Szerintem igazi „elnöki” dolog, ha van, például a Barta Pincében egy hordó Öreg-Király Furmintom, amin rajta van a nevem, azt történik vele, amit szeretnék – jó-jó, persze hogy szó nélkül elfogadnám, amit Homonna Attila mond – és akkor iszom belőle, amikor akarok, és csak az kap belőle, akit megkínálok. Ez szerintem menőbb, mint bármilyen új csodakütyü, lakás kiegészítő, dizájner ruha, vagy napsütötte nyaralás. Így aztán, aki teheti annak hajrá, szállást és helyet foglalni az eseményre, mert aki komolyan veszi a bort és magát, annál kell lennie a készletben 20 karton névre szóló, liciten vett tokajinak.
Félretéve bűnös birtoklási vágyunkat és néha kissé fellángoló borsznobizmusunkat, miért érdemes idén licitálni, miért jó az április 23-án tartandó liciten venni bort?
Hát először is mert egy világörökségi kultúrtáj fennmaradását, szépülését támogatjuk. A licitálás során biztosra megyünk, hiszen előre megméretettett, kiváló minőségű borokat vásárolhatunk. A tételek mögött egy komoly szakmai testület értékelő munkája van - ha a pince neve önmagában nem lenne elég garancia.
A megvásárolt tételek később is biztonságban érlelődnek, fejlődnek és nekünk nincs más dolgunk csak meginni. Van ennél nagyszerűbb dolog, ami egy ember és egy bor kapcsolatában történhet? Talán annyi, hogy olyan mennyiség kerül a birtokunkba, amellyel van mód végig kísérnünk egy bor életét, fejlődését, képet kaphatunk a tokaji száraz és édes borok képességeiről, eltarthatóságáról. Már ha érdekel ennyire a borok világa... Ha nem, akkor elég csak annyi, hogy a borok legjavából van módunk kóstolgatni! Abban már csak bízhatok, hogy ez az egy vagy több hordó bor, sokkal közelebb viszi tulajdonosát Tokaj-Hegyaljához és kedvet kap más magyar borvidékek felfedezésére is.
Az idei árverésen, ami a Tokaji Tavasz napok kiemelt eseménye, 27 tétel kerül kalapács alá. Köztük vannak száraz és édes borok, hordós és már palackos tételek, illetve akad egy összeállítás is a Mádi Kör boraiból. A katalógus sikerrel igazít el a tételek között. Pontos és fontos információkat közöl róluk, beleértve a becsült értéket is, aminél remélhetőleg jóval nagyobb lesz a leütési ár. Ezen kívül pedig megismerkedhetünk a pincészetekkel is. A tételek között jó az elosztás, mindenki megtalálja a magának valót. Az árverést megelőzően lesz mód megkóstolni - igaz, vakon - a tételeket, de az gondolom, hogy aki picit jártas a tokaji borok között, az a katalógus segítségével meg tudja majd ítélni, hogy mi van a poharában és mire érdemes kitartóan emelgetni a táblát.
Végül tényleg komolyra fordítva a szót, azt gondolom, hogy egy ilyen borárverés arról is árulkodik, hogy az adott borvidék felnőttnek tekinti magát, határozottan tudja, hogy mit szeretne a palackba zárni és van elegendő önbizalma ahhoz, hogy ezért vállalja is a felelősséget. Hiszen 1 millió forintos áron eladni 136 liter bort az már felelősség is, nem csak a saját pince iránti, hanem az egész borvidék felé is. Ez az önbizalom és felelősségtudat pedig a siker felé vezető út egyik alapja. Remélem, hogy sok más magyar borvidék is mihamarabb felvállalja ezt a felelősséget, mert már vannak, akik alkalmasak lennének rá, csak még nem hiszik el. Így hát külön köszönet Tokaj-Hegyaljának és a Tokaji Borlovagrendnek, hogy ebben is mutatják az utat. Köszönet illeti természetesen azokat is, akik táblájának száma majd az árverési jegyzőkönyvbe kerül!
Komoly harcot kívánok, és remélem Winkler Nóra hangja is elfogy az est végére!