Sok a téveszme és a félinformáció ebben a témakörben. A görög „bios” szó jelentése: élet, a „dinamikus” kifejezés pedig erős, belső energiában gazdag, mozgékony jelentést takar. Összességében tehát a biodinamikus gazdálkodás egy életerős, belső energiákban gazdag művelési módot jelent, mely nem tévesztendő össze az organikus, illetve a sima biogazdálkodással. Ezek a művelési módok is a környezetkímélő módszerek közé tartoznak, ám a biodinamika ennél is tovább megy.

A biodinamikus gazdálkodás mély filozófiai alapvetésekre épül. A kulcsfigura, Rudolf Steiner (1863-1925) az Antropozófia (a spirituális valóságok újszerű megközelítésének tana) alkotója. Steiner egy igazi polihisztor volt, újításokat vezetett be többek között a pedagógiában (Waldorf iskolák), az orvostudományban és a gyógyszerészetben (Weleda), valamint a biodinamikus mezőgazdaságban (Demeter-védjegy). Különösen termékeny volt, Európában 6000 előadás és mintegy 350 kötetnyi publikáció örökítette meg munkásságát.

 

A századfordulón a gazdálkodók észrevették, hogy a föld ereje csökken, már nem képesek nagy termésátlagokat hozni. Az ipari szemléletű gazdálkodás azonban a műtrágyák és a vegyszeres védekezés bevezetésével segítségükre sietett. Azóta újabb és újabb fegyvereket vetnek be a kártevők ellen, de a természet védekezőképessége miatt a vegyszerek hatása csak időleges lehet. Amivel ma még eredményesen permetezek, annak hatékonysága holnapra már csökkenhet, mert a kártevőkben kifejlődik az ellenálló képesség. A gazdálkodók függővé váltak a műtrágyáktól, a rovar- és gyomirtóktól, vegyszerek nélkül már nem képzelhető el a „gazdaságos” művelés. Az egyensúly azonban felborult, az ökoszisztéma szétesett, a gazdaságosság jegyében az élet megszűnt a talajokban (egy francia vizsgálat során kiderült, hogy a szaharai homokban nagyobb élet rejlik, mint egy agyonvegyszerezett szőlészet talajában). A vegyszerek azonban nem állnak meg a talajban, bekerülnek a termésbe is, így minket, embereket is veszélyeztetnek. Ördögi kör, amelynek pusztulás a vége, hiszen a beteggé tett föld egyre több orvosságot kíván, amely egyre betegebbé teszi. Sajnos az 1900-as évek óta a problémakör az élet minden területén halmozódik, megállíthatatlanul gyilkoljuk a bolygónkat, mindennaposak a környezeti katasztrófák.

Az életet nem élettelennel kell kezelni, hanem az élővel, azonban a technológia teljesen elszakadt ettől az eljárástól. Nicolas Joly könyve, Az ég és föld szülte bor (alcíme: A biodinamikus bor termelése és értékelése) egy megdöbbentő, de sajnos jellemző metódust mutat be: „A GATT (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) nevében az Egyesült Államok nemrégiben felszólította az INAO-t, a francia eredetvédelmi hatóságot, hogy kereskedelmi szempontoknak engedve tegye lehetővé a borok por alakban történő szállítását.”

Nicolas Joly a világ egyik kiemelkedő szaktekintélye a biodinamikában, a módszert több mint 20 éves gyakorlati tapasztalattal a franciaországi Coulée de Serrant birtokon valósította meg.

Rudolf Steiner és követői megoldást kerestek, egy radikális kiutat az általuk vélt diszharmóniából. Megvalósítottak egy új harmóniát a természettel és a világmindenséggel: a gazdálkodó a gazdaságára, mint teljes egészre tekint. Minden összefügg mindennel, egységet alkot az ember a talajban lakó gilisztától a csillagokig. Nincsenek szintetikus permetszerek, műtrágyák, mert egyszerűen nincs szükség rájuk, hiszen mindenre megvan a természetes gyógyír, fűben-fában terem az orvosság. Dinamizálják a természetet, életerővel telik meg a talaj, a szőlő és végül a bor. Mi a titok, amely egyben a különbséget is jelenti a biodinamikus mezőgazdaság és a biogazdálkodás között? Egyrészt a biodinamikus preparátumok, melyeknek két vállfaja van, a komposztáló- és a permetező preparátumok. Ezeket megfelelő időpontokban kell elkészíteni és kijuttatni a talajba és a szőlőre. A megfelelő időpont itt a kozmikus óra ketyegését jelenti, tehát a bolygók állásától is függnek a cselekedetek. Csalán-, zsurló-, kamillafőzeteket használnak, előírt hígításban és előírt módon dinamizálva azokat. A dinamizálás esetünkben az oldatok keverését jelenti, mellyel „energetizálják” a preparátumokat.

A spirituális és misztikus szálak miatt sokan idegenkednek a biodinamikától. A főzetek permetezése még csak-csak befogadható, de a kozmikus naptárhoz való szigorú igazodás már kiveri a biztosítékot. Ami azonban a szkeptikusokat a legjobban elborzasztja, például az ökörszarvakba tömött trágya, melyet alkalmas időpontban ásnak el, majd alkalmas időpontban ásnak ki. Nicolas Joly már idézett könyvéből egy újabb idevágó passzus: „Másik példaként említhető a tölgyfakéreg, amit egy háziállat koponyájába rejtve áshatunk el, mindig kora ősszel. A kéreg már az ásványi állapot felé mutat, miközben megmarad egy magasabb, élettel telítettebb szinten. A kéreg nem más, mint amit a fa kilök magából. Ez a lefelé szálló, keménység felé tendáló mozgás a csont rokonává teszi a kérget.” Az ilyen sorok úgy hatnak a szkeptikusokra, mint ördögre a tömjénfüst. Sarlatánsággal, felesleges és értelmetlen műveletek végrehajtásával vádolják a biodinamikus gazdálkodás híveit, vagy egyszerűen kinevetik őket.

A szőlészeti munkák után a borkészítés is biodinamikus szellemben folyik tovább, vegyszerek, mesterséges eljárások, fajélesztők és egyéb technológiák kizárásával. Az egészséges termés a nehezebb évjáratokban is biztosítja a megfelelő minőségű bor születését. Egy ízben részt vettem egy Weninger borvacsorán - hazánkban ez a soproni borvidéken tevékenykedő borászat egyike azon pincészeteknek, ahol a biodinamikus módszerek jegyében zajlik a borkészítés. A pincemesterrel beszélgetve kiderült, hogy különös gonddal válogatják ki a feldolgozásra szánt szőlőt. Többször, aprólékosan átnézik a leszüretelt fürtöket, hogy a folyamatokba ne kerüljön gyengébb minőségű alapanyag. Az erjedés szépen megindul mesterséges beavatkozás nélkül (fajélesztő kizárva), esetleg a már erjedő mustból kap néhány vödörrel a még csendesebb erjedésű must. Az évjáratok között kiegyensúlyozott, jó minőségű tételeket találunk, a különbségeket a karakterek változásában tapasztalhatjuk meg. A szőlőterület élettel teli, a sorok között zöldellnek a zöldkomposztot adó nitrogéngyűjtő növények. A borokban is érezhetjük ezt a vitalitást, és abban a tudatban üríthetjük poharunkat, hogy egy egészségesebb nedűt fogyasztottunk.

 

Nem akarok senkit sem meggyőzni arról, hogy a biodinamikus gazdálkodás az egyedüli üdvözítő megoldás az ipari mezőgazdaság problémáira. A mottójuk azonban önmagáért beszél: „Egészséges föld = Egészséges emberek”. Bolygónkon környezetünk megóvása, ezen belül a termőterületek megőrzése stratégiai fontosságú kérdés. Ebben az ügyben minden olyan kezdeményezés támogatást érdemel, amely a talajok megtisztulását eredményezi, különösen, amikor a borainkat nehézfémtartalommal bélyegezik meg.