Bodó Judit, Dorogi István, Balassa István, Szilágyi László. Ők négyen alkották azt a kiállítói kört, amelyik január végén a magyar harisnya szép emlékű, mára igencsak elromosodott bölcsőjében szertartásszerűen útjára indította az idei Furmint Februárt, hazánk (egyik) zászlósborának mozgalmát, melyhez országszerte boldogan, lobogó hajjal csatlakozik immár borász, kereskedő, éttermes, mindenki, aki a prémium borszegmensben valamennyire is érdekelt. Szép kis sikertörténet ez. Persze a furminttal sosem lehet majd a tömegeket meghódítani, de hát nem is olyan bor ez. Az az ásványosság és savkarakter és mélység – már ha tokaji vagy somlói furmintokról beszélünk (ebben a vonatkozásban másról nem igazán érdemes...) – amit ez a fajta közvetíteni képes, nem valószínű, hogy mostanában elismerésre fogja késztetni a balatoni édes merlot-n szocializált, a borkultúrát a sznob borbuzulással azonosító réteget. A furmint elit bor, mondjuk ki. Tanulni kell ahhoz, hogy megértsük. Olyan, mint egy Chagall-litográfia. Tanulatlanok (és tahók) előtt a vityebszki zsidónegyedből érkező mester Odüsszeia-kőnyomatai buta arányú zsirkrétarajzoknak tűnnek, amelyek megértéséhez nem elég két művtöri könyv. Ahhoz a mélységhez, ami belőlük felsejlik, érzékenység kell. A furminthoz is érzékenység kell. Vonatkozó tanulási folyamatához meg pénz. A furmint ugyanis nem olcsó mulatság. A 2011-es Villő Furmint például egy tízes. Persze van a Balassának olcsóbb bora is, a 2011-es Nyulászó-dűlőből származó furmintja – az csak ötezer. De az emberek nem isznak bort ötezer forintért. Az emberek balatoni édes merlot-t isznak, és az, hogy „csak erre van pénzük”, részigazság. Mert akinek van rá pénze, az sem mozdul ki szívesen az igénytelenség kényelmes bőrfoteljából. Erről ennyit. Azért a Furmint Február tényleg szép kezdeményezés. A széllel szemben pisálás „civilizációs minimum” kéne legyen – hogy egyik kedvenc élő klasszikusomtól kölcsönözzek.

Csináltam interjút mindegyik borásszal, de sajnos a Mandiner.bor is, akik a közlésben már rég megelőztek, az eseményen készített kóstolási jegyzeteket meg a borrajongós srácok, ungert és furmintfan már olyan korán lehozták, hogy aki ezt a cinkes Szily László által könnyfakasztóan szépen definiált „telivér, legdurvább fajta borbuzi szlenget” eszi, már régen jóllakott vele. A tisztesség kedvéért azért hadd tegyek ide pár gondolatot.

Mély, összetett, sárgahúsú őszibarackot, mangót idéző illatok, telve tercier jegyekkel. Teste telt, alkoholja a savak korosodása okán kissé kilóg már a szerkezetből, de a bor még így is roppant élvezetes. Sűrű, nagy anyag.

Aromaprofilját sárgahúsú őszibarack, ananász és borsikafű intenzív jegyei adják. Savai feszesebbek, tartása egyenesebb, mint az előzőnek, az alkohol viszont itt is fűt rendesen. A korty hosszú, véget nem érő.

Édeskés, túlérett, befőttes jegyekkel indít illatban, amiben van egy kis vegetális színezet. A bor félszáraz, így az ízben egy fokkal intenzívebben érkeznek az illatban megismert sárgahúsúak, de találni még ilyen gyógyszeres-pemetefüves vonulatot is – N.B. késői szüretből származik az alapanyag. Az alkohol közepes plusz, a savak markánsak, a lecsengésben peddig pattognak az ásványok, recsegnek a citrusok.

***

Gyöngyvirágos, jázminolajas, sós, köves illat, mögötte pörkölt magvak. Savai intenzívek, teste közepes plusz, alkoholja besimul; szép szerkezet. Ízében szintén ásványok, fehérhúsú gyűmölcsök, citromhús, paradió és mogyoró. Zamatos, lazább szövetű, jól iható bor.

Illatában ananász, kései körte és gyurma. Teste közepesnél valamivel teltebb, az alkoholja kissé magas (14%), de nem bántó, élénk savai szépen ellensúlyozzák. Lecsengésében körtés-citrusos-sós világ. Tartalmas, bombaformában lévő bor!

Komoly palack-aromákkal indít – körte, alma, szárított zöld fűszerek, agyag, fehérbors. Öblös, telt bor, olajos textúrával, nagy volumenekkel (élénk savakkal, magyaros alkohollal). A fenti Gizellák közül ez a legsűrűbb szövetű.

Halvány citrom színű, illatban kénes benyomással indító bor. Miután kiszellőzik, a fentieknél visszafogottabb illatintenzitást tapasztalni. Fehér szirmok, pattintott kő, agyag illatban, grépfrút, citrom, őszibarack és hordófűszerek ízben. Éles savak, magas alkohol, telt test, mindene sok, így végül is egyensúlyos.

Sárgabarackkal, kezdődő mézességgel, palackbukéval nyit illatban. Savai kerekebbek, érzetre félszáraz, teste telt, alkoholja a többinél moderáltabb. Ízében mogyoró, mangó, őszibarack, alma, szegfűbors. Komplex, mély tétel, a kóstoló egyik legjobbja!

***

Citrom színű megjelenés. Illata friss és intenzív, benne: fehérbors, citrom, körte, cukorka. A korty rendkívül zamatos és légies, savai nagyon finomak, az alkohol analitikailag magas (14%), de a szerkezetben ebből mit sem érezni. Harmatkönnyű bor. Nem is bor, ez még annál is jobb!

Sós, agyagos, körtés, barackos illatokkal startol, a korty feszes. A 2012-es, törékeny kistestvérével szemben ez a 2011-es már duzzad az erőtől, eleganciája mégis bámulatos.

Sárgadinnyét, sárgabarackot, sárga szirmokat és gyurmát találni illatában. A korty szétterül, kitölti az egész fejemet, olajos, bájos. Savai kerekek, alkoholja magas (14,5%), de szerethető és növeli a korty édeskés érzetét, amit némi maradékcukor eleve megalapoz. A Bott-sorból talán a legközérthetőbb furmint.

Illata vulkanikus, kissé termálos, sós, őszibarackos, palackbukés – hűvös karakter. Ízben ez a köves világ folytatódik, mögötte fémesség. Gyümölcsökben szerény, szilánkosabb savkarakterű rétegfurmint.

Füst, édeskés fűszerek, pörkölt mandula, sárgahúsú gyümölcsök az illatban, és többnyire az ízben is. Szerkezete egyensúlyos, az alkohol itt moderáltabb (13,5%), s az eleganciára, a komplexitásra itt sincs panasz.

***

Birskörte, citromolaj, virágpor illatban. Ízében intenzív sós ásványosság, birssajt, alma jelentkezik. Jó arányú, sav- és szerkezetdomináns bor, visszafogott gyümölcsintenzitással.

Illata intenzív, benne: mangó, marakuja, körte, görögszéna. Ez a világ ízben is folytatódik sárgadinnyével, mazsolával és akácmézzel kiegészülve. A savak kellően lüktetnek, de az egyensúly talán kissé billen a cukor irányába. Ettől függetlenül ez egy magas élvezeti értékkel bíró édes bor.

***