1. Cabernet sauvignon
A cabernet sauvignon Franciaországból, Bordeaux vidékéről származik, ahol a 18. században a cabernet franc és a sauvignon blanc természetes kereszteződéséből jött létre. Vastag héjú, sötétkék bogyókat terem, amelyekből testes, magas csersavtartalmú vörösborok készülnek. Ezek a borok gyakran idézik a feketeribizli, az érett meggy és a szeder aromáit, míg hordós érlelés során gazdagodhatnak füstös, vaníliás, kakaós vagy akár bőrös jegyekkel is. Fiatalon a cabernet sauvignon borok markánsak, élénk savakkal és karakteres jelenléttel, idővel azonban szelídülnek, selymesebbé és összetettebbé válnak. Ez a fajta kiválóan alkalmazkodik a különböző termőhelyekhez, miközben megtartja sajátos, jól felismerhető karakterét – épp ezért vált a világ egyik legismertebb és legelterjedtebb nemzetközi szőlőfajtájává. Gyakran házasítják más fajtákkal – például merlot-val vagy cabernet franc-nal –, hogy kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb borokat hozzanak létre. Ez a fajta házasítás a klasszikus Bordeaux-i borstílus egyik védjegye.

A merlot a világ egyik legnépszerűbb kékszőlő fajtája, amely lágyabb, selymesebb karakterével tökéletes kiegészítője és ellenpontja a markánsabb cabernet sauvignon-nak. A fajta a Bordeaux-i régió bal partjának kiemelkedő szereplője, különösen a Saint-Emilion és Pomerol borvidékeken, ahol gyakran főszerepet kap a házasításokban. A merlot borai jellemzően közepesen testesek, lágyabb csersavakkal és gazdag gyümölcsösséggel. Ízvilágukban gyakran megjelenik az érett szilva, meggy, fekete cseresznye, valamint csokoládés, kávés vagy vaníliás jegyek is, főleg, ha tölgyfahordóban érlelték. A merlot remekül házasítható más fajtákkal, különösen a cabernet sauvignonnal, amelynek markánsabb szerkezetét jól kiegészíti a saját puhaságával és lágyságával. Ez a fajta kiváló belépő lehet azok számára, akik még csak ismerkednek a vörösborok világával, hiszen könnyen fogyasztható, ugyanakkor mélységet is tud mutatni a komolyabb tételekben.

 

Bár kevesen ismerik név szerint, az airén fehérszőlő-fajta a világ egyik legnagyobb területen termesztett borszőlője – főként Spanyolországban, különösen La Mancha és Valdepeñas régióiban. Ez a fehér szőlőfajta hatalmas ültetvényeken terül el, és hosszú ideig a világ legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőjeként tartották számon. Az Airén borai könnyedek, frissítőek, általában alacsony savtartalommal rendelkeznek. Gyakran találunk bennük almára, körtére, citrusfélékre vagy fehér virágokra jellemző ízjegyeket. 

 

Ha a fehérborokról van szó, a chardonnay minden kétséget kizáróan az egyik legismertebb és legsokoldalúbb szőlőfajta. Világszerte termesztik, és stílusban a könnyed, friss bortól egészen a gazdag, tölgyfahordós, vajas jegyekkel bíró borokig terjed a spektruma. A hűvösebb éghajlaton termesztett chardonnay borok általában citrusos, zöldalmás, ásványos karakterűek, míg a melegebb vidékeken érleltebb trópusi gyümölcsökre (ananász, mangó) emlékeztetnek. Tölgyfahordós érlelés esetén vajas, mogyorós, vaníliás jegyek is megjelennek a belőle készült borokban.

 

 

A tempranillo a spanyol borászat egyik legismertebb és legnagyobb becsben tartott kékszőlő fajtája. Nevét a spanyol temprano szóból kapta, ami annyit tesz: „korai”, utalva arra, hogy ez a fajta a legtöbb más szőlőhöz képest korábban érik. A tempranillo a híres Rioja és Ribera del Duero borvidékek zászlóshajója, és kulcsszereplő a klasszikus, tölgyfahordóban érlelt spanyol vörösborok világában. A tempranillo borok közepestől testesig terjednek, mérsékelt sav- és csersavtartalommal, finom egyensúlyt mutatva a gyümölcsösség és a fás jegyek között. Ízvilágukban gyakoriak a piros bogyós gyümölcsök (eper, cseresznye), valamint a szilva, de érleléssel megjelenhetnek dohányos, bőrös, fűszeres vagy vaníliás aromák is.

 

A syrah vagy shiraz, egyike a világ legismertebb kékszőlő fajtáinak – és bár ugyanarról a szőlőről van szó, a névhasználat gyakran az eltérő stílusokra utal. Európában, főként Franciaországban a „syrah” elnevezés az elterjedt, míg az újvilági borászatok, például Ausztrália vagy Dél-Afrika inkább „shiraz”-ként hivatkoznak rá. A kettő közti különbség nem a genetikai eredetben, hanem az elkészítés stílusában rejlik. Az ausztrál shiraz gyakran melegebb karakterű, lekváros, csokoládés, míg a francia syrah inkább visszafogott, ásványos, komplexebb.

 

A sauvignon blanc egy ikonikus fehérszőlő-fajta, amely frissességével, ropogós savaival és élénk aromáival szerzett világhírnevet magának. Legismertebb származási helye a francia Loire-völgy, különösen Sancerre és Pouilly-Fumé borvidékei, de Új-Zéland – főként Marlborough régió – új szintre emelte ennek a fajtának a népszerűségét. A sauvignon blanc borai általában világos színűek, könnyedek, élénk savtartalommal. Aromáik rendkívül jellegzetesek: gyakori bennük a zöldalma, bodza, citrusfélék, egres, valamint a fű vagy frissen vágott zöldfűszerek illata. Új-zélandi tételeknél gyakran megjelennek trópusi gyümölcsök (maracuja, ananász), míg a francia borok visszafogottabbak, mineralitásukkal tűnnek ki.

 

 

A trebbiano toscano az egyik legismertebb és legszélesebb körben termesztett olasz fehérszőlő-fajta, amelyet hazájában már az ókor óta használnak. Bár ritkán kerül reflektorfénybe, alapvető szerepet játszik számos olasz fehérborban, sőt brandy és balzsamecet alapanyagaként is elterjedt. A trebbiano több változatban is létezik, de a „Toscano” változat a legismertebb és legelterjedtebb. A trebbiano toscano borai általában könnyedek, frissítőek, magas savtartalommal és visszafogott aromákkak. Illat- és ízprofiljukban gyakoriak a zöldalmára, citromra, és fehér virágokra emlékeztető jegyek. 

 

A pinot noir borok világosabb színűek, mint más kékszőlő-fajtákból készültek, ám ízviláguk komplex és kifinomult. Gyakori aromajegyeik közé tartozik a vörös cseresznye, málna, eper. A pinot noir rendkívül érzékeny fajta: nehéz termeszteni, hajlamos a betegségekre, és csak a megfelelő klímán és talajon ad kiváló minőséget. Éppen ezért a belőle készült boroknak gyakran borsos áruk van – viszont a borvilág egyik legfinomabb és legkifinomultabb élményét nyújtják. Burgundián kívül kiemelkedő pinot noir borokat készítenek Új-Zélandon, Oregonban, Kaliforniában, valamint Németországban.

 

 

A garnacha (Spanyolországban) vagy grenache (Franciaországban) egy sokoldalú, napfénykedvelő kékszőlő-fajta, amely jelentős szerepet játszik a déli borvidékek vörösborainak világában. A garnacha borai gyakran testesek, alkoholban gazdagok, és lágynak tűnő tanninnal rendelkeznek. Aromatikájukban dominálnak az érett piros bogyós gyümölcsök, mint a málna, eper, szilva, valamint a fűszeres, néha földes, bőrös, vagy gyógynövényes jegyek. A magas cukortartalomnak köszönhetően gyakran készül belőle erőteljes, koncentrált vörösbor, de kiváló alapja lehet roséknak is – különösen Provence stílusában –, sőt, édes borok is készülnek belőle.