Piroschka, a buborékos vörösbor (X)

Széndioxid a vörösborban! Az ember első ösztönös reakciója, ha meglátja: hibás tétel, utóerjedéssel van dolgunk. Aztán érzékeli, hogy „hiányoznak” az utóerjedés hatására kialakuló kellemetlen érzetek. Sőt, a bor szokatlanul tiszta illatban és ízben. Minél inkább szakértője valaki a bor fogyasztásának, vagy készítésének, annál inkább ehhez hasonlóan játszódik le az első váratlan vakkóstolásos találkozása Piroschkával, a buborékos vörösborral.

A borfogyasztás több ezeréves történetében sok fontos szokás, előírás és tabu alakult ki, amelyik világszinten, ha országonként eltérő mértékben is, de része a kultúránknak. Az egyik legerősebb: vörösborban nem lehet széndioxid. Pedig erjedéskor ugyanannyi széndioxid keletkezik benne, mint a fehér vagy a rozé borokban, elismerhetnénk a vörösbor természetes alkotórészének. Mi magyarok, a szódavíz feltalálói, akik szinte minden italhoz képesek vagyunk hozzá spriccelni egy kicsit, még akár a pezsgőhöz is, a vörösbornak nem hoztuk létre a szódás változatát. Mi lehet ennek az oka?

A nyilvánvaló ok az, hogy a vörösborban szénsav nélkül is van már éppen elég sav. A mustból származó, valamint a fehér és rozé borokban is meglévő savakon kívül jelen van még a csersav (tannin), ami a szőlő héjából ázik ki. Továbbá néhány évtizeden keresztül nagy divat volt a vörösborokat friss, új tölgyfahordóban tartani, barrikolni, hogy a tölgyfa csersav tartalma is bekerüljön a borba. Ezt a sokféle erős savat viszont illett oly módon menedzselni, hogy összességében minél lágyabb hatást keltsenek. Ezt a késői szürettel és főleg a borok hosszú fahordós és ezt követő palackos érlelésével lehetett elősegíteni. Mivel a lágy hatás volt a cél, a szúrós érzetet keltő széndioxidnak nem volt helye a borban.

Mára azonban teljesen megváltozott a bordivat. A nagytestű borok fogyasztása visszaszorult, az illatos gyümölcsös borok kerültek előtérbe, főleg a fehérek és a rozék. A vörösbor fogyasztás csökken. Ennek egyik oka az, hogy mi bortermelők nem látjuk el fogyasztóinkat gyümölcsös vörösborral. Holott a nyár és az ősz melegedése, a szüreti időszak egyre előrébb kerülése kedvező helyzetbe hoz minket a váltáshoz.

Alkalmazkodva a fogyasztói igények változásához évek óta korszerűsítjük a vörösborgyártásunkat.

Ennek tabudöntögető megnyilvánulása a Piroschka. A nevével és grafikájával is jelezni akartuk, hogy csak erős idegrendszerűek részére javasoljuk.

Egyelőre csak édes változatban készítjük, részben azért, mert a magas szénsav jobban áll az édes boroknak, másrészt az édesbor-kedvelőket nyitottabbnak gondoltuk a tabudöntögetésre.

A pezsgés élénkíti a savérzetet, de nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy emellett dinamizálja a bor ízét, illatát, jelen esetben a gyümölcsös jellegét. A Piroschka illatában elsőként a szőlő túlérettségéből fakadóan a kései jegyek fognak meg minket, melyek az érett szilva illatára emlékeztetnek. Kortyában visszatérnek a már előbb felfedezett érett szilvára jellemző aromák, melyek kiegészülnek halványan sötét bogyós erdei gyümölcsös tónusokkal. Ízében a cukortartalom lágyan dominál, melyet harmonikusan kiegészít a bor bársonyos savtartalma. Fogyasztását 6-8 °C-on, elsősorban önmagában ajánlom, de kiváló alapanyaga lehet jeges, gyümölcsös koktéloknak is.