Jól esik nagyon, már csak amiatt is, mert szerintem hozzám hasonló korú személy (bár én sem vagyok már fiatal) nem nagyon volt még jelölve erre a díjra, úgyhogy meglepett. De a színpadon is elmondtam, hogy pontosan nem tudom, mennyire kell egy független boraszakírónak a borászok barátjának lenni, én alapvetően hiteles tükröt szeretnék az olvasók, a termelők és a szakma elé tárni a borokról. Bízom benne, hogy ez a visszajelzés is arra utaló jel, hogy az irány helyes lehet. Nagyon jól esett és megtisztelő, hálás vagyok érte, hisz a szakma adja: az idei 50 legjobb borász szavaz és a korábbi Borászok Borászai jelölnek. Tehát más hasonlóan komoly elismerésről idehaza nem nagyon álmodhatnék.

Szerintem azért fontos, mert megmutatja azt, hogy egy élő, működő közösséget alkotnak a borászok és a közéleti személyiségek, legyen az akár borszakíró (két, illetve három éve is borszakíró kapta ezt a díjat). Megmutatja, hogy ha megvan a nyitottság mindkét oldalon, akkor mennyivel hatékonyabb lehet egy hajóban evezni. Láthatóan rengeteg még a feladat, ha a hazai, külföldi boreladásokat, vagy akár a borfogyasztási szokásokat, a fiatalok fogyasztási dinamikáját nézzük. De ha a borász és a barátai (köztük akadémikusok, elismert énekesek, Master of Wine-ok, médiaszemélyiségek stb.) közösen tesznek ezekért a kihívásokért, akkor együtt sokkal erősebbek lehetünk.

 

Szerénytelen lenne, ha most elkezdenék itt érdemeket sorolni, és azt gondolom, hogy rengetegen nagyon megérdemelnék még ezt a díjat: akár szorgalmas szőlőmunkástól (belőlük kellene igazából a legtöbb), ügyes kereskedőkön át tehetséges kommunikációs szakemberekig, tanárokig, oktatókig; de mennyi szép ötletet láttunk megvalósulni olyanoktól, akik egy apró sikeres projekttel is rengeteget tesznek a magyar borért. Igyekszem én is tenni a magam szerény eszközeivel online és offline kiadványokkal, fotókkal, cikkekkel, kóstolókkal.

Ez nehéz. Még biztosan sokan megérdemelnék. Idén nagyon drukkoltam Kézdy Dánielnek (meg is írtam neki, amint egy névsorban láttam magunkat jelöltként). De megkaphatta volna Wojciech Bonkowski, lengyel Master of Wine, aki olyan merész témát vállalt be idei research paperjéhez, mint a tokaji dűlőklasszifikáció, szerintem ez óriási dolog. Jancis Robinson sem volt még soha jelölt, és ő is hosszú évek óta foglalkozik a magyar borokkal lapja hasábjain. Ilyen nagykövetekre, ha úgy tetszik barátokra hosszú távon óriási szüksége van a magyar borászoknak.

Ó, rengeteg a terv mindig, 2023 eleve nagyon intenzíven alakul. Idén szeretném elkezdeni a PhD képzésemet, természetesen jön a friss TokajGuide ősszel, lesz még idén három TokajMagic kóstoló is, illetve előkészület alatt van egy tokaji projekt, ami decemberben debütál majd. De ez egyelőre maradjon titok.