Lengyelország beláthatatlan tájai, nagy erdőségei, tóvidékeinek labirintusa és borostyánköves tengerpartja különleges élményt ígér az odautazóknak. Szebbnél szebb városok, középkori várak, nagyvonalú kastélyok, gazdag múzeumok, réges-régi házak, méltóságteljes templomok várják a turistákat. Az utazó bástyás óvárosok utcáin és terein bolyonghat kedvére, magas várfokokról tekinthet szét. Akit pedig az építészeti stílusok érdekelnek, olyan stílusváltozatokra, egyedi és különös alkotásokra lelhet, amelyek csak arra a vidékre jellemzőek.

 

És mindezek hátteréül változatos, lenyűgöző tájak szolgálnak: az országban alpesi jellegű hegyekkel, széles, homokos tengerpartokkal, áttetsző tavakkal, mély rengetegekkel, igazi őserdőkkel és csodálatos folyókkal találkozhatunk. Lengyelország talán legnagyobb vonzereje éppen a természet. Olyan vad, érintetlen és változatos, mint kevés más európai országban. Legértékesebb természeti területei 23 nemzeti parkban állnak védelem alatt – ezek összterülete eléri a 300 ezer hektárt. A parkokban egyedülálló mocsarakat találunk, megismerhetjük a leghatalmasabb erdőket vagy a tengerparti mozgó homokdűnéket, és találkozhatunk Európa legnagyobb állataival, a bölényekkel is. A nemzeti parkokat turistautak, úgynevezett „természeti ösvények” hálózzák be. Az idegenvezetők és a szakosodott utazási irodák professzionális szolgáltatásainak köszönhetően a turizmus legkülönfélébb fajtáinak lehet itt hódolni.

Nyolc lengyel nemzeti park szerepel a világ bioszféra rezervátumainak UNESCO listáján. Közülük is kitűnik a Białowieski, amely egyike Európa legrégebbi nemzeti parkjainak (1932-ben hozták létre), s az egész világon ismert természetes erdőtömbjeiről és bölényrezervátumáról. A szabadon élő bölények száma jelenleg több mint háromszáz. A rezervátum turisták által látogatható részén a bölényeken kívül jávorszarvasokkal, vaddisznókkal, szarvasokkal és lengyel vadlovakkal, tarpanokkal lehet találkozni.

Az ország történelmi fővárosa Krakkó, melynek városközpontját a Világörökség részeként tartják nyilván. Az Óváros épületegyüttese máig megőrizte eredeti középkori városszerkezetét. Itt van Európa legnagyobb középkori főtere, közepén a reneszánsz Posztócsarnokkal, a felemás tornyú Mária-templom a felbecsülhetetlen értékű ötszárnyú gótikus faragott oltárral; a Wawel a Királyi Palotával, a Székesegyház a reneszánsz kápolnával, az egyetem középkori épülete, a Collégium Maius az egyedülálló csillagászati eszközökből álló gyűjteménnyel – s mindez rengeteg turistával. A Kazimierz városnegyedben a krakkói zsidóság emlékeit járhatjuk végig, és nyaranta itt rendezik a világ minden részéből számos érdeklődőt vonzó zsidó kulturális fesztivált.

A Lublini vajdaságban találjuk az ország egyik legszebb fekvésű, kisvárosát, Kazimierz Dolnyt, a művészek városát. A lengyel reneszánsz ékkövének nevezett hangulatos kisváros a művészek kedvelt találkozóhelye. Műemlékeinek sorából is kiemelkedik a reneszánsz stílusban átépített, 1620-ból származó orgonájáról is híres plébániatemplom. Különleges élményt jelentenek a látványos reneszánsz patríciusházak, a gótikus királyi vár, az őrtorony- és bástyaromok, a folyóparton a XVI. és XVII. század fordulóján épült gótikus-reneszánsz gabonamagtárak, valamint a zsidó temető.

A tengerparti Gdańsk legfigyelemreméltóbb műemlékeit a Királyi út, vagyis a Hosszú utca és a Hosszú piactér környékén találjuk. Itt állnak a gazdag díszítésű polgárházak és a reprezentatív történelmi épületek. A Városháza egy XIII. századi hangszer hű másáról, a harangjátékot játszó carillonról híres, az Artus-udvarház pedig az egyik legcsodálatosabb ilyen jellegű építmény Észak-Európában. A Motława-parton emelkedő „Gdański-daru” a középkori Európa legnagyobb kikötői rakodóberendezésének számított. A sok történelmi emléken túl a homokos tengerparti strandok, a számtalan kulturális rendezvény, a színes utcai felvonulások, utcaszínházi előadások is emlékezetessé teszik a gdański kirándulást.

„Ne bízzál meg azokban, akik keveset esznek. Az ilyenek vagy gonoszak, vagy irigyek” – tartja egy régi lengyel mondás. És valóban, a hagyományos lengyel konyha nagyon változatos. Előételként általában húskészítményeket szolgálnak fel, leginkább valamiféle kolbászt. Minden tájegységnek megvan a maga specialitása: például híres a krakkói szárazkolbász vagy a borókafüstön szikkasztott vadászkolbász. Ízletesek a kiváló lengyel sonkák, pástétomok és az olyan készítmények, mint a disznósajt vagy a hurka. Sörfalatként igen népszerű az „oscypek” nevű sajt, amit a hegyekben készítenek juhtejből. A lengyel ételkülönlegességeket kínáló éttermekben előételnek gyakran adnak zsíros kenyeret vagy tejfölös balti heringet. Ugyancsak lengyel specialitás a jellegzetes fekete rozskenyér.
A legrégebbi lengyel étel a savanykás, sűrű, kolbásszal vagy félbevágott főtt tojással szervírozott „żurek” nevű leves. Manapság is népszerű a könnyű erőleves, vagy a specialitásnak számító, fiatal céklából főzött, húsos derelyével gazdagított céklaleves, a „barszcz czerwony”. Kedvelt nyári étel az aludttejből és zöldségekből készült hideg leves, a „chłodnik”, amelyhez régen rákhúst adtak. A főételekhez – baromfihoz, halakhoz, sertés-, marha- és vadhúsokhoz – különféleképpen elkészített burgonyát, kását vagy remek lengyel főtt tésztát kínálnak köretként, s ehhez társulnak a zöldségekből készült saláták vagy az uborkából, káposztából, más zöldségekből álló vegyes savanyúságok. Főételek kiegészítőjeként, de önálló fogásként is szerepelhet a „bigos”, az egyik legjellegzetesebb lengyel étel, amit újév napján is felszolgálnak. A bigos savanyú és édes káposztából, többféle húsból, gombából készül, s ehhez helyi szokásoktól függően aszalt gyümölcsöt és vörösbort adnak ízesítésül.

A lengyelek szeretik a süteményeket is. Híres a toruńi, csokoládéval leöntött mézes puszedli, jellegzetességnek számít a mákos kalács és a keletről származó, cukrozott gyümölcsből és túróból készített pascha. Varsó a vadrózsalekvárral töltött fánkjairól híres. A háziasszonyok által télire eltett dzsemek, szörpök, lekvárok és savanyúságok is hozzátartoznak a lengyel konyha hagyományaihoz.

A lengyelek által fogyasztott erősebb italok közül jellegzetesek voltak a szárított gyümölccsel – meggyel, szilvával, berkenyével – ízesített alkoholok vagy az étvágygerjesztő keserű vodkák. Legnagyobb hírnévre azonban a „Czysta wódka” tett szert, amit évszázadok óta gyártanak. A tiszta vodkának több változata is van. Ma már ritkán lehet találkozni a hagyományos „starka” vodkával, amely úgy készült, hogy a leánygyermek születésekor tölgyhordóban a földbe ásták, s csak a leány lakodalmán bontották fel a vendégek tiszteletére. A Żubrówka nevű vodka üvegébe egy szál illatos bölényfüvet tesznek (ezt gyakran isszák almalével keverve). A hagyományos gdański Goldwasserben pedig aranyszemcsék úszkálnak.