Osztrák eredetű fajta, amelyet a század elején a kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták kereszteződésével állították elő. Hazánkban a Soproni, Mátrai, Csongrádi, valamint a Szekszárdi borvidéken üdvözölhetjük. Az 1960-as évektől a nagyüzemi termelés egyik vezető fajtája lett. Változatos talajösszetétel mellett termeszthető, nincsenek különleges igényei.
Mivel évtizedeken keresztül csak a nagy terméshozama miatt használták, kevés termelőnél találkozunk igazán jónak mondható zweigelt borral. A nagy pincészeteket leszámítva nem is igen foglalkoznak vele annak ellenére, hogy erős hozamkorlátozás mellett élénk savainak, gyakorta cseresznyére és meggyre emlékeztető fűszeres illatjegyeinek és sima struktúrájának köszönhetően kifejezetten szép tud lenni. Értékeit a Soproni Borvidéken a Luka Pince, Villányban a Vylyan Pincészet fedezte fel és készített különlegesen szép borokat belőle. Házasításoknál ma is találkozhatunk vele, de zömében kommersz asztali borként kerül forgalomba.