Nagyon szeretném, hogy palackjaink megbontása után az első benyomás jó legyen, ezért rendkívül fontosnak találom a borban az illatokat. Kicsit illatmániás vagyok. Szeretem, ha túláradó illata van a bornak, főleg a reduktív boroknál. Törekszünk arra, hogy ezek az illatok intenzívek legyenek, ezt úgy tudjuk elérni, hogy a szőlőt az érettségi állapotának elején, savra szüreteljük. Fontos azonban, hogy az illatot jó összbenyomás is kövesse. Fő szempont még, hogy ne legyen túl savas a bor. Ezzel azoknak a fogyasztóknak szeretnénk kedvezni, akik erre érzékenyek. A széles fajtaválasztékunk pedig lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja az ínyére valót.

 

 

A technológiai fegyelmet szigorú következetességgel kell betartani, a pincészetben ez érvényes. A makkegészséges szőlő számomra a legfontosabb, hiszen beteg fürtből nem lehet szép és jó bort előállítani. Inkább szüretelünk kétszer annyi ideig, mert a minőség prioritást élvez nálunk. Hiába van egy csodálatos technológia, ha az alapanyag problémás, nem lesz jó végtermék.

 

 

A fogyasztók itthon nagyon átálltak a fehérborok fogyasztására. Hiába akarunk Villányban csak nagytestű vörösbort elkészíteni, azzal valószínűleg a pincészetünket nem tudnánk fenntartani. Így fontosnak vélem, hogy borászatunk mindig tudjon alkalmazkodni a fogyasztó kívánalmaihoz. Mi is egyre jobban átállunk a fehérbor készítése. A prémium ültetvényeinken természetesen mindig prémium vörösbort fogunk készíteni, de vannak laposabb területeink is, és ha egy ilyen helyen esetleg elöregszik a kékszőlő, oda már fehéret fogunk telepíteni. 80 hektáron gazdálkodunk, minden évben lesznek olyan területek, amelyek elérik azt a kort, hogy újra kell ültetni; ezáltal mindig tudjuk a fajta szerkezetet a fogyasztó igényeihez alakítani. A hazai piac nagyon ár-érzékeny, a könnyedebb vörösborok jobb ár-értékarányban kerülnek a piacra. Korábban sokkal több barrique hordóval dolgoztunk, az utóbbi időben olyan borokat készítünk, amelyek nagyon rövid időt töltenek hordóban, nem növeljük meg annyira a bekerülési költségét, ezáltal egy olyan szegmensben, egy olyan értékesítési áron tudnak mozogni, amelyre nagyobb az igény. Ezt egy borásznak mindig érdemes követni. Komoly hitelállománnyal rendelkezünk, amelyet törleszteni szükséges, ehhez viszont árbevételt kell produkálni. A működéshez bort kell eladni, ez a végtermékünk. Olyan bort kell készíteni, amire a piacnak igénye van.

 

 

Szeretem, ha más országokban is ott van a borunk. Árbevétel szempontjából sem utolsó, az export sok esetben nagyobb tételeket takar. Büszke vagyok arra, hogy 5-6 országban exportálunk egy élelmiszerkereskedelmi láncon keresztül. Különféle borexpo-kon nevezünk, ahol több sorból is kiválasztják a borainkat, ezek el tudnak jutni külföldre. Vannak önálló kapcsolataink is: Kínával, Japánnal, Németországgal. Ezek mind nagyon jó érzéssel töltenek el. Számunkra ez hab a tortán. Mi elsősorban a belföldi piacra vagyunk berendezkedve, ott adjuk el a boraink 90 %-át és a fennmaradó 10 % maga az export. Ez az export hol van, hol pedig nincs. Mi hála Istennek, a belföldi piacon erősek vagyunk, abból fenn tudjuk magunkat tartani, az export mindig csak ajándék.

 

 

Soha nem volt ilyen nehéz évünk. Elsősorban a forróság nehezítette meg a szüretet. A nagy szárazság és a meleg miatt viszont kevesebbet kellett növényvédelemre költenünk. A nagy melegtől azonban a végére már egy kicsit összementek a szőlők, és jóval kevesebbet szüreteltünk, kevesebb bor készült a 2024-es évjáratból, mint más évben. A reduktív borok alapanyagát még viszonylag korán leszedtük, meg is volt a minőség az átlagos évhez viszonyítva, viszont a kései fajtáknál jelentősen csökkent a termésátlag. Pontosan emiatt kaptunk egy igen magas minőségű alapbort, amire úgy gondolom, hogy emlékezni fogunk sokáig. Egy kicsit magasak lettek az alkoholok is, mert tüzes volt az évjárat, de nagyon magas beltartalommal, abszolút megérdemlik majd a hordós érlelést. Amit megspóroltunk a növényvédelmen, azt ráköltöttük a hűtési energiára. Forró szőlőt szüreteltünk végig, mert napközben 35-40 oC között volt a hőmérséklet, ami nagyon nagy igénybevételt jelentett. Kézzel szüreteltünk, az emberek meg akartak szökni a szüret elől, nem akartak 11 óránál tovább dolgozni, mert olyan meleg volt.

 

 

Valószínű, hogy ehhez hasonló évjárat várható a jövőben, erre fel kell készülnünk, ezért olyan fajtákat kell telepítenünk, amelyek bírják a meleget. Előtérbe kerülnek az árnyékosabb, hűvösebb területek, és a hűtési energiára nagyon oda kell figyelnünk. Mi például jelenleg csak tartály hűtésre vagyunk berendezkedve, de jövőre biztosan lesz egy cső a csőben hőcserélőnk, amelyben a bejövő cefrét azonnal le tudjuk hűteni. A jövőben az éjszakai szüretek is gyakrabbá válnak.

 

 

A minőségből nem engedhetünk, semmiképpen sem szeretnék mennyiségben különösen fejlődni, hanem ezt a volument megtartva, inkább a minőséget még jobban fokozni. Erre továbbra is odafigyelünk. Nem hagyhatjuk, hogy a vásárlóink akár csak egyetlen palack borunkban is csalódjanak. Folyamatosan követni kell az új tendenciákat, annak megfelelően kell a borokat elkészíteni. Nyitott szemmel járunk a világban, és arra törekszünk, hogy ezeknek az új trendeknek mindig a lehető legjobban megfeleljünk.

 

 

Életem legboldogabb napja volt az, amikor 2023. december 6-án Koch Csaba, a Magyar Bor Akadémia elnöke felolvasta a nevemet. Hihetetlennek tűnt. Nagyon-nagyon boldog voltam. Régóta szerettem volna Az Év Bortermelője cím birtokosa lenni, szerintem valahol minden borász vágyik erre. Ez a mi pályánk Kossuth díja. A presztízsen kívül rengeteg gyakorlati előnye is van: tévé-rádiószereplési lehetőségek, interjúk, borvacsorákon és borbemutatókon való részvétel. Mozgalmas évem volt, az egész évemet bearanyozta ez a díj. 

 

 

Nagyon köszönöm az egész borász szakmának. Egyrészt azoknak, akik jelöltek. 800 jelölő van Magyarországon, akik mind a borász szakmában dolgoznak: borakadémikusok, vinotékások, borszakértők, étterem tulajdonosok, sommelier-ék. Már bekerülni az öt jelölt közé egy óriási megtiszteltetés; ami nekem négy alkalommal sikerült, és most negyedikre meg is választottak. Míg élek, hálás leszek a villányi borász társadalomnak, akik támogattak, és bíztak bennem. Azok is, akik már korábban megkapták a díjat: Gere Attila (1994), Bock József (1997), Tiffán Ede (1991), Polgár Zoltán (1996). 

 

 

Tavaly nyitottunk egy éttermet a pincészetünknél, a Grandior Borbisztrót. Csodálatos kilátással rendelkezik a Szársomlyóra. Szeretném gazdaságosan de nagyon magas színvonalon működtetni. A 150 m2-es pergolás terasz, a megújult kóstoló helyiségünk előtt, lehetővé teszi 120-130 fős rendezvények, esküvők lebonyolítását is. A későbbiekben szeretnénk a pincészetünk környékére egy panziót is építeni, hogy az éttermünket még teljesebbé tudjuk tenni. 

 

 

A borászatban továbbra is az a tervem, hogy hasonló, vagy még magasabb minőségben, abszolút csak védett eredetű, klasszikus és prémium borokat készítsek, a fiammal együtt, aki kilenc éve a pincészet főborásza. A fiamban nagyon nagy potenciált látok. Szépen lassan átadom neki a stafétát. Természetesen, amíg mozgok, a dolgokba aktívan bele fogok folyni, biztosan nem fogok hátradőlni, de szeretnék minél több tudást átadni a fiamnak. Ez az egyik nagy tervem, hogy őt minél jobban előtérbe helyezzem. Emellett minél több időt szeretnék tölteni a három fiú unokámmal.