Minerális, ásványos, sós? A bor jellegét a talajt kialakító kőzetek is meghatározzák

A klimatikus tényezők mellett főként földtani, talajtani és geomorfológiai tényezők határozzák meg a szőlőtermés mint alapanyag és ezáltal a belőle készült bor értékét.

A talaj származása, típusa, rétegezettsége, kötöttsége, humusztartalma, mélysége, vízáteresztő és víztartó képessége, mészés egyéb tápanyagtartalma, tehát fizikaikémiai állapota jelentősen befolyásolja a szőlőnövény mindennapi életét és ezen keresztül a szőlőbogyóban koncentrálódó boralapanyag minőségét.

A kőzetek felszínén a mállás hatására vékonyabb vagy vastagabb málladékkéreg alakul ki. Ez a regolit. A tudomány általánosan ezt tekinti talajnak. A köznyelvben talajnak nevezzük a regolit azon felső részét, amely növényi gyökerek megtartására alkalmas, amelyben élőlények telepednek meg, és amely jelentős szervesanyag-tartalommal is rendelkezik. A talaj a földkéreg felszínén állandóan változó, illetve dinamikus egyensúlyban lévő szféraként (ún. pedoszféra) jelenik meg.

A talaj az ún. alapkőzetből, fizikai, kémiai és biológiai mállás útján, a talajképző folyamatok hatására alakul ki.

fotó: Borkollégium, Bortankönyv 1.

A talajt nemcsak az a kőzet határozza meg, amelynek málladékából a talaj létrejött, hanem a talajképződést előidéző klíma (hőmérséklet, besugárzás, nedvesség és csapadék), a domborzat, a mikroflóra és a talajban élő fauna, valamint nagyon nagy mértékben az aktuális vegetáció is. Így tehát azonos alapkőzeten, különböző éghajlatokon és különféle növénytakarók mellett számos különböző típusú talajváltozat képződhet.

A talaj szilárd, folyadék és gáz halmazállapotú fázisokból áll. A talajgáz szerepe a szőlőtermesztésben viszonylag alárendelt. Annál nagyobb a szerepe van azonban a folyadék fázisnak és a szilárd talajfázisoknak.

Közhely, hogy a szőlő a talaj iránt nem különösebben igényes, hiszen különböző tulajdonságú talajokon egyaránt tenyészik. Az is köztudott azonban, hogy vulkanikus, homokos, közepesen kötött vályogos vagy meszes talajokon kiemelkedő minőségű termést hoz, míg a túlságosan savanyú vagy lúgos, sovány, sós, túlságosan száraz vagy túlságosan nedves talajokon nem gazdaságos a szőlő termesztése.

A talajképződésben részt vevő kőzetek és a rajtuk élő vegetáció tulajdonságai igen jelentősen befolyásolják, sőt meghatározzák (pl. morzsalékosság, hőkapacitás, tápanyagok stb.) a szőlőtermesztésre alkalmas talajok legfontosabb fizikai-kémiai jellegzetességeit. A talajnak a bor jellegét és minőségét formáló tulajdonságait is nagymértékben a talajt kialakító kőzetek alapozzák meg.

Szőlőtermelésre jól vagy kiválóan azok a talajtípusok alkalmasak, amelyek mechanikai összetétele alapvetően durva szemcsés jellegű (homokos, kavicsos, kőzettörmelékes), legalább 10-20% agyagásványt tartalmaznak, legalább néhány százalék mésztartalommal rendelkeznek, és jó vízháztartásúak.

A szőlőtermesztésre legalkalmasabb fő talajtípusok:

fotó: Borkollégium, Bortankönyv 1.

Váztalajok

Például vályogos homokok, futóhomokok és humuszos homokok: jellemzően a Kunsági és Csongrádi borvidékeken, köves, kavicsos, földes kopárok a meredek hegylábakon elterülő szőlőültetvényeken.

Kőzet hatású talajok

Például vörös és fekete nyiroktalajok (erubáz) a vulkáni jellegű borvidékeken, ranker a Soproni borvidéken, rendzina talajok a Balaton-felvidéken, Soproni- és Villányi-hegység lejtőin.

Barna erdőtalaj

A magyarországi borvidékek legelterjedtebb talajfőtípusa, agyagbemosódásos, kovárványos, podzolos altípusokkal, szinte minden borvidéken, nagy területen megtalálható.

Lejtőhordalék

A meredek hegyoldalakon elterülő szőlőültetvényeken, csernozjom-mezőségi talaj (az alföldi, a Mátrai, az Etyek-budai, Egri stb. borvidékeken).