„Egy család morális tartását nem csupán a szülők és a nagyszülők adják, hanem a teljes, közösen megélt múlt. Nálunk a család kollektív hagyománya le tudja ereszteni az emlékezet gyökereit akár több évszázadig is, és ez épp akkor ad respektálható erőt, amikor arra nagy szükség mutatkozik. Az én generációmból mindenki ismeri a déd- és üknagymamák nevét is, mert mindannyian büszkék vagyunk az őseinkre” – kezdte egyik beszélgetését egy pohár chardonnay mellett Gál Tibor az Elitborral.

 

Halálát követően így nyilatkozott a Bormíves Céh titkára, Simkó Zoltán: "Az egri borászok vezéregyéniségüket veszítették el Gál Tibor személyében és az egész magyar szőlész-borász szakmát pótolhatatlan veszteség érte"

A Népszabadság.hu oldalon 2005 februárjában, így írt Doros Judit Gál Tiborról: „Nagystílű volt, és végtelenül precíz. Vagány, mégis visszafogottan elegáns. Segítőkész és céltudatos, a családját imádó világcsavargó… Borászként volt egy ritka adottsága: más nedűjét is tudta dicsérni. Miközben biztos kézzel és jó ízléssel választotta ki a megfelelő szőlőfajtákat, és gondozta azokat az egri dombokon. Ha kellett, a társait is segítette a boldogulásban. (...)

 

 

A Művelt Alkoholista Gál Tibor halálának egy éves évfordulójára írt megemlékezésében, így elmélkedik: „Amikor írni kezdtem a borról, Gál az elsők közt volt, akiket megkerestem. Megérte, nemcsak az ízek miatt, amelyekhez a pincében szerencsém lehetett. Jó volt a sztori, és mindig érdekes minden, amiről Gál beszélt. Rendszeresen visszajártam hozzá, azt is megkockáztatom, hogy barátok lettünk. Azt hiszem, ezt ő is így gondolta. (...) Azt tervezte, egyszer otthagyja a Verőszala utcai pincesort, és épít Eger mellett, a területei közepébe egy chateau-t, amelynek majd csodájára járhatni. (...) Tele volt ambícióval, invencióval, lendülettel. Úgy látott a pályán, ahogy talán senki más Magyarországon. Nem véletlenül, sokat tapasztalt Olaszországban és egyebütt is. később, általános flying winemakerkedése jegyében irányíthatta Von Essen báró csúcspincészetének, a Capaiájának a felépítését. Dél-Afrikában.”

 

 

Tompa Imre írása Gál Tibor személyéről: „Azok közé tartozott, akik képesek megvalósítani az álmaikat. Nem sokan vannak ilyenek, ők a legjobbak, mert az embert az méri, hogy mennyit tud megvalósítani az álmaiból. (…) Képes volt nemcsak önmagában gondolkodni, hanem közösségben, ami ebben a közösségi cselekvésre alkalmatlan társadalomban ugyanolyan ritka jelenség, mint az úriember. Egerben és a hazában gondolkozott, hitben és családban.”

Bikavér boráról így írt Tompa„ A pohár falán glicerinkönnyek csorognak lassan lefelé, a bor rubinszíne jelzi könnyedségét, a sűrű illat mediterrán levendula-ültetvényeket idéz. Nagyon finom, könnyed és elegáns bor ez az egy dűlőből, a Pajadosról szűrt Bikavér, a sav és az édesség ölelkezik benne, a háttérben újhordó finom íze és meggyes zamatok, kerek és érett karakter. Semmi szikárság, tanninhangsúly, éretlenség vagy hidegség – mediterrán szellők lengedeztek a Bükk lankái fölött.”

Munkájának gyümölcse még mindig nagy hatással van a hazai borásztársadalomra. Sokat emlegetik a nevét kóstolókon, konferenciákon és a borászati egyetemen is.