Az átlaghoz képest jó nyitónappal indult a Fesztivál. A látogatók, mintha számítottak volna a rákövetkező napok rizikós időjárására, és inkább biztosra mentek. A pocsék, esős csütörtök ugyanakkor annyira elrettentette a közönséget, hogy alig lézengtek a vendégek a bódék között. Gyakran a borászok is eláztak, a kedvezőtlen helyen lévőknek a pocsolyák is nehezítették az életüket. Másnap rezignáltan gondoltak vissza erre, hiszen egy ilyen „kimaradt” nap forintokban is jól mérhető kárt okoz nekik.

A péntek valamivel jobbnak ígérkezett, bár a szél és a hideg sem tűnt vendégcsalogatónak. A munkahét utolsó napjához képest ezért lassabban indult be a tömeg, délután csak néhány érdeklődő rótta a macskaköveket.

 

Korábbi cikkünkben igyekeztünk kategorizálni a boros rendezvények látogatóit, ezt most is megkíséreljük. Miután a legtöbb ember saját „közegében” érzi jól magát, így hasznos lehet ismernie, hogy mikor, kikkel van körülvéve. Az ilyen besorolások persze szükségszerűen sematizálják a valóságot, a látogatók széles és vegyes körét, de a valóságban is gyakran egyszerűsítünk. Természetesen egy személy akár több csoportba is besorolható, de a tipizálás segít kis rendet teremteni a színes kavalkádban.

Talán mondanunk sem kell, hogy a (2700 forintos) belépőjegy eleve megszűri a látogatói kört. Ez az összeg még akkor is számottevő, ha ebben benne van a kóstolópohár és a pohártartó-szütyő (ez utóbbiak a gyakorlott borfesztiválozóknak amúgy inkább tárolási gondot jelentenek a későbbiekben, mint hasznos kelléket a rendezvényen – de ez legyen az ő bajuk).

A 21. Budavári Borfesztivál igazán patinás rendezvény, amit a tekintélyes számú kiállító borász is fémjelez, így prémium fesztiválhoz mérten a belépők árazása is lehet ennek megfelelő. Ez pedig a vendégkört is megfelelően szűri, tehát a látogatók csoportjai mindegyikére jellemző, hogy közepes, vagy magasabb státuszúak.

Elsőként természetesen a borbarátokról érdemes szólni. Ők azok, akik alapvetően érdeklődnek a borok iránt, igyekeznek több lehetőséget is megragadni az itallal való ismerkedésre, és a fesztiválon is hangsúlyt fektetnek a kóstolóra.

A fesztiválozók köre is fontos tényező, számukra a bor talán csak apropó a látogatásra, de mellette ugyanolyan kedvvel eszik a felkínált ételeket, belehallgatnak a koncertekbe, élvezik a színes forgatagot.

Ami viszont ennél a fesztiválnál jelentős csoport még, azok a bulizni vágyó fiatalok, vagyis a partiarcok. Az elhelyezkedés, a felkínált szórakozási lehetőség, a belépővel szűrt közönség, tehát a miliő adott ahhoz, hogy kialakuljon a rendezvényen az a réteg, amelyik kifejezetten „partizási” céllal látogasson el ide. A három csoport tagjai – nem meglepő módon – különböző időben aktívak, így a céltól függően érdemes megválasztani a látogatás időpontját, hiszen akkor leszünk hasonló érdeklődésűek társaságában.

A borfanatikusok ideje egyértelműen a kezdő napokra és kezdő órákra tehető. Az ő „ráhangolódásukat” segíti a rendezvény előtti Boregyetem, és hagyományosan a szerda-csütörtök is több lehetőséget nyújt a borokkal való ismerkedésre a látogatók alacsonyabb száma miatt. Természetesen minél kevesebb az érdeklődő, annál több ideje van a borásznak is egy-egy vendéggel foglalkozni, így a korai órák nagyon jól felhasználhatók a részletesebb ismeretek megszerzésére. Azt mondhatjuk, hogy az idei péntek egyértelműen az ő napjuk volt, hiszen (ha felöltöztek rendesen), több órán át élvezhették a nyugodt kóstoló-beszélgető hangulatot.

A fesztiválozók általában később kapcsolódnak be az eseményekbe – időt hagyva ezzel a borfanatikusoknak a kóstolásra. Az ő időszakuk a délután, illetve a koraeste. A programokon, különböző játékokban szívesebben részt vesznek, iszogatnak, eszegetnek.

A Borfesztiválon az volt megfigyelhető, hogy az estét fokozatosan „átvették” a partiarcok. A látogatók között 8 óra után egyre több volt olyan, aki „csini ruciban” jött, kisminkelte magát, és a Fesztiválra, mint szórakozóhelyre érkezett. 10 óra fele már szinte csak fiatalokat lehetett látni, akik vidáman, és többnyire kulturáltan élvezték az estét.

A pénteki és szombati helyzet nagyon hasonlónak tűnt a pesti borbárok estéihez, ahol napközben nagyon kevesen vannak, aztán 5-6 óra fele elkezdenek szállingózni a borrajongók, hogy aztán 9 óra körül átadják a helyüket a partizni indulóknak. A vendégek tehát nagyrészt kicserélődnek, egyre többen lesznek, és a borok élvezetéről némileg átkerül a hangsúly a borok fogyasztására – sok esetben azért, hogy utána valamelyik szórakozóhelyen folytassák az estét. (El lehet vitázni azon, hogy mennyire jó ez, de valahol mégiscsak üdvözlendő, hogy minőségi borok fogyasztása mellett tették le a voksukat.)

A Borfesztivált sokan tehát amolyan „bemelegítésnek” szánhatták. Az esti órák voltak azok, ahol már „sokan” voltak – igaz a rossz idő miatt még mindig kevesebben, mint ilyenkor szoktak. Viszonylag gyorsan át lehetett sétálni egyik helyről a másikra, és néhány sztárpincészet kivételével mindenhol gyorsan sorra is került az ember. Ez persze a látogatóknak üdvözlendő – a kiállítóknak viszont nem a legszerencsésebb volt.

A legtöbben minden bizonnyal 23:00 körül lehettek, amikor viszont a Borfesztivál elkezdett bezárni. A korábbi években is korainak tűnt ez az időpont, de még egy ilyen hűvös napon is úgy éreztük, a vendégek maradni szeretnének: a szél is elcsendesedett, az alkohol is melegített, és a társaság is együtt volt. „A csúcson kell abbahagyni”, tartja a mondás, de értesse meg ezt az ember (értsd: biztonsági őr) egy a borozásban elmerült csoporttal. Igaz persze az is, hogy a bejárathoz közeli standok egy részénél még éjfélkor is lehetett italozni, hiszen belülről kezdték kiküldeni az embereket.

Persze sokan talán épp készültek tovább állni valamelyik szórakozóhelyre, de a résztvevők nagy része inkább itt fejezte volna be az estét – csak épp kicsit később. Ha pedig a vendég maradna, akkor a borász is. A Budavári Sörfesztivál esetében ez működött is, hiszen ott a hivatalos zárás 3 órakor volt. A Budavári Palotában a zaj szerencsére nem jelenthet gondot…

Amennyiben a Borfesztivál szervezői ragaszkodnak a „korai” záráshoz, kifejezetten izgalmas volna összefogni egy másik csapattal, akik mondjuk 23:00 órától folyamatosan csábítanák át a vendégeket egy másik (parti)helyre. (Anno például a Budapest Parádé utánra éppen azért szervezték meg a Bónusz partit, hogy az összegyűlt tömeg folytatni tudja az ünneplést.) Így a Fesztivál területét is gyorsabban kiüríthetnék – ami most igen nehéz feladatnak bizonyul.

Az is megdöbbentő, hogy a szórakozóhelyek nem voltak olyan élelmesek, hogy lecsapjanak a lehetőségre, a partizni vágyó fiatalokra. Kézenfekvő volna a fesztiválról kifele áramlókat például a pár perc sétára lévő Fortuna „diszkó” felé terelni. (Más kérdés persze, hogy maga a név már korántsem cseng olyan jól, de ha mondjuk az Ötkert márkaerejét felhasználva erre az estére átnevezhetnénk Egykertnek a helyet, mindjárt szívesebben venné arra az irányt a partizók krémje.) Kérdéses persze a szórakozóhelyek szempontjából, hogy akarnak-e több száz, vagy inkább több ezer olyan fiatallal foglalkozni, akik vélhetően már nem szomjasak…

Így viszont a hivatalos zárás után még hosszú ideig találkozni lehet a környéken bóklászó csoportokkal, egyezkedő fiatalokkal, akik szétszéledve más-más irányban találják meg az este folytatásának lehetséges helyszínét. A megoldás talán éppen a házibuli, ahol tovább kortyolhatjuk kedvenc borunkat, átbeszélhetjük az este történéseit, és a legszebb kóstolt tételeket…