Nevét a dél-tiroli Traminról kapta, azonban egyes kutatások szerint francia eredetű, mások Észak-Görögországból származtatják. Különféle változatokban terjedt el, mint például a fűszeres tramini, a piros tramini és a gyümölcsös tramini (mely önálló változatnak tekinthető, ám a gyakorlatban ritkán teszünk különbséget). Hazánkban elsősorban a fűszeres tramini vált ismertté, amellyel a Pannonhalma-Sokoróaljai, Mátraaljai, Egri és Móri borvidéken találkozhatunk. Badacsonyra inkább a Piros Tramini a jellemző.
Keveset terem, kicsi, szabálytalan alakú fürtökkel, kevés savval. Szőlőként és borként is nagyon kényes, megfelelő szakértelmet kíván. Szőlőjének színe éretten pirosas.
Az aranysárga, testes, alacsony savtartalrnú, kissé olajos szerkezetű bort adó tramini azonnal felismerhető egzotikus illatáról, amelyben a licsi rózsaszirommal, törökmézzel, ritkábban gyömbérrel keveredik. Édes iskolázásban – ez késői szüretelésű, vagy botrytises borokat jelent – ízvilága mézes jegyekkel egészül ki.
Bár sokfelé termesztik Németországban, Ausztriában, Olaszország Alto Adige tartományában, Svájcban és felénk is, sokan a legpikánsabbnak és, ízgazdagabbnak az elzászit tartják. Az Újvilág legtöbb borvidéke túl meleg számára, bár Új-Zélandon, Oregonban, Washington államban és Chilében több tramini is bizonyítja, hogy a hűvösebb területeken mindenhol érdemes kísérletezni vele.