Közép Otago híres a fenséges alpesi tájairól, a Queenstown-ban található üdülővárosáról, és 1990 óta világszínvonalú borkészítéséről is. Vad tájai, szőlőültetvényei völgyeket és medencéket ölelnek fel és 6 borvidékre tagolódnak: Gibbston, Bannockburn, Cromwell-medence, Wanaka, Bendigo és Alexandra.

Az ottani talaj bizonyítottan kiváló a pinot noir termesztésére, ezért emlegetik Közép Otago-t – Burgundia után – a legjobb helyként, ahol ez az érzékeny fajta kiváló minőséget produkál. Ahhoz, hogy igazán jól megismerjük a vidék borait, legalább két naposra kell terveznünk a látogatásunkat. A borvidéken 30 pincészetnél mehetünk pincelátogatásra. Akiknek kevesebb idejük van felfedezni Közép Otagot, inkább a Gibbston-völgyre fókuszáljanak, ahol a biciklis túrára is van lehetőség.

 

 

 

A Jura hegyvidéken már több, mint ezer éves a borkultúra, de csak az utóbbi időkben kezdtek el érdekesebb borokat készíteni Franciaország e szegletében, kivívva ezzel a világ figyelmét. Az ott fellelhető szőlőfajták nagy része őshonos, az új generációs borászok pedig a modern technológiát és hagyományos módszereket ötvözve készítik boraikat. 

 

A legérdekesebb élmény Jura-ban a vin jaune (sárga bor) kóstolása. Az illat jellegzetes –dió, mogyoró és az egzotikus fűszerek keverékre –, de az íz egészen más, száraz, mégis gyümölcsös és mogyorós. A vin jaune hordóban érlelt bor, hasonlóan érintkezik a levegővel, mint a sherry.  

 

Borturizmus itt még korai fázisát éli, de talán nem is baj, hogy nem találkozunk lépten-nyomon turistákkal.

 

 

 

Rioja Spanyolország legvagányabb régiója, amely színpompás, és fantasztikus szórakozást nyújt egy hosszú hétvégére, a Kantábriai hegyek lábánál. Rioja-ban tehetős befektetők tolták a pénzüket a legkorszerűbb borászatokba, amelyeket sztárépítészek terveztek. 
Ma már több mint 540 borászat lelhető fel a környéken, amelyik pedig nyitott a kóstolni vágyók előtt, ott a világ egyik leglenyűgözőbb élményét kínálják a látogatóknak. 

 

LaGuardia, Logroño északi részén, jó kiindulópont a táj felfedezésére! Rioja-ban óriási hagyomány a borkészítés, az ottani pincészetek pedig a múlt és a jövő mérnöki csodái között mozognak.

 

 

 

A Dél-afrikai Western Cape borkészítését már hosszú idők óta a régi nagy birtokok (Stellenbosch, Franschhoek és Constantia) jelképezik, amelyek gazdái az első szőlőket ültették az afrikai kontinensen, 1659-ben. Mára viszont seregnyi borrégió várja az utazót, a kis családi barátias borászatoktól, az üdítő alternatívákat kínáló szomszédos Wellington, Swartland and Tulbagh vidékekig.

 

A borászatok kóstolói sokszor ingyenesek, és arra is komoly az esély, hogy magával a borásszal találkozzunk személyesen. Swartland egy csapat élvonalbeli kis, kezelhető birtokkal rendelkező borásznak ad otthont, akik közül sokan kísérleteznek a biodinamikus termeléssel.

 

 

 

Az esőt mindig szeretettel fogadják Rutherglen-ben, hiszen a régió, Észak-Victoria mélyén sokszor szenved a perzselően forró nyártól, ahol a szüretet őrült rohanás övezi, mielőtt a szemek dzsemmé aszalódnának. Az eső lehűti a kedélyeket, és meghosszabbítja a terület különleges muscadelle szőlőjének érési idejét. Ezek a különleges kondíciók figyelemreméltó tejkaramella ízű, mazsolás gazdag desszertborokat eredményeznek.

 

 

 

Argentína malbecjei igen nagy népszerűségnek örvendenek a nemzetközi borpiacon. Azt beszélik, hogy a közelmúltig maguk az argentinok sem vették észre, milyen fantasztikus boruk van…

 

Argentína szőlőföldjei csodálatos helyen fekszenek az Andok lábánál fekvő napsütötte tájon. A környék a dél-amerikai innovációk játszótere, a hagyomány és a technológia találkozási pontja. Mendoza, a szép új világ.

 

 

 

Akiknek már volt szerencséjük hozzá, egybehangzóan állítják, hogy a grúz borélmény páratlan. A bor története Grúziában olyan régi, hogy az ókori Görögország és Róma történelmi távlatai is összemennek. Georgia földje az, ahol az ember először tudta megszelídíteni a vadszőlőt, kb. Kr. e. 6000 környékén. Az ország nagy részén a borkészítés technológiája azóta sem változott sokat. A szőlőt kézzel szedik, lábbal préselik, a szőlőlé pedig földalatti, agyag amforákba ömlik, ahol erjed és érlelődik, mindenféle adalékanyag nélkül.

 

Kakheti a legfontosabb grúz borvidék. Sighnaghi pedig Kakheti kulturális fővárosa, innen indul minden túra. Ám Kakheti legjobb borai általában nem találhatóak meg könnyen, a falusiak udvaraiban, a föld alá ásva várják szabadulásukat.

 

 

 

Fiatal és izgalmas borvidék, Kanada legnagyobb bortermő régiója a Niagara az Ontario tó déli partján terül el, két órányira Torontotól. A Niagara lejtője hosszú, ősi erózió által formált gerinc. A földtörténeti mozgások itt nem csak a hipnotikus vízesésért, hanem a sokféle talajtípusért is felelősek. Az éghajlati adottságok miatt egy sereg különböző szőlőfajta érzi jól magát a környéken. Fehér, vörös, sőt habzóborok egyaránt készülnek Niagara-ban.

 

 

 

Seattle városából kifelé haladva, Washington államból pár óra alatt a Cascade-hegységben találja magát az utazó. Az erdők átadják a helyüket a Columbia-völgy sivatagi terepének. Kemény vidék, amely egyben az Egyesült Államok egyik legizgalmasabb borvidéke.

 

Columbia-völgy legjobb borászatainak ősei nem is álmodtak szőlőtermesztésről, míg egyszer rádöbbentek, hogy milyen lehetőségek vannak a borkészítésben. Az állam délkeleti sarkában található Walla Walla hangulatos városa, amelynek pincészetei ideális kiindulópontnak bizonyulnak a környékbeli bortúrákhoz.

 

 

 

Zöld mezők ereszkednek le a fehér sávokkal tarkított hegygerincekről. Déli fekvésű vidék ez, szép falvakkal, túraútvonalakkal és szőlőültetvényekkel. 

 

Angol bor sokáig nevetséges képtelenségnek tűnt, ám az elmúlt tíz évben készült néhány champagne-i stílusú fehér habzóbor Downs régióban. A borászatok nagy területen szóródnak szét erre, de néhányan Hampshire területén belül helyezkednek el, így bejárhatóak egy hétvége alatt.