A kétnapos esemény, mint mindig, egy zártkörű, közös vacsorával és az olaszrizlingről szóló beszélgetéssel kezdődött. A szakmai eszmecsere idei fő témái a Vinea Balaton rendszer, ezen belül pedig a Hegybor szinttel kapcsolatos kérdések, az elmúlt időszak fontos, borászatokat érintő jogszabályi változásai, illetve a Balaton régió voltak.

Az este történéseiről számolt be szombaton délben a Márga Bisztróban Jásdi István borász, a Jásdi Pince tulajdonosa, a rendezvény egyik főszervezője; Kovács Tamás borász, a Szent Donát Pince tulajdonosa, a rendezvény másik motorja; Laposa Bence Pro Turismo díjas borász (Laposa Birtok, BalatoniKör elnöke); Dobosi Győző borász, hegyközségi küldött (Dobosi Pincészet); és Gál Péter borász (Gál Lajos Pincészete, Eger), az Agárminisztérium főosztályvezetője.

Kovács Tamás és Jásdi István bevezetőjében elmondta, hogy előző este 2017-es olaszrizlingek kerültek a poharakba, amelyeket úgy válogattak ki termelőik, hogy azok megmutathassák szűkebb termőhelyük jegyeit. Ezek a borok fogják a hegybor kategóriát alkotni, megmutatva a település, a hegy jellegzetességeit. Sikeresnek értékelték az estét, mert végre kialakult egy megfelelő együttgondolkodás az olaszrizlingről, a termőhelyi szabályozásról. A borsor pedig az ország egyik legegyedibb sora volt.

 

Gál Péter hosszabban beszélt a borrégió és a borrégiós tanácsok helyzetéről, illetve ehhez kapcsolódóan az eredetvédelemről. Bár a fogyasztók tudatába már beleégett a 22 borvidék elnevezése, ezek a borvidékek sok kérdésben nem tudnak hatékonyan dolgozni. A borrégiók nagyobb egységeket alkotnak, amelyeknek funkciója elsősorban az eredetvédelmi feladatok összefogása, és egyben nevet is adnak a régió hasonló típusú borainak. Ilyen régiónév a Balaton. A közösségi márkákat viszont nem lehet központilag irányítani, helybéli gazda kell hozzá. Ezek lesznek a borrégiós tanácsok, amelyek már eddig is működhettek volna, de nem volt nagy az érdeklődés irántuk. Ezen fog változatni az új jogszabály, ami kötelezővé teszi a működést.

 

A borrégiós tanácsok felügyelik majd az eredetvédelmi ügyeket a régión belül. Emellett saját megállapodásuk alapján osztják meg a feladatokat a borvidékekkel. A közös munka során a borrégióknak elsősorban a komplexebb feladatokat kell elvégezniük, többek között a marketinget, ami borvidéki szinten nem tud hatékony lenni. A régió lesz az alapja az eredetvédelmi rendszernek is. A régiók nevei jobban fognak működni a piacon, és ezen belül a specifikus termőhelyek jobban tudják majd magukat képviselni. A megújuló eredetvédelmi szabályok megalkotásában a Vinea Balaton rendszer, a Balaton régió működése, a csopaki termékleírás (Csopaki Kódex) példaként szolgál. Az eredetvédelmi törvény keretrendszerként fog működni, amelynek a különböző szintjeire kerülő termékekről helyben fognak dönteni.

Laposa Bence és Dobosi Győző a balatoni háromszintű rendszer működőséről beszélt részletesebben.

 

Dobosi Győző kiemelte, a rendszer működik, hiszen már van három sikeres évjáratú régiós BalatonBor, amelynek a palackszáma is beállt a megfelelő mennyiségre. Már van hegybor leírás és egy erős csopaki termékleírás. Szerencsés helyzet, hogy a Balaton régió működése nem nulláról indul. Fontosnak tarja, hogy a régiónak közös marketingje legyen, mert a termelők erőforrásai (anyagi és emberi) nem elegendők ehhez a feladathoz.

Laposa Bence hozzászólásában elmondta, hogy a BalatoniKör 5 éves munkájából egyértelműen kiderült, amit már a turisztikai irányítás is megértett, hogy a Balaton csak egységben jelenhet meg, egységben működik. Erre tökéletes példa, hogy az Európa Kulturális Fővárosa pályázatot is a Balaton és Veszprém együtt nyerte meg. Legfontosabb feladatnak a borvidéki nomenklatúra felszámolását tartja, mert az nem működőképes. A Balaton név lesz az erős, és ezen belül kell kialakítani a hegybor rendszert, ami jobban kötődik a helyben élőkhöz, erősebb és egyértelműbb lesz, mint a borvidéki rendszer.

 

A gyakorlatban kialakul és egyértelmű lesz - a világban már sok helyen működő - háromszintű rendszer. Az alsó, legnagyobb szint lesz a Balaton régió és név. A második színtet képezik a régión belüli kisebb egységek, vagyis a hegybor. Ebből már létezik Csopak, ami rendelkezik akkora egyediséggel és mérettel, hogy önálló hegyként is működőképes tud lenni. A legfelső szint a később kialakuló dűlő kategória, és az ehhez tartozó termékleírás.

 

Magyarországon általában is meghatározó a termőhely szerinti megközelítés. Természetesen véges számú kisebb egység jöhet létre, hiszen itt a legfontosabb a terület egysége, annak egyértelműen meghatározható karaktere. Az adott terület önálló meghatározásának fontos része az is, hogy megfelelő mennyiségű, a szabályoknak megfelelő bor készüljön. Azok a borok, amelyek nem köthetők semelyik egységhez, a Balaton régiónév alatt maradnak, ami azért önmagában is elég erős név.

Számomra ennek a rendszernek a teljes bevezetése egyértelmű, főleg az észak-balatoni részen. Gyakorlatban is működik, már csak a jogszabályi igazodás és a részletes kidolgozás nagy feladata van hátra. Felmerült bennem viszont a kérdés, hogy a dél-balatoni borászok miként fognak a rendszerbe kapcsolódni, hiszen ott a területi azonosítás még közel sem annyira hangsúlyos. Mégis, számukra sem okozhat gondot a rendszerbe való csatlakozás, hiszen használják a Balaton nevet, és mellette, mint eddig is, a pincészetek neve lesz az erős. Amint kialakulnak a területi lehatárolások, kihasználhatják a három szintet.

A rendezvény szokás szerint nagyszerűre sikeredett. A sikert erősítette a tovább csökkentett résztvevői létszám, a jegyek egy nap alatt el is fogytak, a kiváló borok és a mesés, kora tavaszi idő. A csopaki panoráma és a borok, ahogyan az Európai Kulturális Fővárosa bírálóit, úgy minket is elvarázsolt. Kellemes körülmények között kóstolhattuk a nagyszerű borokat.

 

A meghívott termelők legnagyobb része a Balaton északi partjátról érkezett, de jelen volt még Egerből Gál Lajos Pincészete illetve a Felvidékről a Kasnsyik Pince is.

Részletes kóstolói jegyzeteket most nem fogok megosztani, elsősorban azért, mert az én megítélésem szerint nem lenne ildomos kiemelni tételeket a sok nagyszerű bor közül. Az érezhető, kóstolható volt, hogy évről évre egyre nagy a fejlődés. Azt régóta tudjuk, hogy az olaszrizling a legtöbb stílusban jól érzi magát. Ez most is tapasztalható volt. Remélhetőleg ezen a széles merítésen az egyre több hegybor termékleírás szűkíteni fog, és kialakul a balatoni olaszrizling igazi arca. Igazi hegyborból keveset találtunk, de a pincészetek stílusa, elképzelése a fajtáról már jól megfogható, és ez szerintem jó. A tévutakból ezzel párhuzamosan egyre kevesebb volt, bár az is igaz, hogy válogatott tételek kerültek kínálásra. Újdonságnak számított, hogy feltűntek a maximum 15% furminttal kiegészített olaszrizlingek, izgalmasabbá téve a bor savszerkezetét. Az is örömmel töltött el, hogy olyan pincészetek is visszaszálltak a versenybe 2017-es tételeikkel, akik az előző 2-3 évjáratban nem mutattak igazán olyat, amit elvárok tőlük.

Egyértelműen érezhető a pozitív változás, az olaszrizling fontossága már a borok minőségén alapul, és nem a telepített mennyiségen.