Több évtizedes múlttal rendelkező, néhány éve működő, és határon túli borászatokkal egyaránt találkozhattunk a Winelovers Grandon. A pezsgők nagyon népszerűek voltak, szerencsére szinte minden borvidékünkről érkezett buborékos ital, így volt miből választani.
A rendezvény programja minden évben meglepetéseket tartogat számunkra, hiszen a már jól ismert borászatok mellett mindig van lehetőség újakkal is megismerkedni. Így történt ez most is, számos, nemrég indult vagy éppen kevéssé ismert borászat is megmutatta magát ezen az estén, én pedig igyekeztem közülük többet is felkeresni a kóstolótermekben. A szokatlanul meleg, szinte már nyárias idő egyértelműen a pezsgők kóstolásának kedvezett, így több pincészettől is buborékos italokat kóstoltam.
Habár az 1838 Pezsgőpincészet a Szekszárdi Borvidék első és egyetlen pezsgőüzeme, a kéthektáros birtokon gazdálkodó pincészet története eredetileg csendes borokra vezethető vissza. A 2021-es szüret volt először az, amely már a pezsgőkészítés jegyében zajlott számukra. Az ezen az estén a poharamba kerülő, chardonnay-ból és sauvignon blanc-ból készült, másfél évig érlelt pezsgő alapvetően mindkét fajta illat és ízjegyeit magán hordozta, így nem csak gyümölcsös, de zöld növényes karaktereket is felfedezhettem az italban.
Egészen más – hozzám közelebb álló - ízkaraktereket hozott a Babits Pincészet Méthode Traditionnelle Brut pezsgője, amely mi másból készülhetett volna, mint a Tokaji borvidékre jellemző furmintból. A szekszárdi társánál két évvel idősebb tétel halványzöld színét, valamint gyümölcsös, zöld almás és enyhén vegetális karakterét szépen egészítették ki az élesztős jegyek és citrusos ízek.
A Tokaj Art Wine 2021-es, szintén furmintból, hagyományos eljárással készült pezsgőjét is nagyon szerettem, de legalább ennyire izgalmasnak találtam a borászat ezen az estén felvonuló tételeinek címkéit, amelyek jól átgondolt, egyszerű, de az intenzív színeknek köszönhetően mégis feltűnő megjelenésükkel biztosan sokat segítenek abban, hogy a címkék mögött rejlő borok megtegyék első lépéseiket a fogyasztók felé.
Az ezen az estén kóstolt pezsgők közül a pannonhalmi TÓTHBORBIRTOK chardonnay-furmint házasítása volt a legkedvesebb számomra. A 2012-től működő borászat számos fehér- és kékszőlő fajtával foglalkozik (nagyjából fele-fele arányban), de azt is elmondhatják magukról, hogy a borvidéken egyedül ők azok, akik furminttal dolgoznak. Az általuk kínált élénk savakkal bíró, hosszú lecsengésű brut reserve azonnal arra az elhatározásra késztetett, hogy mást is kóstoljak még a jövőben a borászat kínálatából.
A Törley Pincészet hagyományos eljárással készített pezsgői François név alatt kerülnek forgalomba, és elképesztően jó ár-érték arányt képviselnek a piacon. A Louis François & Co. President Extra Dry egy friss, könnyed tétel, a maradékcukortartalma nagyon kedvessé, az intenzív ízei pedig igazán behízelgővé teszik. A François President Brut világoszöld színű, közepesen intenzív illatú, sokrétű pezsgő, amely egzotikus gyümölcsök kavalkádját tárja fel, a finom savak és a néhány gramm dosage kiegyensúlyozottá és nagyon szerethetővé varázsolják.
A Winelovers Grandra többek között érkezett még pezsgő a Kreinbachertől, a Fehérvári Borbirtoktól, a Steigler Pincészettől is.
Masterclass és a csendesek
A rendezvény programját böngészve azonnal tudtam, a Rizling masterclass-on mindenképp szeretnék ott lenni, ezért számomra az esemény a pezsgők előtt 9 tétellel kezdődött a kedvenc fajtámból. Ha pedig valaki véletlenül úgy érkezett volna a programra, hogy nem tudja, egy világfajtával van dolgunk, ez a tény annak is rögtön világossá vált, hiszen új- és óvilági rizlingeket is kóstolhattunk Fóti Gyula, okleveles sommelier vezetésével. Be kell, hogy valljam, a németországi rizlingek rajongója vagyok, számomra ott készülnek a legfelejthetetlenebb borok a fajtából, ez a nap pedig csak megerősítette korábbi tapasztalataimat: nekem a Kloster Eberbach 2017-es Steinberger Rieslingje végzett a lista első helyén, de a többi „nagy név”, az elzászi Domaine Zind-Humbrecht vagy a Wachau-i Rudi Pichler sem okozott természetesen csalódást.
A csendes fehérborok terén ezen az estén a Somló és Tolna mellett tettem le a voksomat: az előbbi borvidékről a Kancellár Borbirtok 2020-as olaszrizlingjét, utóbbiról a Tűzkő Birtok 2023-as zöldveltelinijét kóstoltam. Ez utóbbi tétel nem csak azért volt meglepetés számomra, mert megtudtam, Magyarországon ők rendelkeznek a legnagyobb, 14 hektáros zöldveltelini ültetvénnyel, hanem azért is, mert az általuk készített bor a birtok sajátos mikroklímájának köszönhetően rendkívül üde, friss, élénk savakkal bíró tétel lett.
A szekszárdi Fivérek Borbirtok pultjánál a siller borok felé tettem egy kis kitérőt. A 2022-es évjáratú, tisztán syrah szőlő felhasználásával készült száraz tétel a 3 napos héjon áztatásnak köszönhetően meglepően mély és telített színű volt, ízében viszont abszolút hozta a fajtától egyébként elvárt ízjegyeket.
Határon túlról két borászat tételeit kóstoltam. A Kolozsvártól közel 50 kilométerre Ördöngösfüzes községben működő Vatra Rosia birtokai egy 500 méternél magasabban fekvő hegy platóján találhatóak, ahol egész nap süt a nap, nem csoda tehát, hogy az itt termesztett fajták – olaszrizling, pinot gris vagy az ezen az estén általam kóstolt, 2022-es sauvignon blanc – is magán hordozza a sok napsütés jegyeit: a bor friss, bodzavirágos-gyümölcsös illata és grapefruit-os aromái teltek, nagyon intenzívek voltak.
Bár a feketeleányka nagyon komplex, emiatt rendkívül izgalmas fajta, ráadásul több évszázada termesztik, mégis javarészt megmaradt az erdélyi területeken élő borkészítők fajtájának (olyannyira, hogy az itt újonnan telepített szőlők nagy része is ez a fajta). A 2010-ben családi vállalkozásként indult Crama Aramic-nak köszönhetően ezen a Grandon feketeleányka is került a poharamba, amely mély rubinvörös, intenzív és domináns feketecseresznye-aromáival, szilvás és füstös jegyeivel éppen azokat az ízkaraktereket hozta, amelyek miatt a fajta nagy rajongója vagyok.
A Soproni borvidékről érkező 7-7 Pince bizonyosan az egyik legkisebb borászat volt az idei Grand felhozatalában. A mindössze 1 hektáron gazdálkodó borászatban organikusan készítik a bort, a termesztett fajták között pedig helyet kap a kékfrankos, a zweigelt, a merlot és pinot noir – ez utóbbiból a 2018-as évjáratot próbáltam, amely kézi szüret után spontán módon erjedt 28 napig, majd palackozás előtt további 12 hónapot töltött magyar tölgyfa hordóban.
Az estét két villányi borászattal zártam: a Jövő Borfogyasztója programot idén támogató Streit-Zagonyi Borászat gyümölcsös, fekete cseresznyés merlot-ja után Maul Zsolt 2019-es Hedonistáját sem hagyhattam ki, amely mély rubin színével intenzív illatával és fűszeres ízvilágával méltó befejezése volt az estének.