Bizonyos dolgok természetesen egyértelműek, de van pár jelölés, ami teljesen értelmezhetetlennek tűnik addig, amíg nem ismerjük a hátterét.

Például egy „Kékfrankos” felirat kedvenc rozénkon lehet garancia a kellemes málnás-epres zamatok megjelenésére, de mi a vihar az a HIBF? A Nébih-kódokról a fogyasztónak egész addig nem is kell tudnia semmit, amíg bele nem fut egy hibás tételbe…

A címkéken található jelöléseknek a törvény szerint három csoportja van:

A kötelező jelölések egyik eleme az eredetvédelmi besorolás, ez jelentheti az OEM (Oltalom alatt álló, Eredetmegjelöléssel rendelkező Minőségi), az OFJ (Oltalom alatt álló, Földrajzi Jelöléssel ellátott) vagy FN (Földrajzi jelölés nélküli) bort. Fontos tudni azonban, hogy ez nem egyenlő a borminőséggel, információt kizárólag a bor eredetéről szolgáltat.

Szintén kötelező feltüntetni a tényleges alkoholtartalmat, ennek a jelölése térfogat-százalékban történik, magyarul azt mutatja meg, 100 ml borban hány ml alkoholt találunk. Tehát aki a buliban expertet játszik, annak az alkohol sűrűségével is tisztában kell lennie, hogy kiszámolja, hány gramm alkoholt vitt be a szervezetébe, és az álmoskönyv szerint az mikor ürül ki…

Űrtartalom: bár standard palackméreteket használnak, nem árt, ha tudjuk, hogy egy háromnegyed literes vagy egy fél literes palack van a kezünkben, csak esetleg kissé vastagabb a fala. Egy termék árazásánál sem mindegy, milyen palackmérettel kerül a polcokra.

Származási ország – ez talán egyértelmű, de például a palackozó sokszor csak egy kódsor, amiből a szakemberek tudják, hol került palackba a bor, de nekünk fogyasztóknak erre nem igazán van szükségünk.

Pezsgők, habzó és gyöngyöző borok (melyek gyártástechnológiában és a palackban található szén-dioxid nyomásban térnek el egymástól) esetében fel kell tüntetni a cukortartalmat, amire általában kategória megnevezésekkel (Brut, Extra Dry, Dry stb…) szokás hivatkozni.

„Az azonos látómezőben található adatok a tárolóedény elfordítása nélkül is egyidejűleg olvashatók kell, hogy legyenek.” Amiről eddig beszéltünk, azok ebbe a csoportba tartoznak, magyarul „ránézésre” szembe kell, hogy tűnjenek.

 

Vannak azonban olyan kötelező elemek, amik jó helyen vannak pl. a hátcímkén, mert csak a tüzetesebb vizsgálatnál lesz rájuk szükségünk. Ilyenek az allergének: akit érint az információ (tojás vagy tejfehérje használata a technológiában), az úgyis átböngészi az összes információs felületet, akit viszont ezek nem érintenek, nem biztos, hogy szükségük van a tudásra, miszerint XY borász használt esetleg kazeint a derítéshez, vagy megelégedett a bentonittal.

Valamint ide kerülnek a már korábban említett Nébih által előírt betűkódok, amelyek teljességgel értelmetlenek a fogyasztó számára (bár egy erősebb bulin már hallottam véleményvezért, aki megfejtette…) és import borok esetében a forgalmazó és az importőr neve, ami valljuk be, szintén nem kelt komolyabb érzéseket bennünk, vásárlókban.

A szabályozottan használható választható jelölések általában pozitív üzenetet hordoznak a fogyasztó felé, de csak akkor szabad feltüntetni őket, ha az információ mögötti szabályozásnak meg is tudunk felelni. Ilyenek például az évjárat, a szőlőfajta neve, valamint azok a közösségi szimbólumok, amelyek valamely közösséghez, mondjuk egy ernyő-márkához (Balaton bor, Villányi Redy, Ph érték) való tartozást jelölik. 

Ugyanez igaz az alkalmazott borászati technológia megjelenítésére is, tehát a barrique, sur lie és egyéb kifejezések mögött aránylag komoly szabályozás van érvényben.

A szabadon használható jelölések tulajdonképpen a mindent szabad, ami nem tilos zónát jelentik, azaz minden felhasználható, ami nem alkalmas a fogyasztó megtévesztésére. Tehát nem sugallhat olyan dolgot a címke, amelyet valójában nem tud a termék, de nem is domboríthat ki olyan tulajdonságot, ami valójában minden hasonló termékben megtalálható. Az örök élet elixírje felirat például nem szerepelhet egy palackon sem, mint ahogy az „egészséges flavonoid fenolokat tartalmazó szívbarát vörösbor” kifejezés is vitatható.

Akkor most töltök egy pohárral a látómezőmben található 2015-ös évjáratú Kopár dűlős Super prémium Villányi Franc-ból és iszom az olvasók egészségére IS!