sangiovese grosso. Valószínűleg egyre többen ismerik már ezt a fajtát, illetve hallottak vele kapcsolatban a 2HA Pincészetről, mint Csaba „tabudöntögető” vállalkozásáról. A borszakmát rendesen megosztó 2009-es Balaton Winfer borminősítésen éreztek először valami zavart az erőben a balatoni borokat osztályozó „jedik”, hiszen ekkor került be a minősítendő borok sorába a 2HA birtok 2007-es Sangiovese grosso-ja. A szemelkerekedés oka egyrészt az volt, hogy vajon mit keres a fajta a Balatonnál, hiszen a Sangiovese e klónjából készül Toscana-ban a Brunello, másrészt pedig az lepte meg a világlátott borszakértőket, hogy milyen kiemelkedő minőségre képes a Szent György-hegy déli lejtőin (ahol egyébként szubmediterrán klíma érvényesül, ezért nem egészen idegen a fajtától az éghajlat), és mennyire hűen tükrözi a Badacsonyi borvidék terroir-jegyeit.

Elsőként a Sangiovese grosso érkezik tehát, rozé formájában. Köztudott, hogy a 2010-es évjárat nem kedvezett sem a borászoknak, sem a borkedvelőknek, így aztán kénytelen vagyok én is a „van egy rossz és egy jó hírem” mondattal indítani. A rossz hír, hogy a 2HA Pincészetnél a 2010-es évjáratban nem készül Sangiovese-ből vörös bor, a jó az, hogy rozé viszont igen. És milyen rozé! Az alacsony tőketerhelésnek köszönhetően koncentrált, már-már silleres jegyeket magán viselő, nagyon gazdag gyümölcsösséggel. Illatban rengeteg friss eper, pici föld, ízben pedig mindezek mellett előbújik az ásványosság is. Sok friss sav, kerek, zamatos üdeség, élvezet a korty elejétől a végéig. Nem sablonos „csajos” gyümölcsbomba, hanem komplex és egyedi rozé.

A második töltés az Olaszrizling, 2008-ból. Miközben szagolgatunk, ízlelgetünk, Csaba a birtok pincetechnológiájáról mesél, melynek legfontosabb alapelve a körültekintő hordóhasználat, a kifogástalan alapanyag, és a szűretlen borok készítése. Mivel a szűrés során a borból rengeteg olyan részecske távozna végérvényesen, amely egyébként nagyon sok illat-, és íz „információt” hordoz, inkább kockáztatnak. A szűretlen bor előállítása, és stabilitásának megőrzése azonban a szokásosnál több fejtéssel, hordómosással jár, és nagyon szigorú pincehigiéniát feltételez. A 2008-as Olaszrizling is derítés és szűrés nélkül került palackba, miután részben használt, részben új hordókban lakott 7 hónapig, majd az öntisztulás érdekében 3 hónapot acéltartályban pihent. Megérte a fáradozást, krémes, selymes textúrájával, tűzköves, ásványos íz- és illatjegyeivel, a korty végi jellegzetes „olaszrizlinges” kesernyével le sem tagadhatja, hogy a Badacsonyi borvidék szülötte.

Két Szürkebarát következik a sorban - egy 2008-as palackozott tétel, és egy 2009-es hordóminta – egyenesen a Szent György-hegy Tarányi dűlőjéből. Ha létezik fajta, amelyik rendkívül jól érzi magát errefelé, akkor az a Szürkebarát. Telt, zamatgazdag, élénk, de finom savösszetételű borok születnek itt belőle, gazdag extrakttal, időnként némi maradékcukorkával. A 2008-as tétel – akárcsak Csaba többi bora – szintén szűretlenül került palackba. 6 hónapig seprőn érlelődött (50%-a újfahordóban, 50%-a használt hordóban), majd tartályban pihengetett 3 hónapig. A diszkrét fűszeres illat mellett leginkább az ásványosság uralkodik, amely ízben még inkább felerősödik, szinte már sós a bor. A kortyban némi gyógynövény, kellemes kerekség, koncentráltság (köszönhetően a 90 dkg/tőke terhelésnek). A 2009-es hordóminta az elmaradhatatlan minerális illatok mellett nagyon gazdag, rumos-mazsolás illattal köszönt be, ízben mézes aromák a friss savak és az ásványosság mellett, némi extrakt édességgel.

Következik a Cabernet Franc 2008-ból. Szűztermés, a birtok első Franc-ja (85%-ban), melyhez némi Sangiovese grosso és Petit Verdot is társult. Természetesen ez a tétel is derítetlen és szűretlen. Illatban málnaszörp, ízben piros bogyós gyümölcsök, a hosszú lecsengésben pici dohánnyal, melyet leheletnyi ásványosság tesz még érdekesebbé. A határozott, de nem tolakodó savak és az érett tanninok még jó időre „eltartanák” a bort, de sajnos mindössze 450 palack készült belőle.

A kóstolási sor végén természetesen a Sangiovese grosso, vagyis a Tabunello 2008-as tétele, valamint egy 2009-es hordóminta következik. A 2008-as Tabunello 15 hónapos hordós és hosszas palackos érlelést kapott, dús illat- és ízvilágú, fűszeres, meggyes, málnás jegyekkel, és természetesen a mineralitás sem marad el. Koncentrált, komplex, sokat ígérő bor, érződik benne az erő, a kitartás, még korántsem érte el csúcsát, nagy fejlődési potenciállal rendelkezik. Büszke lehet rá az, aki az 550 palack egyikét beszerezte, és magáénak tudhatja. 2009-es „testvére” 80%-ban 4 éves tőkék termése, még nagyon-nagyon fiatal és bohém. Illatban a piros bogyósok mellett menta, ízben tiszta, friss gyümölcsösség, de egyelőre nagyobbak a kontrasztok, még nem „melegedtek” össze az aromák, bár már közelednek egymáshoz. Elegáns savgerinc, érett, de egyelőre kicsit vadóc tannin, a hosszú utóízben sok-sok cseresznyével. Még csikókorban van, de megvan minden adottsága és lehetősége, hogy „naggyá”váljék. Élni is fog vele, ez nem kérdés.