Ezeket a borokat a fogyasztók az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések alapján tudják azonosítani. Az eredetvédelmi szabályokat a horizontálisan (tehát más ágazatokra is kiterjedő) alkalmazott minőségi politika alapján kell a borágazatra megfelelően alkalmazni.

Az új Alaprendelet szerint a borászati termékek eredetvédelme közösségi kompetenciába tartozik, ezért alapvető szabályait közösségi rendeletek tartalmazzák. Az Alaprendelet ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a közösség területén készített, sokszor nagyon különböző karakterű és minőségű borászati termékek sajátos minőségi jellemzőinek megőrzése érdekében a tagállamok a közösségi szabályoknál szigorúbb szabályokat alkalmazzanak. Az Alaprendelet 99. cikke kimondja, hogy az Unióban az oltalom megszerzéséhez a borok esetében használható eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket uniós szinten, a Bizottság által meghatározott eljárási szabályoknak megfelelően kell elismerni és nyilvántartásba venni. Ez tehát azt is jelenti, hogy a tagállamoknak megszűnt az a lehetősége, hogy eredetvédelmi politikájukat alapvetően maguk alakítsák.

Lényeges változás a borpiaci reform óta, hogy az oltalom harmadik országok eredetmegjelölései és földrajzi jelzései előtt is nyitva áll, amennyiben a termékek a származási országukban oltalom alatt állnak (Alaprendelet 93. cikk). A harmadik országból származó borászati termékek oltalmára irányuló eljárás szinte teljesen megegyezik a közösségi oltalom megszerzésére irányuló eljárással.

Az eredetvédelem területén ismeretlen eljárást is bevezette a borpiaci reform. A bejegyzési eljárás lehetővé teszi tagállamban vagy harmadik országban jogos érdekkel rendelkező természetes vagy jogi személy számára, hogy kifogás benyújtása útján érvényesítse jogait. A kifogások kiterjedhetnek magára névre, vagy bármely olyan elemére a kérelemnek, amelyre vonatkozóan a kifogást benyújtó úgy érzi, hogy alkalmazása esetén jogos érdekeit az eredetvédelmi szabályok indokolatlanul korlátoznák, vagy másokkal szemben indokolatlanul hátrányba hoznák.

Az Alaprendelet 102 és 103. cikke szerint a kifogásolási eljárás lezárását követően a nyilvántartásba vett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmat élveznek minden olyan használattal szemben, amely visszaél a követelményeknek megfelelő termékek hírnevével. A tisztességes verseny elősegítése és a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében az oltalom az Alaprendeletben nem szabályozott termékekre és szolgáltatásokra is kiterjed. Ennek az elvnek az érvényesítése különösen olyan szándék ellen nyújt védelmet, amely korábban igyekezett az oltalom kiskapuit kihasználni. Erre jó példa az EU-ban főként interneten elérhető olyan alapcsomagok (wine-kit), amelynek segítségével az alapcsomagon feltűntetett borkaraktert a csomagban található aromák és víz segítségével otthon is elő lehet állítani. A csomagoláson jellemzően feltűntetnek egy védett bornevet is.

Az Alaprendelet 112. cikke alapján a bornevek védelmén kívül az Alaprendelet lehetőséget ad arra, hogy azokat a kifejezéseket is védelem illesse meg, amelyeket hagyományosan arra használnak az Unióban, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzések esetében kiegészítő tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztók számára a borok sajátosságairól és minőségéről. Ezek a kifejezések bizonyos esetekben akár a védett bornevet is helyettesíthetik, de jellemzően olyan fontos kiegészítői a védett névnek, amely gyakorlatilag hagyományosan összeforrt az adott földrajzi névvel. Erre jó példa nálunk a bikavér, vagy a borkülönlegesség kifejezés. A bikavér Eger és Szekszárd földrajzi nevekkel együtt használatos, míg a borkülönlegesség kifejezést csak a Tokaj névvel együtt találhatjuk meg a címkén.

Az oltalom megszerzésének első lépése, hogy a földrajzi nevet használni akaró termelői csoportnak a közösségi jogszabályok által meghatározott formájú és tartalmú termékleírást kell készíteniük (Alaprendelet 94. cikk). A termékleírás tartalmazza azokat a legfontosabb elemeket, amelyek bemutatják milyen borászati termékeket, hol, milyen feltételekkel lehet készíteni és forgalmazni a földrajzi név feltűntetésével.

Az így elkészített termékleírások – a tagállamok nemzeti szabályozásától függően – tagállami vizsgálaton megy keresztül (Alaprendelet 96. cikk). A tagállami eljárás során is kell alkalmazni a kifogásolási eljárást, amelynek időtartama legalább két hónap. A termékleírások, vagy azok módosításai a tagállami jóváhagyást követően válnak alkalmazhatóvá (Bortörvény 13/A § (8) bekezdés).

A tagállami jóváhagyást követően a termékleírást, vagy annak módosítását a Bizottság vizsgálja tovább (Alaprendelet 97. cikk). A kifogásolási eljárás ebben az esetben már a közösség egész területére érvényesen folyik azzal a kikötéssel, hogy a termékleírást elfogadó tagállamból már nem lehet kifogást benyújtani (Alaprendelet 98. cikk). A Bizottság eljárására vonatkozóan a jogszabályok nem tartalmaznak határidőket.

A következő részben a termékleírás tartalmára vonatkozó szabályokat mutatjuk be.