A rendezvényhez bármelyik pince csatlakozhatott, a részvételhez az kellett, hogy regisztrálják magukat a Nyitott Pince Napok honlapján, és feltegyék magukról a szükséges információkat. A csatlakozó pincék vállalták, hogy ezen a három napon nyitott kapukkal fogadták a látogatókat; a rendezvény ideje alatt bárki meglátogathatta őket, a vendégeknek nem kellett külön előre regisztráltatniuk magukat a szervezőknél, és a pincék többségénél sem kellett előre bejelentkezni. Ha valaki csak úgy beesett, azt is szívesen látták.

 

Manapság annyi a boros rendezvény, szinte minden napra jut valami. Felmerül a kérdés, hogy ezek mellett még elfér-e egy ilyen típusú rendezvény. A válasz egyértelmű igen, hiszen a Nyitott Pincék országos rendezvény alkalmával nem a borászok mennek a fogyasztókhoz, hanem fordítva: a borkedvelők zarándokolnak el a pincékhez, ahol komoly kedvezményekkel lehetett szembesülni. A borkóstoló árakból például 10-50% kedvezményt adtak, míg a palackos vásárlás esetén is 10-25%-al olcsóbban juthattunk hozzá a kiszemeltekhez, ami igencsak jelentős, pláne, ha azt nézzük, hogy sok borásznál a pinceár amúgy is valamivel alacsonyabb, mint az aktuális kiskereskedelmi ár.

A csatlakozó pincéknél a borászok személyesen kóstoltattak, így lehetett tőlük kérdezni, beszélgetni. A legtöbb helyen lehetőség volt a pincét, a szőlőültetvényeket, a dűlőket is megtekinteni. Ezen kívül minden termelő készült valami kis személyes étellel is. Pogácsát, perecet sütöttek, szendvicseket, zsíros kenyeret kentek, de gondoltak a sofőrökre is, akiket – szezonja lévén – bodzából készült szörppel vártak sok helyütt.

Ilyen alkalmakkor igazi beszélgetős piknikhangulat alakulhat ki, melyben mindenki kiszakadhat a munkás hétköznapok világából és magába szívhatja a napsütést, finom borokat kortyolhat, és élvezheti az élet legegyszerűbb, legnagyszerűbb formáját. De ezen alkalmak a borászok számára is fontosak és hasznosak, mert itt tudják kialakítani a fogyasztókkal a személyes kapcsolatot, akik olyan élményt kaphatnak cserébe, hogy akár a törzsvásárlók sorába is léphetnek.

A program iránt érdeklődőket egy elég informatív honlap segítette a tájékozódásban, melyen megtalálható a résztvevő összes pince elérhetősége, címe, a kedvezményesen árult és kóstoltatott borok listája, az esteleges kísérő ételkínálat. Letölthető verzióban hozzáférhető volt egy rövidebb anyag, és egy hosszabb, képekkel díszített, informatívabb is, továbbá térképen elhelyezve az összes pince.

A legtöbb nyitott pince a Balatonfüred-Csopaki, a Tokaji, a Móri és a Szekszárdi borvidéken csatlakozott. Az előző éveket a Balaton környékén töltöttem, idén viszont szakítottam ezzel a hagyománnyal és a szekszárdiakat kerestem fel. Mivel a Pannon Bormustrán taroltak a szekszárdi borászok vörösei, így bíztam benne, hátha én is rábukkanok valami kincsre, ha már a díjátadóra nem tudtam elmenni. Eredetileg itt kilenc pince csatlakozott (Bodri, Dúzsi, Heimann, Merfelsz, Németh János, Sebestyén Csaba, Tüske Pince, Twickel Szőlőbirtok, Vida Péter) a Nyitott Pincékhez, viszont a Szekszárdi Borvidéki Egyesület honlapján már újabb öt résztvevő helyet lehetett találni (Vesztergombi, Fekete, Neiner, Márkvárt, Garay pincék).

Kezdésként a Vesztergombi pincét választottuk, ahol a teljes aktuális szortimentet végig kóstolhattuk kedvezményes áron, egy ezresért(!), ami nem kevesebb, mint 12 bort jelentett, Vesztergombi Csaba kalauzolásában. A sorból kiemelkedett a 2009-es cabernet sauvignon, és a 2009-es Bikavér is, előbbi gyümölcsösségével, utóbbi komplexitásával. De a friss Pannon Bormustra csúcsbor, a 2011-es Turul cuvée és a 2009-es kékfrankos válogatás is levett a lábamról. A sor végét és egyben a tetejét jelentő 2007-es Csaba cuvée (merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon) pedig egyenesen extraklasszis bor. Kaptunk hozzá finom sajtokat, és megtekinthettük a pincét is.

Vesztergombi sor (fotó: Bognár Atila)

Egy klasszikus szekszárdi ebédben is részünk volt, mégpedig a Bodri Halászcsárdában. Ponty és harcsa halászlét ettünk, és nem maradhatott el a kísérő Bodri kadarka sem.

Utunk innét Vida Péterhez vezetett, ahol hármas és ötös kóstolósort lehetett választani, mégpedig úgy, hogy a csúcsborok is benne legyenek. Az Öreg tőkék kadarkája kiváló formában volt; fűszeres, gyümölcsös, komplex, hosszú. Ami érdekes, hogy még tudtuk kóstolni a már nem nagyon kapható 2009-es Etalon cuvéet, ami négy szekszárdi borász koprodukciója (Vida, Takler, Mészáros, Eszterbauer), melybe minden borász egy-egy fajtát adott bele (merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos), az abban az évben legjobbnak ítélt terméséből. Mostanra ez a bor remekül összeállt, minden komponens a helyére került; nagyon tetszett. A pincészet csúcsbor-sorozata a La Vida válogatás, ebből most már minden évben maximum csak egy készül. A sokszor megcsodált 2003-as La Vida merlot-ra esett választásunk, mely mind illatban, mind ízben nagyon egyben van, de összességében talán a bor már kicsit túljutott a csúcsán, akinek van belőle otthon még, az most igya meg.

Öreg tőkék kadarkája (fotó: Bognár Attila)

Szekszárd egyik legszebb és legjobb fekvésű része az Iván-völgy. Több borász pincéje is itt található. ezek közül először a Tüske pincét kerestük fel, ahol maga a borász, Halmai Csaba, töltögette a borokat, nem is keveset, és mondta hozzá a tudnivalókat, a sztorikat. Nyolc bor kóstolása ezerötbe került, amely kóstoló végén teljesen levásárolható volt. Remek ajánlat, és a borok is azok voltak (rozé, siller, kadarka, házasítás, kékfrankos, kétféle merlot két különböző klónból és cabernet franc). A rozé frissítő, a siller tartalmas, a kadarka virágos-gyümölcsös, a két merlot összehasonlítva és összekóstolva nagyon izgalmas, a cabernet franc pedig mély és testes. Nagyon kedves vendéglátásban lehetett részünk, tálcaszámra jött a pogácsa és a körözöttes kenyér, na és a jófajta szekszárdi szikvizet se hagyjuk említés nélkül.

Következő és egyben utolsó állomásunk Sebestyén Csaba pincéje volt. A szisztéma ugyanaz, mint a Tüskénél, ezerötszáz forintért nyolc bor, mely a végén levásárolható. Itt is személyesen Csaba fogadott bennünket, és itt ittuk az utunk során az egyetlen fehérborunkat, a 2011-es cserszegi fűszerest. A Fuxli Siller 2011 nagyon gyümölcsös, az Icze 2009 remek ár/érték arányú bor (az előző évjáratok méltó követője), az Indigó 2011 sajnos már elfogyott, de volt más helyette. A Kadarka 2011 a Vince magazin legutóbbi tesztjén is az egyik legkiemelkedőbb tétel lett, a Kékfrankos Válogatás 2008 nagyon szép fűszeres és gyümölcsös, a Bikavér 2007 igazi mintapéldája annak, hogy milyennek kell lennie egy bikavérnek, és miért lehet a borfajtát szeretni. A Grádus 2007 cuvée pedig igazi nagybor, igazi csúcsbor.

Mire a sor végére értünk, a nap is lebukott már, így haza indultunk, ennyi fért bele egy szuszra. Pedig még itt volt az Iván-völgy tetején a Heimann pince, illetve Fekete Mihály és Németh János is, illetve a völgy végében a faluhely dűlőnél a Bodri pince hatalmas, új komplexuma.

Jövő ilyenkor ismét jönni kell, de nem tudom kibírom-e addig, és teszek-e látogatást a magával ragadó völgybe már a nyáron, vagy legkésőbb az ősszel. Mert érdemes, ajánlom mindenkinek, és ajánlom mindenkinek az ország összes pincéjét, amely a Nyitott Pince Napokon várta a vendégeket, mert a személyes élmény garantált, az pedig semmivel sem pótolható.