Melyek az első nap benyomásai a versenyről?
Vörösbor-specialistaként én ma vörösöket kóstoltam. Vakon zajlott minden, így komoly konklúziókat még nehéz levonni, de most is igaz, hogy van még hová fejlődni. Az általános minőség nem volt rossz, kevés borhibával találkoztam. A legáltalánosabb hiányérzetet az okozta, hogy olyan stílusokat követnek a borászok, amit a piac diktál. Ez sok esetben a magas alkohol, durva hordó, túlextraktált jegyek felé viszi el a borokat, ami az elegancia rovására megy. Egy bor sem tartozott a könnyed kategóriába, ez pedig uniformizálja a képet. Én örömmel látnám, ha ettől távolodva az egyediség, a termőhely kerülne előtérbe.
Hordóhasználatban érezhető elmozdulás valamerre?
Még mindig általánosan a hordóval igyekeznek a borászok fémjelezni a prémium kategóriát. Ez nem szerencsés. Sokszor találkozom borászok részéről azzal a reakcióval, hogy egy adott bor szerinte kategorikusan vékony, de érzésem szerint ez nem kéne, hogy fokmérője legyen a minőségnek. Egy vékony bor is lehet jó, mégis nálunk a könnyebb, jobb ivású, savasabb vörösök valamiért kevesebb figyelmet kapnak. Ezt én is látom az étteremben (Felix Kitchen & Bar - a szerk.).
Van olyan szőlőfajta, amely kékszőlők közül mostanában különösen izgalmas lehet ebben a műfajban?
A kadarka mindenképp kiemelkedik ebben a stílusban. A kékfrankos érdekes, vannak nagyon szép boraink, de egyelőre kevésbé konzisztens a minőség.
Munkahelyén, a borlapon milyen arányban szerepelnek a magyar és külföldi borok?
Jelenleg 70% a külföldiek aránya. A magyarok borok fele vörös, másik fele fehér. Tokaj erős szerepet kap, de Badacsony, Somló, a Balaton-felvidék is szép számmal jelen van a borlapon.
Mitől lesz igazán jó egy borverseny?
A bírák meghatározóak, nálunk is érezhető volt, hogy néha konszenzusra volt szükség. A jó szervezés is alapvető, és ezért le a kalappal, hogy ennyire izgalmas nemzetközi zsűrit sikerült összehozni, és hogy ilyen sok mintát sikerült időben összeszedni.
Julia Scavo DipWSET, Master of Port 2017,
Meilleur Sommelier de Roumanie 2018,
3ème Meilleur Sommelier d’Europe 2017&2013
Mennyire érzi fontosnak a borversenyeket?
A profiknak és a fogyasztóknak egyaránt fontosak a borversenyek. De az olyanoknak is, mint én, akik a kereskedelem több vetületét látom, bizony számítanak ezek az alkalmak. Gyakran tartok tréningeket például olyan éttermeknek, ahol nincs sommelier. Ezért is fontos tudnom, mi zajlik a piacokon, és erre ez a verseny is remek lehetőséget ad. De azon sommelier-knek is, akik az érmeket kevésbé figyelik, maga a verseny, az azon való bírálat rengeteg tanulsággal szolgálhat.
A fogyasztók mennyire figyelik az érmeket?
Franciaországban, egy viszonylag zárt piacon évtizedekkel ezelőtt még csak az országos versenyeket követték a fogyasztók, de most már több országból is kaphatók külföldi borok és pár éve bizony ott is figyelik a fogyasztók a pontokat, medálokat. A boreladásokat még mindig 60%-ban a kiskereskedelem viszi el. De Romániában is nagy jelentősége van a kiemelkedő eredményeknek a borboltokban.
Milyennek látta a verseny szervezettségét?
Abszolút profi volt a szervezés, ezt szeretném itt is megköszönni az összes szervezőnek. Konzisztens flightokat kóstolhattunk végig, néhány igazán kiemelkedő tétellel.
Miket kóstolt az első napon?
Fehérborokat, de egyelőre a borok listáját nem ismerem, igazán szép tételek is voltak köztük. Időnként voltak benne hullámzások is, nem is annyira minőség terén, hanem a borászati vízió és stílus tekintetében. Láthattunk néhány nagyon egyedi, szubjektív módon megformált bort.
Melyek voltak a legtipikusabb hibák, hiányosságok?
Nos részben erre gondoltam, mikor az “egyedi megközelítésű” borokról ejtettem szót. Időnként nem voltam benne biztos, hogy például egy oxidatív karakter szándékos vagy sem a borász részéről, netán egy régebbi iskola képviselőjével van-e dolgunk. Redukcióval is találkoztunk és időnként persze magas kénnel is, hiszen friss fehérek adták a sort.
Mi a vélemény a mai magyar borokról?
Tokaj valamennyi bortípusát figyelemmel kísérem, különösen a pezsgőborok izgalmasak. A balatoni borok közt is akadnak meglepetések: a kéknyelű és az olaszrizling is igen ígéretes fajta, és Villányban nem csak magyarországi, de nemzetközi szinten is nagy potenciált érzek. A cabernet franc fajta nagy egyedi dolgokra képes ott a különféle kitettségekben és évjáratokban, fajtaborként pedig unikális értéke lehet ennek a borvidéknek, ha megvan a finesz, a szépség a borban.
Dolgozik magyar borokkal?
Igen, Franciaországban akár az én Wines of the World kurzusomon (online és élőben egyaránt) mindig van tokaji bor, de Villányt, Szekszárdot és a Balatont is szeretnénk egyre jobban bevonni. A férjem is tapasztalt sommelier, és mindketten nagyon hiszünk benne, hogy nem csak Tokajt érdemes bemutatni ebből az országból! Dél-Fraciaországban, ahol mi dolgozunk egyre nyitottabb a közönség a külföldi borok felé. Ahogy Romániában is érezhető erős nyitottság magyar borokra Erdélyben és Bukarestben is.
További cikkeink a Winelovers Wine Awards-ról: